Sokat gondolkoztam, hogyan is kezdhetném el ezt a bejegyzést… Viszont őszinte leszek: a legutóbbi ilyen bejegyzésemben nem voltam teljesen őszinte. Július utolsó napjait eléggé hullámvasútként éltem meg. Elvesztettem egy családtagomat és nem tudtam ott lenni, hogy támogassam a családom többi tagját – folyamatosan aggódtam, idegesítően írkáltam mindennap és próbáltam úgy tenni, mintha én teljesen jól lennék. A temetésre hazatudtam menni, de addig folyamatosan kattogott az agyam.

A kattogás miatt ugyebár sokat voltam stresszes, amire rátett az, hogy a többiek is melóban megtalálták azt a pontot, hogy még jobban feszüljön az a húr és aztán sajnáltatták magukat, mikor szépen lassan elkezdett szakadni az a túlfeszített húr, de ezt azonnal le is állítottam.

Erre rájött, hogy melóban is volt egy hatalmas dráma, ahol az egyik szakácsunk azonnali hatállyal lett kirugva, nem csak azért mert visszaesett a drog és alkoholfogyasztásba, hanem olyan üzenetekkel bombázta az egyik tini munkatársunkat, ami belefér a bántalmazás kategóriába és a HR csak most realizálta a helyzet komolyságát (hiába volt már egyszer jelentve), miután én jeleztem az új főnöknek és ő azonnal kezébe vette a dolgokat. Pláne, hogy a srác azóta egy másik munkatársunknak is olyanokat írt, ami használható volt ellene.

Miután meg visszajöttem, másnap már dolgoztam és egyik munkatársam kicsapta a biztosítékot. Állandóan eltűnt, azt sem tudtam hol van; aztán este 9-kor bejelentette, hogy a bár kész és ő hazamegy… a bár nem volt kész. Másnap lement ugyanaz, hogy eltünedezett. Akkor az éttermet csinálta, de ugyanúgy eltünedezett. Kivitt egy asztalhoz ételt és odajön hozzám, hogy amugy a másik 2 asztalt le kellene szedni és ezzel visszament a konyhába… felvetődött bennem a kérdés, hogy ha a konyhába megy amugy is és ott volt az étterembe, a visszafele úton miért nem tudta felvenni az üres tányérokat. Supervisorként akkor is összeszedtnek kellene lennie, amikor egy másik management is műszakon van, mert mi adunk róla jelentést és az elmúlt 4-5 hónapban több volt az ilyen műszakja..

Nem gondoltam volna, hogy július utolsó napjai és az augusztus ennyire nehéz lesz. Pláne, hogy munkában amugy nincs sok forgalom, így az agyamnak van ideje gondolkodni, ami jelen esetben nem volt jó. Mindent megtettem, hogy lefoglaljam ilyenkor magam, de mindennek meg van a limitje és mikor már mindent is megcsináltam, akkor újra ott voltam, hogy kattogtam. Az év további részében köszöntem szépen, de nincs szükségem még több traumára – bár tudom, ez nem így működik.

Ebben a hónapban kicsit visszavonultam, ám ezt nem jelenti azt, hogy néhanapján nem dolgoztam a blogon a háttérben.

Hónap elején szabin voltam – 5 napot eltöltöttem Londonban, le volt foglalva 3 színház, amiről hamarosan olvashattok (plusz egy extra, amit még tavaly láttam), összeszedtem valami ágyi bogarat amugy, ami miatt tele voltam csípésekkel (mindkét karomon volt, a combomon egy csomó és az egyik bokámon is lett csípés). A csípéseken kívűl nagyon jól éreztem magam, a színházi darabok hatalmas élmények voltak. Ezután hazamentem Magyarországra egy hétre… először is mikor repültem, a női gondok megtaláltak, aztán meg is fáztam (még Londonban), úgyhogy ezekkel elszenvedtem egy darabig – a megfázással még egy extra hétig is. Jó volt végre napot látni, viszont ellettem volna a folyamatos fülrágástól („miért ezt vetted fel”, „miért jársz így”, „menj el edzőterembe”, „fogyj le”, „így soha nem találsz senkit, sminkelj és fogyj le” és társaik).

Meló téren nagyjából most minden rendben. Legalábbis igyekszem nem felbaszni magam a legapróbb dolgokon. Persze még mindig vannak pillanatok, amikor nagy levegőt kell vennem és nem zsigerből visszavágnom, hanem inkább normálisan elmondani, hogy csinálja az emberünk, amit mondtam neki. Bár szépen visszatértem úgy, hogy az első napomon a nyaralás után teleírtam a chatet, hogy miért látok koszos bögréket a kávéfőzőn és miért néz ki úgy a bögrés szekrény, mint amibe belehánytak (minden volt mindenhol – mi értelme volt akkor szépen összerendezni, ha senki nem tartja tiszteletben), plusz miért vannak összekeverve a menük és ha ez probléma volt az előző napokban, miért nem lett szólva és javítva… Szeretném mindenképp megértetni a csapattal, hogy tartsuk tiszteletben a másik munkáját és figyeljenek oda, és ez egy nagyon hosszú folyamat lesz.

Nagyjából ezek történtek ebben a hónapban és remélhetőleg pozitívan folytatódik tovább az augusztus.

Hol is kezdjem…

Nagyjából sikerült kipihengetnem magamat, bár sokszor a vendégek agyzsibbasztó megszólalásait elég nehéz volt. Ebben a hónapban is rengeteget rohangáltam, aminek meg is lett az eredménye és egyik nap úgy mentem be dolgozni, hogy a bal lábam úgy nézett ki, mint egy kisebb görögdinnye – színre is és persze be is volt dagadva. A munkatársaim aznap ki is akadtak, hogy mi a francért mentem be dolgozni, de mondom egyrészt nem nagyon engedhettem meg magamnak, hogy beteget jelentsek, plusz még ha sántítok is, rá tudtam állni, ami lehet csak az én makacsságomnak köszönhető. Azután persze pihentetve volt és jegelve, viszont még ha le is ment a dagadás, attól függetlenül még fájdogál – úgyhogy hamarosan célszerű lenne meglátogatni vele egy dokit, aki majd megmondja, hogy túlsúlyos vagyok és azért fáj, nem pedig azért mert vendéglátásban dolgozom és állandóan talpon vagyok….

Ezen kívűl az otthoniak megosztottak velem pár infót, amitől be stresszeltem és aznap végig remegtem és jópofizhattam, mert ugye mennem kellett dolgozni, miközben igyekeztem nem elbőgni magam, hogy nem tudok semmit sem csinálni. Azóta persze lenyugodtam, de emelem kalapom a HR-es előtt, aki többször is rám nézett, hogy jól vagyok-e, pláne, hogy aznap miután megkaptam a hírt, kihisztiztem magam neki az irodában. Bár szerintem látja rajtam, hogy még nem őszinte az „igen, jól vagyok” válaszom, de mivel nem mondhat mások előtt semmit, mert nem tudja, hogy kinek említettem még, így nem igazán tud mit kezdeni a szituval.

Viszont lassan itt az ideje a kikapcsolódásnak, hiszen július 1-tól szabadságon vagyok másfél hétre, így megyek színházba, moziba, haza (bár ahogy nézem női problémák lesznek, így a medencét nem igazán fogom tudni élvezni), de legalább nyugiban elleszek és majd olvasgatok, mert rám is fér a kikapcsolódás. 🙂