Üdvözlök mindenkit. ^^

Ismeretségi szálakon át kaptam ezt a kedves kis interjú-felkérést két kifejtő kérdéssel, amit örömmel elfogadtam. 🙂 Bizonyos szempontból viszonylag egyszerű meleg srác vagyok, húszas éveimben Cute Bad Boy névvel vezettem egy blogot a melegek problémás társkereséseiről és engem ért sérelmekről. A blogot pont nemrégiben töröltem, mert a 2019-ben alakult párkapcsolatom miatt már nem is vezettem. Közös megegyezés alapján nem akartunk írni az életünkről és én más dolgokba is fektettem bele az energiát. De térjünk rá arra, hogy milyen témakörökért vagyunk most itt. ^^

~ Első kérdésként azt kaptam, hogy milyen érzés volt felvállalni magamat.

Ez nálam nehézkesen és lassú fokozatossággal épült fel, sajnos sokáig nagyon nehezen éltem meg. Na nem azt, hogy meleg vagyok. Azzal én tisztában voltam 15 éves koromra és el is fogadtam magamat, viszont a külvilágtól féltem. Emellett alapvetően zárkózott gyerek voltam, sokáig nem voltam jóban a kortársaimmal, még bullying-ban is volt részem más miatt, kevés barátom volt, majd csak a húszas éveimben kezdtem felengedni, és még a barátaimnak is nehezen álltam elő ezzel. Mert egyszerűen tartottam attól, hogy hogyan állnak hozzá vagy a kevés barátságom is megrendül-e. Utólag már úgy gondolom, hogy nagy hülyeség volt vagy legalábbis most már másképpen vagyok ezzel. Dehát a sok év és a sok tapasztalat hozza a változásokat, akkor sajnos félénk voltam, még a sorstársú melegek felé is eléggé későn nyitottam társkereséssel vagy csak barátkozással. A coming out-okkal meglepően pozitív tapasztalataim voltak ahhoz mérten, hogy én mennyire féltem. 🙂 Bár négy barátomat sikeresen megdöbbentettem, de a lesokkolás után abszolút támogatók voltak és egyikük eléggé sokat kérdezősködött is rólam. Igazából azért nem is gondolták volna, mert – néhány tipikus fiús szokás hiányától eltekintve – teljesen szembetűnő jele nincs a melegségemnek. Azóta hülyéskedésben és állítólag néhány mozdulatban akad, mert már nagyjából sikeresen feloldódtam. De például valamikor teljesen átlagosan, normális színekkel, sokszor sportosan, és alkalmanként kicsit rocker-esen is öltözködök. Nem is tervezek másképpen. 🙂 Érdekes módon az említett barátok mellett egy másik jóbarátom saját magától tisztában volt velem és ő rám várt. 😀 Neki mindig is működtek megérzések és azóta ráadásul pont komoly spirituális életútra találtunk. (Másik barátom is rálelt erre a párjával együtt.) Mellettük egy haveri társasággal szemben és anyummal akadtak nehézségeim. A haveri társaság nyilván alapvetően nem állt hozzám olyan közeli viszonnyal és nekik ezért is sokára álltam elő ezzel. De ugyanúgy pozitív fogadtatásra leltem és befogadták a páromat is, úgyhogy részben ez később nagy pozitív löketet is adott. 🙂 Anyummal pedig elkövettem azt a hibát, hogy a melegek felől is érkező kezdeti nehézségeim miatt eléggé későn és már bimbózó kapcsolat alatt avattam be. Hiába az anyukám, de szegény szintén nem is sejtette és őt így sajnos rosszabb hidegzuhanyként érte. Anyum esetében ez nehezebb volt, de egy anyának többnyire ez nyilván nem is lehet annyira egyszerű. Végül minden jól alakult, azóta mindent megbeszélünk, elfogadta a párjaimat, és a párom jöhet hozzánk. 🙂 A családból maradt még apám és egyik nagymamám. Apámról nagyon ne beszéljünk, ő alapvetően rossz életutat él egy idő óta, sok dologról nem lehet normálisan beszélni vele, ezt a fejezetet itt most engedjük el. Mamámtól úgyszólván még tartottunk anyummal együtt, de az élet legnagyobb meglepetéseként ő állt hozzá leglazább módon és így ő is bekerült a mindentudó csapatba. 😀 Azóta egyébként részben mindemiatt és egy új meleg jóbarátom mellett felszabadultabb lettem. Mondjuk úgy, hogy pajtiról le tudják olvasni az emberek és kettőnkről rögtön összeadják. Ha rákérdez valaki, akkor helyzettől vagy személytől függően elmondom.

