Ez a könyvesbolt nagyon régóta a listámon volt és nagyon örültem, hogy pont úgy találtam szállást is, hogy 10 perces sétára volt innen. A bennem lévő könyvmoly nagyon boldog volt.

Ez a könyvesbolt egy angol nyelvű bolt a Szajna bal partján. A bolt Sylvia Beach boltja után lett elnevezve, amely 1919-ben nyílt, majd 1941-ban be is zárt. Whitman vette át a Shakespeare and Company nevet a boltjához 1964-ben, ám a bolt nyitásakor (1951) ‘Le Mistral’ volt a bolt neve.

A bolt rövid története: 1951-ben az amerikai George Whitman egy angol nyelvű könyvesboltot nyitott a Szajna partján ‘Le Mistral’ néven. Sylvia Beach könyvesboltjához hasonlóan ez a könyvesbolt is azonnal a párizsi bohém élet részévé vált. 1958-ban egy vacsora partin Sylvia George-ra ruházta a Shakespeare and Company nevet és 1964-ben Sylvia halála után és Shakespeare születésének 400. évfordulóján Whitman hivatalosan is átnevezte boltját.

Nagyban útban voltam a következő úticélom felé, mikor annyit kanyarogtam a kis utakon, hogy elhaladtam a Sorbonne mellett is és vettem egy kávét a Sorbonne téren. Bárcsak lenne annyi eszem, hogy egyszer bekerüljek oda, de álmodhat a királylány, nem igaz? 🙂

A Sorbonne Párizs egyik épülete a Latinnegyedben (Quartier Latin). Az épület névadója a 13. századi teológus, Robert de Sorbon volt, aki megalapította a teológiának szentelt Sorbonne kollégiumot a régi párizsi egyetem idején. A Sorbonne nevet használják még az 1793 előtti párizsi egyetem megnevezésére, a 19. században itt székelő karok megnevezésére, valamint az új párizsi egyetem (1896–1971) megnevezésére is. 1970-ben a párizsi egyetemet tizenhárom részre osztották, amelyek közül több is megtartotta nevében a Sorbonne jelölést.

A középkorban a párizsi egyetem az első helyet vívta ki az európai egyetemek között. A 16. század első harmadában már egy kicsit megkopott a régi fénye, mivel sok másik egyetem is nagyon jó hírnévnek örvendett, de a komoly tudományok művelése terén még mindig vezető szerepet játszott.

A Szajnától délre eső városrész, a ma is ismert nevén Quartier Latin (Latinnegyed) mintegy 12-15 ezer diáknak nyújtott otthont. A tudományegyetem a teológiai, kánonjogi, orvosi és szabadművészeti karokat foglalta magába. Ez utóbbiban bölcseletet, klasszikus nyelveket és retorikát oktattak.

Forrás: Wikipédia

Haladva tovább a Pantheon környékén, elsétáltam a közeli parkba, mégpedig a Luxembourg-parkba. Párizson belül rengeteg gyönyörű park rész van és ha az emberek normálisak is, akkor kevesebb is a szemét..

Luxembourg-kert: 1612 elején Medici Mária francia királyné, IV. Henrik király özvegye tervezte, az általa épített új rezidenciához, a Luxembourg-palotához. A kert ma a Francia Szenátus tulajdonában van, amely a palotában tartja a gyűléseit. 23 hektáron fekszik, könnyen felismerhető a pázsitjairól, fákkal szegélyezett sétányairól, virágágyásairól, kör alakú medencéjén található vitorlásokról és az 1620-ban épült festői Medici-kútról.

1611-ben Medici Mária, IV. Henrik özvegye és XIII. Lajos király régense úgy döntött, hogy palotát épít a Firenzében található Pitti-palota utánzataként, hiszen a királynő maga is firenzei származású volt. Megvásárolta a Luxembourg Hotelt (ma a Petit Luxembourg palota), és megkezdte az új palota építését. Francini két teraszt tervezett, amelyek a kastély tengelye mentén helyezkednek el korlátokkal és virágágyásokkal, a kör alakú medence körül. A palotától keletre fekvő Medici szökőkutat nimfaként, mesterséges barlangként és szökőkútként építette a jelenlegi tó és szobor nélkül. Az eredeti kert csak nyolc hektár volt. 1630-ban további földet vásárolt, a kertet kiterjesztette harminc hektárra, és a munkát Jacques Boyceau-re bízta, aki a Tuileries királyi kertjének és a Versailles korai kertjének birtokosa. Később az uralkodók nagy része elhanyagolta a kertet. 1780-ban a Comte de Provence, a leendő XVIII. Lajos eladta a kert keleti részét ingatlanfejlesztés céljából. Az 1848. júliusi monarchia ideje alatt és után, a park sok szobor otthonává vált; először a királynők és a híres francia nők, a hosszú teraszok mentén sorakoztak; majd 1880-as és 1890-es években újabb emlékműveket emeltek íróknak és művészeknek,valamint Bartholdi egy kis méretű modelljét a „Szabadság megvilágítja a világot” (közismert nevén Szabadságszobor) és egy modern szobor Zadkine-tól. A tizenkilencedik század végén a kertben sokféle különböző helyszín volt: marionett színház, zenei kioszk, üvegházak, méhház; szobrok és a modern művészet kiállításához használt épület (az 1930-as évekig használták); egy rózsakert, a gyümölcsös és körülbelül hetven szobrászati mű.

