Ez egy igazán fárasztó út volt. A Moulin Rouge-tól indultam meg a következő állomások felé, ám tudni kell, hogy ezek az utcák még lejtősebbek, mint ami a Pantheonhoz vezetett és később elém tárult egy 270 fokból álló lépcsősor. Szóval a végére nem csak én, hanem mindenki más is haldoklott…
A Sacré Cœur-bazilika (franciául: Basilique du Sacré-Cœur), vagyis a Szent Szív-bazilika egy párizsi római katolikus templom. A román és bizánci hatásokat magán viselő bazilika a város legmagasabb pontján (129 méter), a Montmartre-on áll.
A fehér kőépület felépítését 1871-ben, a Poroszország elleni háború elvesztése után határozták el. A templom megálmodója két párizsi polgár, Hubert Rohault de Fleury és Alexandre Legentil volt, akik a háború alatt tettek fogadalmat a templom megépítésére. A templomot annak az 58 ezer francia katona emlékének szentelték, aki a poroszok elleni háborúban esett el. Az építkezés költsége negyvenmillió frank volt. A helyválasztást nem csak az indokolta, hogy a hegyen álló templom Párizs jelentős részéről látható, hanem a hegy legendája is. A Montmartre azt jelenti magyarul, hogy Mártírok-hegye. Az elnevezés arra utal, hogy a hagyomány szerint ezen a helyen halt meg hitéért Szent Dénes, Párizs első püspöke és több követője a 3. század végén.
Az építkezés 1875-ben kezdődött, de a templomot csak 44 év múlva, 1919. október 16-án szentelték fel. A tervező Paul Abadie volt.
Ez volt a második napom első állomása és amire a legjobban kiváncsi voltam. Mondjuk, azt hittem, hogy majd egy nagy színházat látok majd, aztán elém tárul egy blokk, amin látható a híres szélmalom. Ettől függetlenül nagy élmény volt látni.
A lokált 1889. október 6-án a párizsi Montmartre-on nyitották meg. A Moulin Rouge-t Joseph Oller alapította. Látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Felháborodás övezte az extravagáns, erotikus, ugyanakkor cirkuszos előadásokat, ennek rossz híre becsalta a közönséget. A botrányos tánc, a kánkán és a táncosnők, valamint Touluse-Lautrec zseniális plakátjai gyorsan híressé, majd világhírűvé tették a mulatót. 1915-ben leégett; az újjáépített, új Moulin Rouge-t 1921-ben nyitották meg.
Visszafele a szállásomhoz láttam meg ezt az épületet, hogy majd rákeresek, hogy mi lehet ez. Azóta többször is úgy kerestem rá, hogy „az épület a III. Alexander hídnál”, mert mindig elfelejtettem amit olvastam róla – ez van, amikor túltengenek a gondolataim.
Az Invalidusok háza egy épületegyüttes Párizs VII. kerületében, amelyben jelenleg Franciaország hadtörténetéhez kapcsolódó emlékművek és múzeumok találhatóak. Az épület építésére XIV. Lajos francia király adott parancsot 1670-ben, s benne eredeti rendeltetésének megfelelően háborús veteránokat ellátó kórház és lakosztályok is működtek. Ma itt található a Musée de l’Armée, a francia fegyveres erők, a Musée des Plans-reliefs, a katonai makettezés és a Musée d’Histoire contemporaine, a kortárs történelem múzeuma is, illetve az Invalidusok dómja (Saint-Louis des Invalides), mely számos francia háborús hős földi maradványait őrzi.
Elhelyezkedése és jelentősége miatt számos történelmi esemény színhelyéül szolgált. Így 1789. július 14-én, a francia forradalom napján a felkelő tömegek megrohamozták az épületet, és lefoglalták az itt tárolt fegyvereket. 1840-ben nagyszabású szertartás keretében a kupola alá temették Napóleont. A legújabb kori események között megemlítendő XVI. Benedek pápa szentmiséje, amelyet 2008. szeptember 13-án az épületegyüttes előtti sétányon 260 000 ember előtt pontifikált. Több Szajna-parti látványossággal együtt az épületegyüttes 1991-ben a Világörökség része lett.