Azt hiszem ebben a hónapban jutottal el véglegesen arra a pontra, hogy bármi is történik csak nevetek magamban egyet és megyek tovább. Egyszerűen nem lehetett másképp reagálni.

Kb háromszor írtam újra ezt a bejegyzést, mert amit kiszerettem volna írni magamból, kibillentett az egyensúlyomból. Elég nehéz volt az elmúlt pár hét, sokszor robbanás szélén álltam, miután meg lettem vádolva, hogy nem támogatom munkatársamat, ami egy hatalmas hazugság, de nem lényeges. Nem veszek részt egy olyan gyerekes viselkedésben, amikor is nem tud felnőtt módjára velem megbeszélni, ha problémája van velem, hanem majd órákkal később a csoportos chatben hisztizik egy sort, hogy neki milyen szar élete van… Emiatt a döntésem az volt, hogy nem reagálok üzenetekre, amíg nem szükséges és ahogy bementem másfél nappal később, mintha mi sem történt volna…

A mini kiakadásomat félretéve: az oldal új színekbe öltözött. Tőlem eltérő módon rózsaszín lett – alapjáraton ez nem az én színem, de ahogy elkezdtem kidolgozni a kinézetet, végül ez lett a vége. A kódért nagy köszönet Nináának, a FromNinaa.hu szerkesztőjének, aki átküldte az ő kódját segítségképpen. 🙂

A blogon amugy perpillanat sok beidőzített poszt lesz úgy május közepéig – ebbe beletartozik a maradék párizsi kirándulásos posztjaim, a mentális egészség hét és egy bloggertársam könyvének a véleményezése plusz a vele készített interjú. Közben tervezem a következő kirándulásomat, ami júliusban lesz és amit majd közelebb a dátumhoz meg is tudhattok (esetleg utána, mikor beszámolok róla).

Ennyi is lenne most; kövessétek figyelemmel a blogot, hiszen 2 naponta jelenik meg valami 🙂