Először is kezdem azzal, hogy fura egy évvel idősebben ébredni – hiszen ma ünneplem születésnapomat és emiatt van egy kis enyhe rajongásom Írország és a Guiness iránt 🙂

Na de vágjunk is bele.. Az Euronews oldalán találtam egy cikket, ahol 10 pontban hoznak érdekességet Szent Patrikról, így gondoltam elhozom nektek ide is.

• Szent Patrik nem volt se Patrik, se ír: Szent Patrik Maewyn Succatként született a római uralom alatt lévő Britannia provinciában. Ír fosztogatók rabolták el, és eladták rabszolgának. Juhokat kellett őriznie. Megszökött, Britanniába ment, és egy kolostorban lelt menedékre. Pappá válásakor vette fel a Patricius nevet. Egy jelenés biztatására visszatért Írországba, hogy az ott élő pogány íreket a keresztény hitre térítse. Szent Patrik Írország fő védőszentje, és egy legenda szerint ő lesz az, aki ítélkezik az írek felett az ítélet napján.
• Szent Patrik napon kéket kéne hordanunk: Eredetileg a kék szín tartozott Szent Patrikhoz, még van is ennek a színnek egy árnyalata, amit róla neveztek el. Aztán a történelem folyamán a gondolat, hogy a szent napján lóherét tűztek a gomblyukukba egy politikai eszmével, Írország függetlenségével is társult, így a zöld viselet az ezzel való szimpatizálást is jelentette, és szép lassan a zöld lett az ünnep uralkodó színe.
• Mi köze a lóherének Szent Patrikhoz?: A hagyomány szerint Szent Patrik a Szentháromság külön entitását és mégis megbonthatatlan egységét a háromlevelű lóhere példájával igyekezett megértetni az írekkel. Ma a lóhere Szent Patrik napjának egyik központi szimbóluma. Annak az esélye pedig, hogy négylevelű lóherét találjunk egy a tízezerhez.
• Tényleg ő szabadította meg Írországot a kígyóktól?: Mint minden szent életéhez, az övéhez is fűződnek történetek csodákról. Az egyik ilyen szerint ő volt az, aki kiűzte a mérges kígyókat az ír szigetről, tudósok szerint azonban a jégkorszak utáni Írországban egyáltalán nem létezhettek kígyók.
• Miért éppen március 17-én van?: 461-ben március 17-én halt meg Szent Patrik, ezért ez a nap a szenté. A katolikus egyház hagyománya mögött az a gondolat áll, hogy ez az a nap, mikor a mennybe ment a szent. Nemcsak Írországban munkaszüneti nap. Észak-Írországban, a Karib-tenger Montserrat nevű szigetén (a szigetre a XVII. és a XVIII. században importált rabszolgák között sok ír volt) és Új-Fundland és Labrador kanadai tartományban is.
• Nem volt igazi népünnepély az ír kocsmáknak – egészen 1970-ig: Az 1903-tól 1970-ig érvényben lévő, erre vonatkozó írországi törvény alapján Szent Patrik napján, mivel vallási ünnepnap, az ország összes kocsmájának zárva kellett maradnia. Mikor 1970-ben nemzeti ünnepé nyilvánították, a bártulajdonosoknak is akadt ünnepelnivalójuk: kinyithattak a megszomjazó tömeg legnagyobb örömére.
• Világ írjei, ünnepeljetek!:
• Persze manapság már nemcsak az ír származásúak ünnepe a Szent Patrik nap, bárki szinte bárhol csatlakozhat a világon. Számos hagyománya az ünneplésnek az Egyesült Államokból indult, ami nem meglepő, ha belegondolunk, hogy az ország népességének több mint a 10 százaléka (nagyjából 34 millióan) vallja magát írnek, vagy legalábbis ír származásúnak. Írország lakossága 4 és fél millió. Árulkodó tény az is, hogy 16 Dublin nevű település van az USA-ban. Amerikában volt az első felvonulás, méghozzá New Yorkban, 1762-ben. Az első amerikai ünneplés évtizedekkel ezelőtt, Bostonban volt, egészen pontosan 1737-ben.
• Mit kap Joe Biden?: Az ír származású elnök ugyanarra az ajándékra számíthat, amit előtte minden évben Donald Trump kapott: egy kristályvázára, teli lóherékkel. A hagyomány az, hogy minden évben az ír állam- vagy kormányfő ezzel ajándékozza meg az Egyesült Államok vezetőjét.
• Szexista koboldok: A mesében sincs olyan, hogy koboldlány, a legenda szerint a szivárvány tövében található aranyat őrző teremtmények szigorúan csak hímneműek lehetnek, akármennyire is próbálják megvezetni az emberiséget a jelmezárusok.
• Igazi ünnepnap a Guinnessnek: Ha valakinek van oka ünnepelni Szent Patrik napon (vagy azt követően) az az írek híres sörének gyártója és forgalmazója. Szemben ugyanis átlagos nappal, mikor ‘csak’ öt és fél millió korsónyit hajtanak fel világszerte belőle, ezen a napon becslések szerint 13 millió korsónyival oltják szomjukat az ünneplés hevében az emberek.

