Én és picivel több mint 3 órás filmnek nagyon nem jó kombináció – ezenfelül a héten 2 ilyen filmet is megnéztem, azok közül az egyik az Oppenheimer volt.

Hogy miért is húztam egy évig a megnézését? A sok 10/11/12 órás műszakok után tisztában voltam azzal, hogyha beülök egy 3 órás filmre, az első félórában elalszom, úgy meg nem érdemes megvenni a mozijegyet.

A film Julius Robert Oppenheimer életének azon részét mutatja be, hogy hogyan lett egy nyeszett kis fizikus tanulóból a világ pusztulására tervezett atombomba kitalálója.

Christopher Nolan rendezései nagyon sok esetben nyugodtan el vannak húzva, így ezt a filmet is úgy kidolgozta, hogy több mint 200 perces nagyvásznat dobott elénk. A színészválasztás tökéletes volt – megannyi tehetséges színészt választott filmjébe, amik között ott volt Cillian Murphy, Robert Downey Jr, Emily Blunt, Florence Pugh és lehetne még sorolni. A képi világ és a zene zseniális, rendezés szintúgy. Megérdemelt minden Oscart.

Viszont 2 dolog, amit nehéz még mindig lenyelnem: az a fentebb sokszor említett hosszúság, bár ezt még megértem, hiszen ezt nem lehetett másfél órába belesűríteni; a másik viszont a borzasztóan hangos hangeffektek – beállítottuk egy tökéletes hangerőre a tévét, hogy a párbeszédeket rendesen halljuk, erre hirtelen berobbannak a különböző hangeffektek, hogy az utca másik végén is hallják és az ottani kutyák el is kezdtek ugatni. Tudom, hogy az effektusok később kerülnek rá a filmszalagra, de valahogy ki lehetne úgy egyensúlyozni, hogy ne négyszer hangosabb legyen…

Az utoljára említetteken kívűl a film egy mestermű volt és tényleg megérdemelt minden Oscart.

Ezt már akkor nagyon megakartam nézni, mikor megjelentek róla a hírek, hogy készül egy ilyen dokumentum sorozat, ráadásul Daniel Radcliffe is hozzájárul a rendezéséhez.

David Holmes statisztaként/kaszkadőrként dolgozott. Dolgozott, hiszen egy veszélyes mutatvány után élete hátralevő részére lebénult.

David egészen fiatal korától kezdve tornázott és ekkor figyelt fel rá egy kaszkadőr, aki szerette volna maga mellé venni és betanítani. Szerepelt néhány filmben, mint színész, aztán végül kaszkadőrként folytatta tovább filmes tevékenységeit. Tinédzserként megkapta Harry Potter dublőrének a szerepét, ahol minden veszélyesebb tevékenységet ő hajtott végre.

Ám az egyik mutatvány sajnos túl veszélyesnek bizonyult. A Harry Potter és a Halál ereklyéi első részéhez gyakorolták a mutatványokat és az egyiknél súlyokat helyeztek fel, ami segített a hátra repülésnél. A fiatal dublőr már akkor jelezte, hogy ez nem lesz jó, mert a testalkatához és súlyához túl nehéz a kötél, ám mindenki azt mondta, hogy nem lesz baj – a következő pillanatban olyan erővel csapódott a matracnak, hogy a nyakcsigolyájában egy porc úgy tört el, hogy a lábait ezek után már nem érezte és nem is tudta őket használni. Rengeteg műtéten esett át és az állapota eljutott addigra, hogy kihat több érzékszervére is, ezáltal a kezeire is.

A dokumentum film elég sokkoló tényeket mutatott be és hogy David Holmes beszél arról is, hogy hogyan éli meg azt, hogy az álmait abba kellett hagynia a baleset miatt és élete hátralevő részét kerekes székben kell letöltenie. Mentálisan is rengeteget szenved és jelenleg is rengeteget kell a kórházba járnia vizsgálatokra.

Mindenképp tanulságos ez, hogy ha a kaszkadőr azt mondja, hogy túl nehéz a súly, akkor hallgatni kell rá, mert bármikor bekövetkezhet egy ilyen súlyos baleset és lehet, hogy akkor az illető nem éli túl…

Régen hoztam már horroros filmvéleményt, ezen a blogon a Megan volt az utolsó, ami tavaly májusban volt.

Az Apáca II-őt már egy ideje vártam, viszont tudtam, hogy nem moziban akarom megnézni, nehogy megbánjam, ha esetleg rosszul sikerült film lesz. Őszintén, az első részhez képest ez sokkal jobb volt.

Ezúttal Franciaországba visz az utunk, ahol a Valak nevű apáca démon új áldozatait szedi. Romániában kezdődő útja során nyomokat hagyott Magyarországon, Ausztriában és végül a francia vidéken talált helyet. Hogy mégis hogyan történhetett ez, miközben annó sikerült legyőzni? Franci, azaz Morris lett a démon ‘teste’, aki utazásai során nem emlékezett semmire a gyilkolásokból. Egy bentlakásos iskola lett az otthona, ahol különös dolgok kezdenek el történni és Irene nővért kéri meg az egyház, hogy utazzon el oda és segítsen véget vetni a démoni megszállásnak.

Őszintén szólva látványban és hangulatban is sokkal többet adott ez a film, mint a 2018-as első rész. Mindenképpen pozitív csalódás volt. Bár hozzá kell tennem, hogy sokszor kellett a hanggal játszanom, hiszen míg a párbeszédek borzalmasan halkak voltak, minden más túlságosan hangos. Ez egy horrorfilmtől várható, bár nagyon zavaró tud lenni. Ettől függetlenül lesz majd egy újabb Démonok között maratonom, kiegészülve ezzel a filmmel 🙂