
Keszthely (németül: Kesthell, szlovénül: Blatenski Kostel, horvátul: Kestel vagy Monoštor) város a Nyugat-Dunántúlon, Zala vármegye Keszthelyi járásának központja. A Balaton nyugati szegletében fekszik, a tóparti térség második és Zala vármegye harmadik legnagyobb települése és a régió egyik legfontosabb kulturális, oktatási, illetve gazdasági központja.
Bár már a római idők óta lakott hely, az első történelmi bizonyíték a település létezéséről egy 1247-es dokumentumból ismert. 1421-ben kapott mezővárosi címet; későbbi története során igen sokat köszönhetett a Festetics családnak. A horvát származású Festetics Kristóf ugyanis Keszthelyt választotta birtokai központjául, ekkor kezdődött meg a Festetics-kastély építése és a térség lendületes fejlesztése. 1797-ben Festetics György itt alapította meg a Georgikont, Európa első olyan felsőfokú tanintézetét, melynek célja a hazai gazdálkodás fejlesztése volt.
A főtéren található a város legrégebbi, ma is álló épülete, a Magyarok Nagyasszonya-templom, mely 1390 körül épülhetett, és melyben a mai Magyarország legnagyobb gótikus freskója található. E templom szentélyében helyezték el a Festetics család síremlékeit.

Végre hoztam egy újabb Utazz velem rovatot és ezúttal Sopron van a terítéken.
Sopron (németül: Ödenburg, horvátul: Šopron, az ókorban latinul: Scarbantia, régies német írásmóddal: Oedenburg) több mint hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a soproni borvidék központja, a Soproni járás székhelye. A Nyugat-Dunántúl harmadik, valamint Győr után megyéje második legnépesebb települése. Magyarország egyik legrégebbi városa, a határhoz való közelsége miatt pedig kapcsolatot teremt hazánk és nyugati szomszédunk, Ausztria között. Műemlékekben a második leggazdagabb település Magyarországon kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében pedig Magyarország 9. legnépszerűbb települése.
A mai Sopron területe az ősidők óta lakott volt, az első épületek azonban csak a Római Birodalom idején épültek. Scarbantia néven fontos római város volt, ugyanis két fontos kereskedelmi útvonal keresztezte itt egymást. A népvándorlás során Scarabantia hanyatlani kezdett, később a magyarok telepedtek itt le, majd megerősítették a római kori falakat és várrá alakították a települést. Ekkor nyerte el mai nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1273-ban II. Přemysl Ottokár cseh király hadserege elfoglalta a várost, majd túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit. 1277-ben IV. László visszafoglalta Sopront és szabad királyi város rangra emelte.
1625. december 8-án itt koronázta Pázmány Péter esztergomi érsek magyar királlyá III. Ferdinándot, a város főterén álló Kecske-templomban, mivel Pozsonyban ekkor pestisjárvány dúlt. 1676-ban tűz ütött ki a városban, melynek eredményeként a középkori épületek nagy része hamuvá égett. 1896-ban Moritz Hinträger építész tervei alapján megkezdték Sopron új városházának építését. Az első világháború után a város Ausztriához került, a háború utáni trianoni és saint-germaini békeszerződések által meghatározott Burgenland tartomány részeként. Ez nyugtalanságot váltott ki, melyet csupán népszavazás ígéretével tudtak csak lecsillapítani. 1921. december 14 és 16. között népszavazást írtak elő a hovatartozásról, melynek eredményeként a város és nyolc szomszédos község lakói nagy többséggel választották Magyarország fennhatóságát, Ausztriáéval szemben. A második világháború végén bombázások érték Sopront, majd 1945. március 6-án bevonult a Vörös Hadsereg.
Sopron egyetemi város, 1919-ben költözött ide Selmecbányáról a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola, amit ma Soproni Egyetemnek hívnak. A reformációban betöltött szerepe miatt a város 2016-ban elnyerte az „európai reformáció városa” tiszteletbeli címet.

Egész jól indítottam ezt a hónapot, hiszen az első hetében még szabadságon voltam. Utána visszajöttem és pár nap után már néztem olyanokat, hogy jobb volt nem reagálnom. Ahhoz képest teljesen jól reagáltam le a dolgokat és úgy voltam vele, hogy ez nem az én saram, én nem fogom kijavítani.
Annyi nagyon jó dolog volt ebben a hónapban, hogy sok kutyás és kisbabás csapat jött be, úgyhogy egy nap a munkatársaim csak annyit láttak, hogy én olvadozok. Persze ez kutyáknál alapból adott, de amikor odahoznak egy pár hetes kisbabát, aki a hatalmas kék szemeivel csak téged néz, na ott nincs menekvés – a gyerek ott és akkor megvett téged kilóra.
Ebben a hónapban egy évvel öregebb lettem, aminek hatására kicsit kiakadtam és persze ünnepeltem is, aminek másnap nagyon nem örültem. De hát ez megeshet mindenkivel ás túléltem a másnapot 🙂
A hónap utolsó hete pedig tett róla, hogy legyen egy hatalmas összeomlásom, mert minden is megtörtént és mindez úgy, hogy a lehető legkevesebb támogatást kaptam. 23.-án este elbőgtem magam, mert az arra a napra szervezett eseményről én kb semmit nem tudtam, aztán felbukkant egy énekes, amiről meg pláne senki nem tudott, aztán egy hölgy elesett a lépcsőn és eltörte a csuklóját, aminek persze van folytatása, de még dolgozunk az ügyön. Minden más meg csak követte: következő nap egy vendég panaszkodott a kajára, miután megette az egészet – csakhogy megkapja ingyen, de sokat nem tudtunk tenni, mert ha azt mondja hogy ízetlen és mégis megeszi, akkor nem bizonyítja azt hogy ízetlen volt; azután való nap 13 órát dolgoztam mondjuk úgy hogy egyedül; után gond volt a kasszával, szóval össze kellett szednem minden bizonyítékot, csakhogy támogassam önmagamat, de ennek sincs még vége…. aztán persze az egyik szabadnapom felét egy kis ingyenmunkával töltöttem, mert muszáj volt összeszednem az összes papírmunkát, amire szükség volt, hogy engem a lehető legjobb helyzetben mutasson fel.
De nem baj, túléltem és a tény, hogy a csapat háromnegyede (ami egy kb 10 fős csapatban elég mérvadó) fel akar mondani, nagyon sokat elmond az egész helyről… és ezt mondom úgy, miután sokadjára lettem leszopatva – csakhogy ilyen szépen és nőiesen kifejezzem magam 🙂