Ez után a „kis” szünet után újra itt vagyok és olvashatjátok a sok-sok agymenésem, illetve a véleményeket és vendégposztokat. Ugyan augusztusig tartott volna a szünet, de hiányzott is a blog és az írás. A napokban mindenképp fogok írni blogos bejegyzést, mert határozottan rám fér. 🙂

Őszinte leszek, mindenképp kellett ez a kis szünet, hogy odafigyeljek magamra és ne érezzem az a nyomást, hogy nem csak a munkában, de itt is meg kelljen felelnem, hiszen tudom magamról, hogy elég komolyan tudok venni a dolgokat. A szünet melletti döntésemben nagy indokot játszott az, hogy június utolsó napjai eléggé stresszesek voltak, olyannyira, hogy összeomlottam, mert nem kaptam meg a megfelelő támogatást – azzal ellentétben, hogy én mindig ott vagyok és segítek, csinálom stb. Viszont ezáltal, hogy a blogon beindítottam a szünetet, azzal egy pici nyomás lekerült és tudtam egy kicsit fejleszteni is. Ezalatt a fejlesztés alatt értem az alábbiakat:

• Még május végén, miután hazautaztam egy kis időre, neki kezdtem egy kis fordításnak. Mégpedig az AWARE NI oldal munkatársai adtak engedélyt arra, hogy lefordítsam a mentális egészséghez kapcsolódó ténykártyáikat. Ezeket az oldalsó navigációs modulban meg is találhatjátok.
• Ha már navigációs modul… Egy kis átalakításra került az is, hiszen számomra egy picit összecsapottnak tűnt, így átrendeztem egy nagyon kicsit. Átírásra kerültek a modulok is, így egy kicsit frissebb és jobban megírt modulok kerülnek elétek
• Július elején lecseréltem a fejlécet, hogy egy kicsit letisztultabb megjelenés kerüljön elétek (és a jövőbeli kinézet is hasonlóan fog majd kinézni, csak másik színben).
• Aki követ instagramon, az elmúlt egy hónapban láthattatok tőlem sztorikat, hogy jelentkezhettek/ajánlhattok Vendégírókat. Nos, ez még mindig releváns, így jelentkezzetek és ajánljatok ne csak instagramon, hanem itt is kommentben és hamarosan hozok egy ilyen posztot is. 🙂
• Új felületen is megtalálhattok, viszont jelenleg az Európa többi részén még nem elérhető, így azok a megosztások meglesznek osztva instagramon – viszont a link elérhető lesz majd az oldalsó modulban

Jelenleg ennyi lenne, ami a blogon való változtatás volt. Remélhetőleg a következő napok, hetek jobban telnek majd. Ettől függetlenül lesznek mentális egészséggel kapcsolatos bejegyzések, mert ezek mindenképp a felszínen tartanak, mégha június végén-július elején volt egy nagyon csúnya visszaesésem – ami oka volt egy kis blogos szünetnek. 🙂

Legyetek jók és hamarosan újra jövök!

Az elmúlt pár napban nagyon sokat gondolkoztam, mi legyen… Végül úgy döntöttem kell egy kis mentális szabadság.

Ez nem jelenti azt, hogy a CoffeeCornernek vège. Sőt, ez a kis idő pont jó lesz arra, hogy ne érezzek nyomást mindenfelől és fordítsak magamra is annyi időt, mint amennyit másra is. Plusz augusztusra így is van temérdeknyi ötletem és aki elèg sűrűn jár fel az oldalra, néha láthatott egy kis betekintést, hogy egy új kinèzet is van készülőben – viszont mèg nincs meghatározva mikor kerül fel. 🙂

Vannak terveim a blogra, viszont ahhoz, hogy véghez kész is legyek velük, szeretnék határozottan arra koncentrálni és persze lassan, de biztosan láthatjátok majd a blogon is a változásokat.

Most viszont rátérnék, hogy mennyi időre is veszem ki ezt a mentális szabadságot… Nagyjából 1 hónap – július 1-től augusztus 1-ig – és csak a Könyvkihívás kerülne ki a megszokott időben. Nem lesz elhanyagolva a blog, viszont ezalatt az időszak alatt nem fog olyan bejegyzés felkerülni, ami kirántana a magamra szànt időből. Hamar el fog az repülni 🙂

Hamarosan jövök, addig legyetek jók, olvasgassatok a blogon és esetleg tippek is jöhetnek ti mit szeretnétek látni a jövőben 🙂