Míg igyekszem kigondolni, hogy miként hozok bejegyzéseket a következő hónapokban (a terv már megvan, hogy mit..), úgy gondoltam én is kitöltöm a kérdőívet, amit Nina posztolt pár napja.

• 1. Hány éve blogolsz? Valamikor 2010 körül kezdtem el blogolni, még a gimis éveimben, mert akkor mindent annyira drámainak éltem meg, hogy brutális részletességgel írtam ki magamból, hogy mi történt a suliban és neveket sem változtattam meg… Nem tudom, hogy azok az osztálytársak rátaláltak-e és elgondolkoztak azon, hogy vajon melyik suli hülyéje lehet ez.
• 2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban? Ha jól emlékszem volt egy kis szünet, amikor a Starzz website hoszt bezárta kapuit valamikor 2011-ben és pár hónapig nem volt blogfelületem sem.
• 3. Mindig ugyanezt a nevet használtad? Blogon mindig is Manó voltam. A rajongói oldalaimon Ördögmanó, de azóta már abból a névből is kinőttem.
• 4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál? Nem. Már nem is tudom mi volt a legelső blog címe, de a Starzz szolgáltatónál Let’s Talk About It volt a blogom címe, aztán mikor 2015-ben megkaptam az első munkámat Skóciában, akkor pedig BeScottish lett a név. Az utóbbiról 2022-ben költöztem át a CoffeeCornerre, amikor már 5. éve éltem Angliában.
• 5. Változott az évek során a blogod témája? Valamennyire igen. Az eddigiekben kb naponta volt valami rinya, amit lecsökkentettem havi 1-re – mert már nekem is elegem lett magamból. Több lett az élménybeszámolóim száma és mindig keresek valami újat, hogy mégis miről is írhatnék.
• 6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz? Photoshop és pinterest, amik az első pillanattól kezdve az életem részei voltak mind blogolásban, mind a rajongói oldalaknál. Ehhez becsatlakozott a Canva, amit a közösségi oldalaknál használok többször.
• 7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat? A gimis barátnőm elég régóta olvassa az agymenéseimet. Másról nem tudok…
• 8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál? Nagyon közeli kapcsolatot szerintem nem, viszont nagyon jó kapcsolatban vagyok a Bloggerközösség nagy részével (legalábbis én szeretném ezt gondolni) 🙂
• 9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz? Nem hiszem. Olyan sokan nem tudnak róla, de szerencsére teljesen pozitív visszajelzést kapott.
• 10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében? Mindenképp az írásom és az ahogy kifejezem magam, rengeteget változott – szerencsére jó irányba. Valahogy írásban mindig jobban kitudtam magam fejezni, így örülök, hogy az sokat fejlődött az évek során.
• 11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz? Még nem, de ha szembe jön velem egy lehetőség, akkor nem zárkózom el előle.
• 12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál? A részletes gimis éveim… de tiniként még nem gondolkoznak éretten az emberek, úgyhogy az akkor még jónak tűnt..
• 13. Mi az, amit ma már másképp csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen? Szívesen folytatnám a vendégírós posztokat, akár interjúk keretén belül. Viszont jelenleg magamat lapátolom fel a katyvaszból, de ami késik nem múlik 🙂
• 14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed? A párizsi kirándulásos bejegyzéseim mindenképp a kedvenceim lettek, hiszen végre nem csak Magyarország és Anglia között ingáztam. Nagyon szeretnék még máshova is ellátogatni, így még több ilyen posztot szeretnék hozni.
• 15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban? Leginkább magamtól. Mindig igyekeztem tovább fejleszteni magamat és miután sokáig kihagytam a WordPress-t, rengeteget is felejtettem – másfél évvel később meg már eljutottam addig, hogy egyre jobban elégedett vagyok magammal.
• 16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni? Szeretnék sokáig még itt maradni, de persze ezt majd a jövő eldönti, hogy mégis hogyan alakul. A CoffeeCorner már ténylegesen a szívemhez nőtt, úgyhogy biztosan harcolni fogok érte
• 17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet? Mindig is igyekeztem saját magam lenni a blogon, így akármilyen is volt a hangulatom, a személyesebb bejegyzéseimben mindig ki is jöttek. Az elmúlt 6 évben pedig nagy hangsúlyt fektettem a mentális egészségemre is, így sok ilyen posztot is hoztam már.
• 18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod! Számomra az írás egy menedék. Lényegében ezért is kezdtem el a blogot, hogy legyen egy hely, amit a magaménak érzek és leírhatom a gondolataimat anélkül, hogy elítélnének érte.
• 19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből! Minden blog egyedi a maga módján és ez így van rendjén. 🙂
• 20. Kedves Olvasó, oszd meg velem a kedvenc posztodat a repertoáromból. Kiváncsi vagyok, hogy nektek melyik az a bejegyzés, ami azonnal felkeltette a figyelmeteket és miket látnátok még szivesen. 🙂

Sokat gondolkoztam, hogyan is kezdhetném el ezt a bejegyzést… Viszont őszinte leszek: a legutóbbi ilyen bejegyzésemben nem voltam teljesen őszinte. Július utolsó napjait eléggé hullámvasútként éltem meg. Elvesztettem egy családtagomat és nem tudtam ott lenni, hogy támogassam a családom többi tagját – folyamatosan aggódtam, idegesítően írkáltam mindennap és próbáltam úgy tenni, mintha én teljesen jól lennék. A temetésre hazatudtam menni, de addig folyamatosan kattogott az agyam.

