Őszintén, nem voltam benne biztos, hogy megnézném-e a filmet vagy sem, végül csak elindítottam.

Egy feltörekvő színésznő és egy megszállott sorozatgyilkos útjai keresztezik egymást a 70-es évek Los Angelesében, a The Dating Game forgatásán. Igaz történet alapján.

Mégis ki is volt Rodney Alcala?

1978-ban Rodney Alcala sorozatgyilkos versenyzőként jelent meg a népszerű The Dating Game című tévéműsorban. Alcala, aki ekkora több bűntényt is elkövetett, mind a nézőket, mind a stábot is megtévesztette. Sármos, intelligens férfiként jelent meg, aki megnyer egy randevút a játék női versenyzőjével, Sheryl Bradshaw-val. Sheryl később kihátrált a találkozóból, mert furcsának és nyugtalanítónak érezte Alcalát, és ez a döntés megmentette az életét. Alcala végül 1979-ben bukott le, és hét nő meggyilkolásáért ítélték el, de a valós áldozatok száma akár 130 is lehetett. Alcala 2021-ben meghalt a börtönben.

Rodney Alcala karaktere tökéletesen bemutatja a ragadozó férfi típusát. A film különös figyelmet fordít arra, hogy láttassa Alcala kettős személyiségét: a vonzó, karizmatikus férfit, aki fotósként álcázva nőket közelít meg, és azt az erőszakos szörnyet, aki kegyetlen gyilkosságokat követett el.

Mit is gondolok a filmről?

El sem tudom képzelni milyen elmés gondjai lehetnek valakinek, hogy olyan tettekre folyamodjon, mint valaki meggyilkolása. Ahogy néztem a filmet, kicsit belegondoltam, hogy mennyire párhuzamot lehet vonni Dahmerrel, hiszen ő is egy karizmatikus férfi volt, aki könnyen megnyerte magának az áldozatait. Ha annak az egy lánynak nem sikerül elszöknie és van lehetősége jelenteni a dolgot, ki tudja meddig mászkálhatott volna szabadon a gyilkos, anélkül, hogy bárki felfedezte volna…

Az Agymanók számomra az a mese, aminek ha az első részét moziban néztem meg (és azóta milliószor is megnéztem még), akkor a második részét is a moziban fogom megnézni. Úgyhogy ahogy eljött a szabadságom és amugyis Londonban töltöttem pár napot, betértem egy moziba.

Kezdeném azzal, hogy a Pixar eleve gyönyörű meséket készít – és itt most nem a történetre gondolok, hanem a rajzra. Egyszerűen eszméletlen mennyire tehetséges rajzolóik vannak – minden apró vonás és mozdulat tökéletes.

Na de a történet… Riley-t tinédzserként látjuk viszont és éppen most kezdi a kisgimit, ahol is egyre jobban beleveti magát a hokizásba, ami által barátokat is talál. Ám a tinikkorral együtt sok minden más is megjelenik: a tested és az elméd is változik. Kapunk 4 új személyiséget az eredeti quartett mellé, mégpedig Szorongás, Irigység, Uncsi és Ciki személyében és ők azonnal át is veszik a fejhadiszállást. Riley egyre nagyon kihívásokba viszi magát és ezáltal elhanyagolja a legjobb barátaim, megtapasztalja az első pánikrohamát és minden összeomlik körülötte. Szerencsére Derű és barátai éppen időben térnek vissza száműzetésükből, hogy megmentsék Riley-t.

Őszintén a második része a mesének inkábba tinédzserek és a felnőttek körében talált nagyon megértésre, hiszen az iskola és a munka által felállított követelmények és stressz helyzetek minden porcikánktól kiveszi az erőt és sokszor a határainkat feszegeti.

Nagyon szép mese volt és mindenképp ajánlom megnézni, ha még nem tettétek.

Natascha Kampusch elrablása annó felkavarta a híreket – nemcsak az osztrák média, hanem a nemzetközi hírek is ezzel foglalkoztak az elrablásától kezdve addig, amíg el nem szökött. Fogvatartásáról később könyvet írt, majd ebből a könyvből film is készült.

Megismerhetjük Natasxha Kampusch-t, akit a 35 éves Wolfgang Priklopil 1998. március 2-án elrabolt, majd nyolc éven keresztül egy sötét pincében tartott. Az áldozat elmeséli a 3096 nap történetét, hosszú rabságát, alkalmazkodását az élethet az apró pincében, és a kínzásokat, amelyeket elviselni kényszerült. Egy idő után megtanulta kezelni, manipulálni Priklopilt, és megtudhatjuk azt is, hogyan próbált ebből a kilátástalan helyzetből szabadulni.

A film természetesen nem adja vissza rendesen a történéseket és ahogy kicsit kutakodtam, voltak olyan véleményezők, akik mondták, hogy sok mindent másképp tettek bele a filmbe, mint ahogy az önéletrajzi könyvben volt. A könyvet én nem olvastam, így nekem nincs ez a hasonlítási alapom, viszont mivel annó követtem a híreket, így nagyjából ismertem a történetet. A filmben voltak olyan részek, amik számomra kicsit erőltetettek voltak, viszont a fejemben végig az járt, hogy mennyire kell valakinek annyira elmebetegnek lennie, hogy elraboljon egy gyermeket és 8 évig egy pincében tartsa…