Medici-kút: A Medici-kút (La fontaine Médicis) 1630-ban épült Marie de ‘Medici, a francia király Henry özvegye és a XIII. Lajos király király ügynöke kérésére. Tommaso Francini, egy firenzei szökőkútgyártó és hidraulikus mérnök tervezte, akit Firenzéből Franciaországba hívatott IV. Henrik király. . A 18. században romba dőlt, azonban 1811-ben, Bonaparte Napóleon parancsára, a kutat Jean Chalgrin hozta helyre, az építész, aki szintén a párizsi Diadalívet építette. 1864–66 között a szökőkút a jelenlegi helyére költözött, a Luxembourg-palota keleti oldalára. A hosszú vízmedencét két oldalról platán fák veszik körül, és a szökőkút barlangjának kőműveihez Auguste Ottin francia klasszikus szobrász hozzáadta az óriás Polüphémosz, az Acis és a Galatea szerelmeseit meglepő szobrot. A Medici-kút mögött rejtőzik a Fontaine de Léda (1807), a Napóleon Bonaparte idején épített falikút a Rue du Regard és a Rue de Vaugirard sarkán, egy domborműves szoborral, amely a Leda legendáját ábrázolja melyet Achille Valois készített. Amikor az eredeti helyet megsemmisítették a Rue de Rennes 1856-os Louis Napoleon meghosszabbítása során, a szökőkút megmaradt és 1866-ban a Luxembourg-kertbe költözött, és a Medici-kút hátuljához csatolták

Luxembourg-palota: IV. Henrik halála után özvegye, Medici Mária lett régens uralkodó fia, XIII. Lajos helyett. Magas rangú pozíciójának megfelelő rezidenciát szerette volna magának. Olaszországi palotájukhoz hasonló épületegyüttest kívánt építtetni, ezért mérnököket küldött Firenzébe, hogy készítsenek részletes feljegyzéseket a palotáról. 1612-ben megvásárolta a mai palota területét, majd 1615-ben meg is kezdődtek az építkezési munkálatok, innentől a régens már Palais Médicisként („Medici-palota”) emlegette. Medici Mária halálát követően a kastély rengeteg tulajdonos kezén ment keresztül, de a leghíresebb tulajdonosai XIV. Lajos és Madame de Berry lehettek. Madame de Berry híres volt a fényűző partijairól, illetve a nem túlzottan nélkülöző életmódjáról. A palotában, illetve a kertben is számtalan, a test gyönyörei köré épített lakomát tartott. A Luxembourg-palotában fogadta többek közt Nagy Péter orosz cárt is. A palota funkciója is gyakorta változott a történelem során. Rövid ideig múzeum volt, úgy említik, mint a Louvre elődje 1750 és 1779 között. A forradalom alatt szolgált börtönként is, majd az első francia köztársaságot irányító öttagú igazgatóság székhelye lett. Később pedig Bonaparte Napoleon rezidenciájaként is funkcionált. 1799-től Jean Chalgrin tervei alapján alakították át a palotát rezidenciából közintézménnyé. Többek közt lebontatta a központi nagy lépcsőházat, ahelyett kialakították a szenátus termét az első emeleten. Chalgrin úgyszintén bezáratta a szomszédos teraszokat, így helyet teremtve egy könyvtár számára.  Az új szenátusi terem a Salle des Conférences és a könyvtár közötti egykori udvar területén lett kialakítva. Az új szárnyban kialakításra került egy könyvtár, melyet Eugène Delacroix festményei díszítenek. A Salle de Conférences III. Napoleon császár kérésére egy igen reprezentatív, erősen díszített fogadóterem lett, mely jelképezte a Második Birodalom stílusát. Párizs német megszállásának idején Hermann Göring elfoglalta a palotát, és megtette a Luftwaffe franciaországi parancsnokságának.

Forrás: Wikipédia