Bejegyezte: mano | Ekkor: 2023.08.18. | Hozzászólások: 0 | # Kategória: Filmek

A film után beletelt egy kis időbe, mire elkezdett alakulni belőlem egy vélemény…

Na de előbb lássuk a film leírását:

Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, és szörfdeszkákon, a nyugágyakban meg a bulizósabb helyeken sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie (Margot Robbie) és Ken (Ryan Gosling) meg a többi Barbie és Ken. De még legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül. Lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, vagy nem akkora vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben.

Őszintén, ahhoz képest, hogy mennyire feminista filmként zengték be, én inkább azt vettem észre, hogy amíg a „Barbie”-k szerint teljesen elfogadott, hogy Barbielandben ők visznek mindent – a kórházat, a parlamentet, mindent; viszont átlépve a való világban meghökkennek, hogy lenézik őket és nem magasztalják úgy, mint a Kenek Barbielandben. Mikor szembesítik Barbie-t, hogy nem igazán a példakép, mint aminek hitte, hogy az, kiborul és elszalad… Szóval egyik véglet sem jó és ezek miatt kellene megtalálni azt a bizonyos középutat, ami nem igazán kapott hangsúlyt a filmben.

Ha ettől eltekintünk, akkor elég élvezhető volt. Vagy ha szüleim is elmennek megnézni és apukám felszólal, hogy „Ne már, nyivákolós?” és fél óra múlva halkan horkolni kezd… a moziban. Mindenképp megosztó vélemények vannak róla mindenhol, de ettől függetlenül lehetett rajta nevetni, mert voltak benne olyan jelenetek, amiken nem lehetett komolyan végig ülni. Viszont az éneklős jelenetet tényleg kihagyhatták volna, vagy legalábbis az én részemről nem volt szükségszerű – plusz mire eljutottam addig, hogy megnézzem a filmet, a Ken dal annyiszor feljött TikTokon is, hogy már elegem lett belőle.

Bejegyezte: mano | Ekkor: 2023.08.15. | Hozzászólások: 8 | # Kategória: Filmek

Itt kint Angliában ezer éve nem voltam moziban – és itt kizárom azt, amikor a toxikus ex hívott el és lényegében le is kezelt, mert szerinte nem ismertem a Marvel filmeket, úgyhogy elkezdett magyarázni (miközben meg épp annyiszor láttam az előző filmeket, mint ő)… Úgyhogy félretéve a nyavajgásomat, hogy ‘jajj nem tudom’, lefoglaltam a jegyet és mentem. Vaciláltam ugyan a Barbie és az Elemi között, de végül az utóbbi lett, pláne, hogy a Barbie-s filmre elég kevés hely maradt és én nem fogok felállni a film közepén csak azért, mert valaki ki akar menni. Úgyhogy arra még van egy hetem megnézni a helyi moziban.

Viszont az Elemi:

A Disney és a Pixar új filmje, az ELEMI egy olyan városban játszódik, ahol egymás mellett élnek a tűz-, víz-, föld- és levegőlakók. Parázs, a talpraesett, gyors észjárású és tüzes fiatal nő, illetve Örvény, a mókás, életvidám, laza srác találkozása alapjaiban változtatja meg mindazt, amit az őket körülvevő világról hittek.

Őszintén, a Pixar mindig olyan meséket hoz, amiben van valami elgondolkodtató. Leglábbis az én szemszögemből. Ez a mese az elemeket mutatja be és azt, hogy hogyan tudnak egymás mellett megférni. A tűz elemektől jön a harag és elítéltség a víz fel, ám mikor Parázs találkozik Örvénnyel és az, hogy megmentsék Tűzhelyet, egyre közelebb hozza őket és végül a kémiájuk felülír minden ellentétet. Egy aranyos szerelmi történet ellentétek között és családok között, akik megtanulják, miként élhetnek párhuzamban egymás mellett.

Bejegyezte: mano | Ekkor: 2023.08.11. | Hozzászólások: 8 | # Kategória: Filmek

Ez a történet mindig elgondolkoztat. A könyvet olvastam a tavalyi év folyamán, amikor egyik akkori munkatársam kölcsönadta, hogy mindenképp el kell olvasnom és imádtam. Így mikor bejelentették, hogy filmet készítenek belőle, kiváncsi voltam.

A film leírása:

Egy kislány él egyedül a mocsárban. A családja elhagyta, ő kitanulja, hogyan maradhat életben, és nagy nehezen egyedül is boldogul. És boldog. Kivéve akkor, amikor be kell mennie a közeli kisvárosba: mert ott gúnyolják, kinevetik és félnek tőle. És ő is szívesebben választja a magányt. De felnő, gyönyörű, titokzatos, rejtőzködő lány lesz belőle, és eljön számára a szerelem ideje – amikor azonban az egyik srác, aki udvarolt neki, meghal, mindenki egyértelműnek tartja, hogy ő lehet a gyilkos. Mi tehet a magányos lápi lány? Azt amit mindig csinált a mocsárban: beleolvad a természetbe, menekül, bujkál és berendezkedik a túlélésre.

Őszintén megmondom nagyon sokszor nem szeretem a könyves filmadaptációkat. Pláne, amikor imádtam a könyvet (mint például A lány a vonaton filmnél – imádtam a könyvet, utáltam a filmet), úgyhogy kicsit szkeptikusan indítottam el ezt is. Viszont meglepő módon erről csak azt gondolom, hogy egy átlagos film volt, viszont a látvány gyönyörű. Nem mondanám, hogy ne nézzétek meg, mert rossz, mert ez nem igaz – viszont rátok hagyom, ti milyennek látjátok. De a könyvet mindenképp el kell olvasnotok, már csak azért is, mert az jobban kifejti Kya lelkivilágát.