Minden országnak megvan a maga forradalma – akár múltbéli, akár jelenlegi. Magyarország egyik neves forradalma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, ahol számos lakos csatlakozott a menethez.

ELŐZMÉNY: Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások. Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült – később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a „fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február 22-ei párizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg programszerűen az ellenzék követeléseit: független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt. A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális forradalmi ifjúság vér nélkül érvényt szerzett a 12 pontnak.

FORRADALOM: Március 15

Aznap korán reggel Petőfi Sándor a Pilvax kávéházba sietett, ahol az ifjak összegyűltek. Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát találta ott, Jókai Mór lakására hívta őket, ahol a 12 ponthoz proklamációt szerkesztettek. Petőfi 8 óra körül társaival a Pilvax-kávéházba ment, a kitűzött időre csak hatan jelentek meg. Itt Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Innen indultak el az előzetes megállapodás szerint először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába. Innen az Újvilág utcai orvosi egyetemre mentek, itt is félbeszakították az egyetemi előadásokat és az előbbihez hasonlóképpen jártak el az udvaron, később pedig a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi téren is. Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, mely nőttön nőtt.

Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak és a Nemzeti dal és proklamáció példányait ezreivel osztogatták; innen a városházára mentek, a 12 pont elfogadását sürgetvén. Az összegyűlt nép elhatározta, hogy a városházára indul, és ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre és kívánatai aláírására felszólítja. Holovics tanácsnok kívánt gondolkozási időt, hogy e pontok tanácskozás alá vétethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller Lipót alpolgármester, arra hivatkozván, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.

Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban – hallva a Pest-Budán történtekről – kénytelen volt engedni. Március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult március 17-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt.

Magáról a történelemről rengeteg forrás megtalálható. A fentebbi rövid ismertető a Wikipédiáról származik, ahol tovább olvashatjátok a forradalom történéseit.

Az első olyan kiruccanásom, ami nem családdal történt vagy éppen nem munka miatt utaztam át máshova és fedeztem fel a környéket…

Idén elterveztem, hogy legalább 3 másik országba is szeretnék elutazni, és nem csak az Anglia – Magyarország útvonalon járkálok. Az első állomásom Párizs volt.

Ugyan majd lesznek külön bejegyzések a helyekről képekkel és történelemmel, amiket meglátogattam a 2 nap alatt, itt viszont csak egy kis összefoglalót írnék.

8.-án utaztam át Párizsba az Eurostar vonattal, ami igazából pillanatok alatt átért a csatornán – nekem legalábbis így érződött. A vonat kényelmes volt, tágas és tiszta. A büfében vett kávé pedig egész finom. Itt éltem is a lehetőséggel és vettem egy 10 pakkos vonaljegyet, hogy ne az állomáson szenvedjek vele.

Ahogy leszálltam a Gare du Nord állomáson, az utam egyből a metró felé vitt, ahol szembe találtam magam a 3-as metró párizsi megfelelőjével – régi és nem éppen jó illatú, de ez legyen a legkevesebb. Viszont nagyon sok lépcső van, így az utolsónál kijött belőlem egy nagyon szép káromkodás – ennek ellenére egy srác visszaszaladt, hogy segítsen a bőrönddel, ami rendes volt tőle. A metróból pont a Notre Dame-nál jöttem fel, aminek nagy része már meg lett javítva és már csak az oldalán dolgoztak.

