Már 8-án visszarepültem Angolhonba, viszont még nem nagyon jutottam oda, hogy írjak is blogbejegyzést ide, mostanáig. Szombattól (10.-étől) már dolgozom… Amennyi bénázást kellett megoldanom, az hihetetlen.

Az egyik foglalásnál (2 szobájuk volt) valamit úgy összekavartak, hogy a két számlán összevissza volt minden és a nőci rajtam veri le, hogy mi ez, miközben én is próbálok rájönni, pláne, hogy nem is voltam itt 3 hétig. Úgyhogy ezt a kört lefutottuk még 8-szor, mire felfogta, hogy tényleg nem voltam itt és nem tudom mit rontottak el a többiek, de ráfogok jönni. Szerencsére mondta, hogy délután visszajön és ha kell fizetni, akkor természetesen fizet. Végül nagynehezen megoldottam, miközben az étterem és a bár káosz volt, másfél óráig terítettem ebédre, mert az egyik kislány munkatárs félpercenként szaladt oda, hogy felvett egy rendelést, elkezdi mondani és elfelejtette. Úgyhogy birkanyugalommal mondtam, hogy fogja a kis jegyzetfüzetet, menjen vissza az asztalhoz és írja le, mit kérnek. Aztán 20 perccel dél előtt mentem vissza, hogy akkor befejezem az éttermet az ebédeltetés előtt és mondtam, senki ne zavarjon, mert nem lesz kész. Az aznapi ebédeltetés is káosz volt, mert hárman lettünk volna, de persze az angol fél óra után kiment egy órára cigizni (miközben mi, akik reggel 7 és 8 óta ben voltunk nem is voltunk még szüneten) és az ebédeltetés nagy része alatt a konyhában volt, mire 2-kor rászóltam, hogy menjen már kifele, mert kell odakint. Aztán ahogy lement az ebédeltetés hazament, hogy nincs jól….

A vasárnap sem telt másképp, ugyanúgy próbáltam a szobafoglalásos rendszerben megoldani, hogy mi történt a 2-es szoba kulcsával, mert a rendszerben nincs senki, de voltak bent. A név rákeresésénél azt mutatta, hogy nem jelentek meg, miközben igen. Úgyhogy kikerestem ki csekkolta be őket és miért nincs józan paraszti esze, aztán rájöttem, hogy szerencsétlen nem egy észlény (és ez amugy nem tőlem jött).

Ugyanezek a körök lefutottak hétfőn és kedden is, bár hétfőn délben végeztem és próbáltam elmagyarázni aki átvette tőlem a manager műszakot (angolkánk, aki szombaton ebédidőben többször volt hátul és aztán hazament), de hisztizett, hogy ő nem akarja. Itt bemondtam neki, hogy ne hisztizzen, nálam nem hat. A szerdánk szerencsére kicsit nyugodtabb volt, csak az ebédidő volt sűrű, de megoldottuk, mert olyannal voltam bent, aki ugyanúgy golyóként dolgozik, mint én. Aztán kellett elsősegély is, mert az egyik szállóvendégünk megsérült a szobában. Bekötöztem, folyamatosan beszéltem hozzá hogyan érzi magát és mi történt pontosan, felvettem az adatait… a sebére ránézve mondom, hogy hívok egy mentőt, de mondta nem szeretné. Emiatt folyamatosan ránéztem (plusz felküldtem főnökömet is, hogy vállaljon ő is egy kis felelősséget meg mentsen meg egy körtől). Mivel ma szabadnapos vagyok nem, tudok ránézni, de remélhetőleg jól van és nem lett rosszabb a vérzésen kívűl.

Ezek történtek mióta visszaértem. Néhányszor vertem a fejem a falba, ami miatt keresztbeállt szemekkel mosolyogtam kiszolgálás közben; de aztán kaptam egy kis szeretetet néhány törzsvendégtől és kutyustól (tegnap megszeretgethettem két gyönyörű juhászkutyát és a gazdájuk kuncogott, hogy ez engem mennyire boldoggá tesz); és persze brutál meleg van, így az is rátett mindenre – is.

