A filmet még januárban néztem meg, de úgy gondoltam nem árasztalak el titeket annyi filmvéleménnyel. Plusz ennél mindenképp kellett egy kis idő, hogy rendesen összeszedjem a gondolataimat.

Mielőtt rátaláltam volna erre a filmre, a Tiktokon böngésztem, mikor a feed elkezett feldobálni cunamis rövid videókat – leginkább a Japánban történekről. Aztán annyira belemerültem ebbe, hogy következőnek a Thaiföldben kelentkezett cunamiról készült videókat kezdte el fellökni, majd egy filmrészletet. Na itt egy kicsit kinyílt a szemem és a kommentekben találtam magam, ahol meg is találtam a film címét.

A lehetetlen a 2004-es indiai-óceáni cunami történéseit hozza elénk – kezdve az aprónak érződő rengéstről, a vízáradaton át, egészen a végkimenetelig. A film nem csak igaz történet alapján készült, hanem a színészek által megformált család elmesélését mutatja meg nekünk, hogy ők hogyan élték meg ezt az egészet.

A történet arról szól, hogy a Bennett család ( a filmben meglettek változtatva a nevek) elutazott Thaiföldre, hogy ott töltsék a karácsonyi ünnepeket. Ám 26.-án a természet átvette a hatalmat egy hatalmas cunamival, ami kettészakította a családot. Maria nagyobb sérüléseket szenvedett a mellkasán és a lábán, ahol sok műtétet kellett végrehajtani, hogy felépülhessen. Idősebbik fiával egy kórházban kötöttek ki, ahol igyekeztek ellátni Mariát; eközben Henry és a két másik kisfiú igyekeztek megtalálni Maríát és Lucast.

Maga a történelem is elég sokkoló volt, a film meg még inkább. Furcsa belegondolni, hogy amikor ez megtörtént 2004-ben, még fel sem fogtam mi történik a világ másik végében. Felnőtt fejjel felfogva már sokkal komolyabban gondolok ezekre és őszinte leszek, ennyiből örülök, hogy nem tenger mellett nőttem fel – plusz a tenger és óceán gondolata is kiráz, emiatt sem jelentkezem hajós munkákra. Ne értsetek félre, ha van lehetőségem ki megyek a tengerpartra, de minden érzékszervem arra van kiélezve olyankor, hogy minden erőmmel rohanok és telitüdőből ordibálok, hogy menjen mindenki biztonságba…