Ez a történet mindig elgondolkoztat. A könyvet olvastam a tavalyi év folyamán, amikor egyik akkori munkatársam kölcsönadta, hogy mindenképp el kell olvasnom és imádtam. Így mikor bejelentették, hogy filmet készítenek belőle, kiváncsi voltam.

A film leírása:

Egy kislány él egyedül a mocsárban. A családja elhagyta, ő kitanulja, hogyan maradhat életben, és nagy nehezen egyedül is boldogul. És boldog. Kivéve akkor, amikor be kell mennie a közeli kisvárosba: mert ott gúnyolják, kinevetik és félnek tőle. És ő is szívesebben választja a magányt. De felnő, gyönyörű, titokzatos, rejtőzködő lány lesz belőle, és eljön számára a szerelem ideje – amikor azonban az egyik srác, aki udvarolt neki, meghal, mindenki egyértelműnek tartja, hogy ő lehet a gyilkos. Mi tehet a magányos lápi lány? Azt amit mindig csinált a mocsárban: beleolvad a természetbe, menekül, bujkál és berendezkedik a túlélésre.

Őszintén megmondom nagyon sokszor nem szeretem a könyves filmadaptációkat. Pláne, amikor imádtam a könyvet (mint például A lány a vonaton filmnél – imádtam a könyvet, utáltam a filmet), úgyhogy kicsit szkeptikusan indítottam el ezt is. Viszont meglepő módon erről csak azt gondolom, hogy egy átlagos film volt, viszont a látvány gyönyörű. Nem mondanám, hogy ne nézzétek meg, mert rossz, mert ez nem igaz – viszont rátok hagyom, ti milyennek látjátok. De a könyvet mindenképp el kell olvasnotok, már csak azért is, mert az jobban kifejti Kya lelkivilágát.