Hamarosan újra jövök, addig is legyen szép napotok 🙂

Egy kis idő után visszatértem most a bloghoz. Őszintén szólva se időm, sem energiám nem volt mostanáig írni. Viszont 2 napi szó szerinti fetrengés után (plusz visszautazás vidékre), nagyjából összeszedtem magam…

Pénteken volt nővérem esküvője, sírtam egyet (apukám is igyekezett visszafogni magát, de nagyon nehezen sikerült neki is), aztán teljesen káosz voltam… hajnali fél 3-ig bírtam, vagyis akkor jöttünk el szülőkkel. De persze hozzá teszem, hogy csak azért, mert visszajött a bevitt mennyiség a mosdóban. Viszont nagyon jó volt és jól éreztem magam. Aztán viselem a következményeit és perpillanat papucsot nem tudok felvenni, a tornacipőmben is úgy mentem, mint akinek vécére kell mennie, mert fájt a lábam.

Még mindig sántikálok és fáj mindenem, viszont letoltam annyi kólát, hogy ennyi cukor mennyiségtől mindenképp fent maradtam pár órát, mielőtt visszavert volna a kimerültség (meg az alkoholt való izzadás). Viszont elkezdtem fordítgatni, ami ahogy készen lesz, töltöm is fel. Plusz június Pride month is, így lesz 1-2 bejegyzés ilyesfajta könyvekről, filmekről, sorozatokról 🙂

Hamarosan majd jelentkezem, addig is legyetek jók 🙂

Kedden éjszaka hazarepültem egy kis holiday-re és persze családi indokok miatt. Ezer éve nem voltam itthon nyáron, úgyhogy sikerült is megpirulnom – végre nem leszek olyan sápadt. Viszont az utazásom kész káosz volt: mivel hétfő esti műszakomat nem tudtam elcserélni senkivel (így egész nap dolgoztam), kedd délelőtt pakoltam és persze hagytam magam után egy jelentős kupit, ami a pakolással jár (ez később jelentős lesz). Délután 2-kor kapok egy sms-t, hogy a gépen késik egy órát és este 10.55-kor száll fel, e legyek ugyanúgy a reptéren, mintha az eredeti induláshoz mennék. Elindultam a 3.17-es vonathoz, ami késett pár percet , így nagyon kevés időm maradt venni valamit enni és átszállni. 15.40-kor álltam sorban a pékségnél, 15.42-kor ugrottam fel bőröndöstől a londoni vonatra és azonnal is indultunk, úgyhogy az nagyon ki lett centizve. Londonban persze löktek felfele, egyszer majdnem le is löktek a lépcsőn, megálltak előttem és persze olyan hirtelen tették, hogy nekik mentem és felháborodtak… nagy nehezen végül kiértem a reptérre 6.05-kor. Mikor megtudtuk, hol dobjuk le a bőröndöket, egy másik csajszival megindultunk, de persze kettőnk közül engem állítottak meg, hogy hova megyek, csakhogy megbizonyosodjanak, hogy nyitva van a ledobó – ha nem lenne, akkor miért indultunk volna meg egyszerre ketten is és miért csak engem állított meg? Végül becsekkoltam, átmentem az ellenőrzőn és innenstől már csak várakozás volt. Debrecenben hajnali 2.10-kor szálltunk le, de 3.30-kor jöttem ki, hiszen pont ekkor jött egy rendszerhiba/frissítés 5 gépen a 6-ból és már mindenkinek elege volt, hogy nem lelhetett volna ezt hamarabb megoldani… De hazaértem és igyekeztem pihenni.

Ugyebár említettem a pakolásom általi kupit… tegnap este jött egy email HR-től, hogy máj 31.-én szobaellenőrzés. Én visszaírtam nekik, hogy nem vagyok ott (és nem érzem jól magam, hogy így mennek be a szobámba) és így a szobám úgy néz ki egy kicsit mint egy apokalipszis, hiszen az utazásom reggelén tudtam csak normálisan pakolni. Mondták, hogy semmi probléma, viszont arra még nem jött válasz, hogy az én szobámat majd esetleg akkor nézzék meg, amikor visszaértem… de majd kiderül. 🙂

Legyen szép napotok és a hétvége után jövök még 🙂