Itt kint Angliában ezer éve nem voltam moziban – és itt kizárom azt, amikor a toxikus ex hívott el és lényegében le is kezelt, mert szerinte nem ismertem a Marvel filmeket, úgyhogy elkezdett magyarázni (miközben meg épp annyiszor láttam az előző filmeket, mint ő)… Úgyhogy félretéve a nyavajgásomat, hogy ‘jajj nem tudom’, lefoglaltam a jegyet és mentem. Vaciláltam ugyan a Barbie és az Elemi között, de végül az utóbbi lett, pláne, hogy a Barbie-s filmre elég kevés hely maradt és én nem fogok felállni a film közepén csak azért, mert valaki ki akar menni. Úgyhogy arra még van egy hetem megnézni a helyi moziban.

Viszont az Elemi:

A Disney és a Pixar új filmje, az ELEMI egy olyan városban játszódik, ahol egymás mellett élnek a tűz-, víz-, föld- és levegőlakók. Parázs, a talpraesett, gyors észjárású és tüzes fiatal nő, illetve Örvény, a mókás, életvidám, laza srác találkozása alapjaiban változtatja meg mindazt, amit az őket körülvevő világról hittek.

Őszintén, a Pixar mindig olyan meséket hoz, amiben van valami elgondolkodtató. Leglábbis az én szemszögemből. Ez a mese az elemeket mutatja be és azt, hogy hogyan tudnak egymás mellett megférni. A tűz elemektől jön a harag és elítéltség a víz fel, ám mikor Parázs találkozik Örvénnyel és az, hogy megmentsék Tűzhelyet, egyre közelebb hozza őket és végül a kémiájuk felülír minden ellentétet. Egy aranyos szerelmi történet ellentétek között és családok között, akik megtanulják, miként élhetnek párhuzamban egymás mellett.

Ez a történet mindig elgondolkoztat. A könyvet olvastam a tavalyi év folyamán, amikor egyik akkori munkatársam kölcsönadta, hogy mindenképp el kell olvasnom és imádtam. Így mikor bejelentették, hogy filmet készítenek belőle, kiváncsi voltam.

A film leírása:

Egy kislány él egyedül a mocsárban. A családja elhagyta, ő kitanulja, hogyan maradhat életben, és nagy nehezen egyedül is boldogul. És boldog. Kivéve akkor, amikor be kell mennie a közeli kisvárosba: mert ott gúnyolják, kinevetik és félnek tőle. És ő is szívesebben választja a magányt. De felnő, gyönyörű, titokzatos, rejtőzködő lány lesz belőle, és eljön számára a szerelem ideje – amikor azonban az egyik srác, aki udvarolt neki, meghal, mindenki egyértelműnek tartja, hogy ő lehet a gyilkos. Mi tehet a magányos lápi lány? Azt amit mindig csinált a mocsárban: beleolvad a természetbe, menekül, bujkál és berendezkedik a túlélésre.

Őszintén megmondom nagyon sokszor nem szeretem a könyves filmadaptációkat. Pláne, amikor imádtam a könyvet (mint például A lány a vonaton filmnél – imádtam a könyvet, utáltam a filmet), úgyhogy kicsit szkeptikusan indítottam el ezt is. Viszont meglepő módon erről csak azt gondolom, hogy egy átlagos film volt, viszont a látvány gyönyörű. Nem mondanám, hogy ne nézzétek meg, mert rossz, mert ez nem igaz – viszont rátok hagyom, ti milyennek látjátok. De a könyvet mindenképp el kell olvasnotok, már csak azért is, mert az jobban kifejti Kya lelkivilágát.

Egyre ritkábban nézek igaz történeten alapuló filmeket, de ez folyamatosan feljött Netflixen és úgy döntöttem, hogy ideje megnézni.

A film leírása az alábbi:

Timur Bekmambetov minimalista thrillerje az újságíró Amy nyomozását követi, amiben a nő arra próbál fényt deríteni, hogyan toboroz az Iszlám Állam európai lányokat. Amy létrehoz egy hamis Facebook profilt, amin radikális iszlamistának állítja be magát. Hamarosan felveszi a kapcsolatot vele Bilel, az ISIS egyik kulcsfigurája. A nő elnyeri a férfi bizalmát, de a valóság és a virtuális világ közötti határvonal egyre jobban elmosódik, és az újságíró élete veszélybe kerül.

Megmondom az őszintét, eléggé figyelem felkeltő film volt és mindenképp tanulságos, hogy pillanatok alatt veszélybe kerülhet az ember, ha beleavatkozik az ilyen ügyekbe. Nem is igazán tudok rendesen véleményt alkotni a filmről, hiszen eléggé sokkhatás alá kerültem. Viszont mindenképp érdemes megnézni és tanulni az esetből.