Az utóbbi időben elgondolkoztam, hogy vajon miért tesztel az élet ennyire?? Mert amikor azt hittem, hogy kezd egy kicsit jobb lenni, akkor olyan erővel zuhanok bele egy betonlyukba, hogy egy csontom nem marad épségben..

A júniusom szégyellősen kezdődött, itt lehetett volna gyanús, hogy nem lesz egyszerű. Az első hétvégém azzal telt, hogy 6.-án pénteken, mikor lezártam, meg lettem fenyegetve egy gazdag gyökér által, aki többször is bunkó volt velem szemben, hogy mit képzelek magamról és ha nem szolgálom ki azonnal, akkor annak következményei lesznek és hasonló kifejezések; és kijelentette, hogy csak én nem szolgálom ki (mikor már lezártam este 11-kor) és hogy panaszkodni fog a főnökömnek. Erre nem igazán tudtam mit reagálni… a következő nap még úgy ahogy elment, annyi jó dolog volt, hogy az egyik szállóvendég mutatott nekem képeket az unokája esküvőjéről, merthogy megígérte nekem, hogy készít képeket (ami szerintem a legcukibb gesztus volt). Eljött a vasárnap (8.-a), ami egy teljesen normális napnak indult és abban végződött, hogy az egyik vendégünket a mentősök vitték el. Amugy is stresszes voltam, de ez mindenképp kettévágott és a testem nagyon agresszívan reagált…. és ezalatt értem, hogy eleve ment a hasam egész hétvégén, de hétfő estére már mindenhol is jött vissza minden – ezt rátudtam fogni arra, hogy az idegességtől nem sokat aludtam, ami tény és való.

Ezek után pár nappal a megérdemelt szabadságomra jöttem el, amiben volt Imagine Dragons koncert, színház és sok-sok pihenés. Őszintén a koncertet azóta is emlegetem, hiszen kedvenc zenekaromat így élőben látni fenomenális volt. Remélhetőleg lesz esélyem mégegyszer látnom őket! Aztán színházaztam is – Mamma Mia, Hercules, My Master Builder. Úgyhogy így hónap végére sikerült kiegyensúlyoznom és kipihennem magam, mielőtt robbantam volna.

Elérkezett egy újabb hónap, egy újabb könyvvel. De lássuk is a bemutatását.

Harriet Evans

Tizennégy regény szerzője vagyok. Kétszer voltam Richard és Judy könyvklubban, és kezet fogtam Richarddal és Judyval is. Több mint egymillió példányt adtam el, és bekerültem a legjobb tíz bestseller közé, de még mindig nem hiszem el, hogy elég szerencsés vagyok, hogy író legyek. Korábban dolgoztam a kiadók szerkesztésében, és szerkesztettem néhány csodálatos szerzőt, köztük Penny Vincenzit, Marian Keyest és Sue Townsendet, de a legbüszkébb pillanatom a LACE újrakiadása volt a Penguin nagyon fiatal szerkesztőjeként.

2025 júniusában jelenik meg a Pingvin kiadónál a KINCSEK című regényem. Ez az első egy trilógia, amely egy családról, a Hollókról szól, több mint ötven éven keresztül, a kezdetektől napjainkig. Nagyon izgatott vagyok, hogy az emberek elolvassák, és alig várom, hogy halljam, mit gondol. Nagyon büszke vagyok rá. Jelenleg a másodikat írom a trilógiából – hamarosan bővebben.

A Szerzők Társasága irányítóbizottságában vagyok, harcolok a szerzők számára kedvezőbb ajánlatokért, beszélek a mesterséges intelligencia veszélyeiről, a szellemírókról, a rossz szerződésekről, a szellemképekről, a jogdíjakról és más, a szerzők előtt álló kérdésekről. Önkéntes vagyok az Inspiring the Future szervezetben, amelynek célja, hogy minden gyermek számára szélesítse a törekvéseit, és a Londoni Könyvtár nagykövete vagyok.