A kattogás miatt ugyebár sokat voltam stresszes, amire rátett az, hogy a többiek is melóban megtalálták azt a pontot, hogy még jobban feszüljön az a húr és aztán sajnáltatták magukat, mikor szépen lassan elkezdett szakadni az a túlfeszített húr, de ezt azonnal le is állítottam.

Erre rájött, hogy melóban is volt egy hatalmas dráma, ahol az egyik szakácsunk azonnali hatállyal lett kirugva, nem csak azért mert visszaesett a drog és alkoholfogyasztásba, hanem olyan üzenetekkel bombázta az egyik tini munkatársunkat, ami belefér a bántalmazás kategóriába és a HR csak most realizálta a helyzet komolyságát (hiába volt már egyszer jelentve), miután én jeleztem az új főnöknek és ő azonnal kezébe vette a dolgokat. Pláne, hogy a srác azóta egy másik munkatársunknak is olyanokat írt, ami használható volt ellene.

Miután meg visszajöttem, másnap már dolgoztam és egyik munkatársam kicsapta a biztosítékot. Állandóan eltűnt, azt sem tudtam hol van; aztán este 9-kor bejelentette, hogy a bár kész és ő hazamegy… a bár nem volt kész. Másnap lement ugyanaz, hogy eltünedezett. Akkor az éttermet csinálta, de ugyanúgy eltünedezett. Kivitt egy asztalhoz ételt és odajön hozzám, hogy amugy a másik 2 asztalt le kellene szedni és ezzel visszament a konyhába… felvetődött bennem a kérdés, hogy ha a konyhába megy amugy is és ott volt az étterembe, a visszafele úton miért nem tudta felvenni az üres tányérokat. Supervisorként akkor is összeszedtnek kellene lennie, amikor egy másik management is műszakon van, mert mi adunk róla jelentést és az elmúlt 4-5 hónapban több volt az ilyen műszakja..

Nem gondoltam volna, hogy július utolsó napjai és az augusztus ennyire nehéz lesz. Pláne, hogy munkában amugy nincs sok forgalom, így az agyamnak van ideje gondolkodni, ami jelen esetben nem volt jó. Mindent megtettem, hogy lefoglaljam ilyenkor magam, de mindennek meg van a limitje és mikor már mindent is megcsináltam, akkor újra ott voltam, hogy kattogtam. Az év további részében köszöntem szépen, de nincs szükségem még több traumára – bár tudom, ez nem így működik.

Ebben a hónapban kicsit visszavonultam, ám ezt nem jelenti azt, hogy néhanapján nem dolgoztam a blogon a háttérben.

Hónap elején szabin voltam – 5 napot eltöltöttem Londonban, le volt foglalva 3 színház, amiről hamarosan olvashattok (plusz egy extra, amit még tavaly láttam), összeszedtem valami ágyi bogarat amugy, ami miatt tele voltam csípésekkel (mindkét karomon volt, a combomon egy csomó és az egyik bokámon is lett csípés). A csípéseken kívűl nagyon jól éreztem magam, a színházi darabok hatalmas élmények voltak. Ezután hazamentem Magyarországra egy hétre… először is mikor repültem, a női gondok megtaláltak, aztán meg is fáztam (még Londonban), úgyhogy ezekkel elszenvedtem egy darabig – a megfázással még egy extra hétig is. Jó volt végre napot látni, viszont ellettem volna a folyamatos fülrágástól („miért ezt vetted fel”, „miért jársz így”, „menj el edzőterembe”, „fogyj le”, „így soha nem találsz senkit, sminkelj és fogyj le” és társaik).

Meló téren nagyjából most minden rendben. Legalábbis igyekszem nem felbaszni magam a legapróbb dolgokon. Persze még mindig vannak pillanatok, amikor nagy levegőt kell vennem és nem zsigerből visszavágnom, hanem inkább normálisan elmondani, hogy csinálja az emberünk, amit mondtam neki. Bár szépen visszatértem úgy, hogy az első napomon a nyaralás után teleírtam a chatet, hogy miért látok koszos bögréket a kávéfőzőn és miért néz ki úgy a bögrés szekrény, mint amibe belehánytak (minden volt mindenhol – mi értelme volt akkor szépen összerendezni, ha senki nem tartja tiszteletben), plusz miért vannak összekeverve a menük és ha ez probléma volt az előző napokban, miért nem lett szólva és javítva… Szeretném mindenképp megértetni a csapattal, hogy tartsuk tiszteletben a másik munkáját és figyeljenek oda, és ez egy nagyon hosszú folyamat lesz.

Nagyjából ezek történtek ebben a hónapban és remélhetőleg pozitívan folytatódik tovább az augusztus.