Olyan 10 perces sétára volt onnan a szállásom, és miután lepakoltam a cuccomat, elindultam vacsorázni valahol. 5 percnyi sétára találtam egy kis éttermet, ahol ugyan közölték velem, hogy 1 órám van enni, de mivel már éhes voltam (és fáradt is), így mondtam nem gond. Vacsi után meg persze ki is dőltem.

A második napom – az első teljes nap – sok sétával telt. Párizsban nagyon sok lejtős kis utca van, így persze már az első napomon sokat megmásztam. Kezdtem a Pantheonnal, ami mellett van pár pici rom, és az épületek által közrezárt tér nagyon szép. Utána megindultam a Luxemburg park felé, megnézni a Luxemburg palotát. Maga a park csodaszép, rengeteg márvány szoborral van díszítve és bár a szökőkút most üres volt, a Medici kút is csodaszép. Ezek után megindultam visszafele, hiszen nagy tervem volt meglátogatni a Shakespeare&Co könyvesboltot. Egy kis sorban állás után már bent is voltam – bár alig voltam bent 5 perce, egy random pasas elkezdett nekem franciául beszélni, de addigra az egyik eladó már rászólt és küldte kifele, hogy már vagy félórája kényelmetlen helyzetbe hoz mindenkit, főleg hölgyeket. Végül miután folytattam a böngészést, 2 könyvvel jöttem ki (bár tudtam volna még válogatni). Újra meglátogattam a Notre Dame-ot és vitt tovább az utam ezúttal a Louvre felé. Ugyan bejutni nem jutottam – hiszen nem egy hetet voltam, így nem akartam sorban állással tölteni azt a kevés időmet -, körbefotózkodtam és csodáltam az épületet, miután elküldtem pár cigány nénit melegebb éghajlatra, miután mindegyik alá akart velem íratni valamit. Ezek után buszra szálltam és a következő megállóm az Eiffel torony volt. Itt szintén hatalmas volt a sor, így meg sem kíséreltem sorba állni, de így is hatalmas élmény volt. Sétáltam még egyet a környéket, aztán elindultam visszafele és újra megvacsiztam a szállóhoz közel.

A harmadik és második teljes napom arról szólt, hogy meglátogattam a Moulin Rouge-t, amiről amugy eddig azt hittem, hogy sokkal nagyobb. Az utcában kb minden második bolt erotikus bolt, de meg sem lepődtem ezen. Az utam ezután a Sacre Coeur Bazilikához vezetett rengeteg lankás kisutcán keresztül. Ezek viszont semmiségek voltak a rengeteg lépcsőhöz, ami a bazilikához vezetett. Ha annyira türelmetlenek vagytok, mint én és nem akarjátok kivárni a sort a libegőhöz, akkor nekiveselkedhettek a 270 lépcsőnek, ami felvezet. Én 220 lépcsőt bírtam, ám a látvány magáért beszélt. A bazilika gyönyörű – persze kívűlről és legközelebb kivárom a soromat a libegőhöz, hogy könnyebben megmásszam majd a maradék 50 lépcsőt – és a város magaslati látványa is elképesztő. Miután legurítottam magam a lépcsőkön és a lejtős kisutcákon, újra buszra szálltam és megindultam a Diadalív és a Champs Elysées felé. Rengeteg képet csináltam és persze a legnagyobb látvány akkor fogadott, miután elindulva a Champs Elysées sugárúton szembetaláltam magam egy hatalmas Louis Vutton bőrönddel, ami magát a boltot hírdette – amugy volt egy kisebb bolt is egy picit lentebb. Megebédeltem egy mekiben, utána persze bekellett mennem egy Yves Rocherba feltankolni a krémeimből és persze folytattam az utam, hogy körbenézzek a boltokban – már ameddig kibírtam pisilés nélkül.

11.-én, hétfőn, pedig már indultam is ki a reptérre, hogy repüljek haza Magyarországra. Tény, hogy Franciaországon belül is rengeteg történelem van és tervben van, hogy egy legközelebbi kiránduláskor kivárom a sorom a Louvreban és az Eiffel toronynál, valamint szeretnék beiktatni egy Versailles kastélyt is. Természetesen volt egy kis kultursokk, de annó a skótokkal és az angolokkal is volt, mire eljutottam arra a pontra, hogy csak legyintek rájuk és semmi nem lep meg. Hatalmas nagy élmény volt ez a pár nap Párizs és ha lesz lehetőségem, akkor mindenképp teszek egy hosszabb kirándulást. 🙂