Stargazers

Honnan ismerheted meg önmagad, amikor gyerekként megfosztottak a szerelemtől?

Az 1970-es évek járnak, és Sarah egy életen át próbálta eltemetni szétzilált gyermekkorát, az iskolai korok magányát, és Fane-t, a hatalmas és széteső családi házat, amelyet anyja, Iris annyira szeretett – és gyűlölt –, aki éppoly kegyetlen, mint amilyen gyönyörű nő. Sarah vigasztalása a csellója és a zene, amely lehetővé tette számára, hogy álmodozzon, és a kezdeti évek sivárságából egy új életbe repítette, most Daniellel, a férjével, zajos hampsteadi otthonukban, bohém barátokkal körülvéve, és egy koncertkarrierrel, amely hírnevet hozott neki, és helyreállította önérzetét.

A múltnak azonban megvan a szokása, hogy belekúszik a jelenbe, és amíg Sarah menekülni próbál, úgy tűnik, Fane, édesanyja vonzereje és az ott megbúvó nemzedékek titkai lassan feltárulnak, és azzal fenyeget, hogy megfejti a törékeny boldogságot, amelyet itt és most élvez. Sarah-nak vissza kell utaznia Fane-be, hogy szembesüljön gyermekkorával, és megkeresse az otthon valódi értelmét.

Az ízletesen magával ragadó, karakterekben és hangulatban gazdag The Stargazers története egy házról, egy családról és a gyermekkor örökségeiről, amelyek idővel és öröklődéssel törtek össze.

Mit gondolok?

Őszintén, nagyon lassan kezdődött el számomra a könyv és emiatt nehezen is merültem bele. Viszont befejezve a könyvet, azon gondolkoztam, hogy vajon azért volt-e nehéz ennyire olvastatnia magát, mert a karakter múltja sem volt éppen egyszerű…

Ahogy a cselekmény végre kezdett kibontakozni, érdekes volt olvasni Sarah hogyan találta meg a cselló iránti szeretetét és a zene hogyan segítette át a nehéz múltján. Fane történetéről szívesen olvastam volna többet az anya szempontjából, de ebben a történetben nem az volt a fő szempont.

Mire végre beindult a történet és minél többet tudtunk meg Sarah és nővére gyermekkoráról, onnanstól kezdve vitte magát a könyv; viszont mindenképp egyhuzamban a legajánlatosabb olvasni ezt a könyvet, hiszen ha csak részletekben sikerül, akkor nehéz újra visszatérni rendesen.

Mivel felvagyok iratkozva az egyik színházi jegyeladó oldal hírlevelére, így mikor megláttam, hogy Ewan McGregor újra ‘hazai’ színpadon lép fel, tudtam, hogy ezt lehetetlen lesz kihagyni. A színész elég jelentősen részt vett az életemben, kezdve egészen a Csillagok hàborújával…

A My Master Builder egy házaspár gondjait mutatja be. Adott egy elismert építész és egy elismert könyvkiadói dolgozó, akik 10 éve már tartanak megemlékezést fiuk elvesztésére. Az idei viszont más volt. Az idei partin minden is a felszínre kerül – a kikacsintgatások, a bűntudat, a hàtbaszúrások… a párkapcsolatok és a házassàg köteléke hatalmas próbának lesznek elétéve.

Maga a színész gárda fantasztikus volt. 5 színészt làtunk a főszerepben, melynek egyike ugyebár a mindenki által is ismert Ewan McGregor. Mindegyik színész fantasztikus volt a színpadon és hatalmas élmény volt megtapasztalni ezt a darabot. Valamint hozzátenném, hogy ennyi év után is kihallatszik McGregor skót akcentusa 🙂

A legjobb dolog pedig, hogy sikerült kijutnom a színészi bejárathoz is és egészen közel, így sikeresen aláírattam a programfüzetemet és egész közelről láthattam McGregort is 🙂