Ritka, hogy egyhuzamban ennyi bejegyzés van a blogon, viszont éppen hónap végére esik a húsvét. De nem baj, szeretem ha tudok mit hozni a blogra.

Viszont nézzük is mit hoz nekünk az ehavi What’s Up, Mental Health…

A hónap teljes kimerültséggel kezdődött, amit még februárról hoztam át. Teljesen elegem volt mindenből, az összes főnöki döntésnek semmi értelme nem volt és mivel túlságosan fáradt voltam (mert miért is ne legyen normális beosztás), ezért nem nagyon tudtam úgy hozni a formámat, ahogy kellett volna. Ami meglátszott. Aztán eljött a szabadságom – 2 hét -, amire nagyon szükségem volt, viszont akkor meg az otthoniak nyaggadtak (hozzál nekünk ezt meg azt, a felfedezés helyett menjél nekünk bevásárolni), viszont ettől eltekintve Párizst nagyon jó volt bejárni. Utána meg ugye otthon voltam egy kis időre, aztán pedig vissza a valóságba.

Már újra dolgozom, de már jönnek fel bennem a ‘mi a franc’ kérdések, mert persze megint semminek sincs értelme, az egész épület szétesik és én meg rohangálhatok össze-vissza, mert a bárban is kellene kiszolgálni, de a vendégszobákhoz is rohangálok mert folyamatosan jönnek le, hogy nem jó a szoba stb.

Egyik nap meg totál későn is végeztem, mert ugyebár 2 olyan embert kaptam, akik nem tudtak tovább maradni 22.30-nál, mert az egyik még kiskorú, a másiknak meg el kellett érnie az utolsó vonatot. Úgyhogy még ott voltam lezárni a kasszát, aminél baromi nagy különbség volt, pedig wifi gond miatt nem is tudtunk kártyaleolvasót használni és azon volt a legnagyobb különbség; plusz akkor ment el a 10 fős asztalunk, szóval azt is lekellett szednem, áttörölni, a helyére mozgatnom az asztalokat és felteríteni (mert hát mit képzelek magamról, hogy a reggeli munkatársamra hagynám), úgyhogy aznap este kb hajnali fél 1 fele jöttem el, hogy asszem már minden kész van, ha hisztiznek, akkor bekaphatják…

Viszont hozzáteszem, hogy már aktívabban keresek lakást és új melót, ennek leginkább az az oka, hogy a főnök egy kétszínű seggfej – és még szépen fogalmaztam 🙂 A legrosszabb az, hogy a munkahelyet szeretem is, ha nem lenne ilyen főnök… tudom vannak mindenhol ilyenek, de ez az ember már más kategória – teljesen ellentmond magának. Úgyhogy szurkoljatok, hogy minél hamarabb legyen valami 🙂