Ebben a hónapban eléggé eltűntem, de volt egy hatalmas tervem, amit végül úgy döntöttem, hogy fokozatosan adagolok be. Ehhez hozzátartozik ez a film is.

Ugyebár, sokan ismerjük a Squid Game sorozatot, ami elég megosztó véleményt hozott ki az emberekből – erről írtam is és néhány blogger társam is közreműködött a bejegyzésben, amit itt el is olvashattok; viszont a bejegyzés teljes befejezése majd júniusban kerül véglegesítésre a harmadik évad után. De most itt nem is ez a fontos. Számomra a sorozatból 3 színész ugrott elő – egy mindkét évadban benne volt, kettő pedig a második évadban bukkant fel. Ez a film pedig pont az utóbbi kettő egyikének az első filmje, amit láttam.

A Forgotten, azaz Egy emlék éjszakája, egy koreai pszichothriller, melyben Kang Haneul játssza a főszerepet (a Squid Game 2. évadjából a 388-as játékos). Röviden tömören a család egy új házba költözik, ahol Jin-seok furcsaságokba botlik – nem csak zajokat hall egy elzárt szobából, de a családja viselkedésében is változásokat vél felfedezni. Egy idő után sikerül elszabadulnia és egy őrsön köt ki, ahol szembesítik a valósággal, majd lassan kezdi visszanyerni az emlékezetét és ekkor mi is megtudjuk mi történt.

Őszintén, nehéz úgy írni a filmről, hogy ne áruljam el a pontos cselekményét, viszont ez a film mindenképp egyre jobban megszeretette velem a színészt (és azóta természetesen láttam tőle már mást is, de ezt majd később).

Ezt a filmet már a promóciók óta nagyon megakartam nézni, viszont még ha itthon is voltam mikor a mozikba került, sajnos nem jutottam el megnézni. Viszont végre felkerült a Netflixre és nagyon megörültem.

Ma legendaként emlékszünk rá: bátor és tántoríthatatlan, egyszerre tudásvággyal és igazságvággyal teli emberként. Akit nem véletlenül emlegetnek így: az anyák megmentője. A saját korában viszont egészen másképp látták. A többi magyar orvos, akivel együtt dolgozott a bécsi szülészeti klinikán, őrültnek hitte: hiszen nem érdekelték a császárváros örömei, csak a munkájának élt. Az osztrák orvosok elviselhetetlenül erőszakosnak tartották: kizárólag egy cél lebegett a szeme előtt, a rábízott anyák egészsége; és a szent ügy érdekében áthágott minden akadályt, megszegett minden szabályt. Főnöke, a klinika vezetője (Gálffi László) számára pedig ő volt az élő, kellemetlen lelkiismeret: mert ha Semmelweis doktor elmélete igaz, és a szülészorvosok terjesztik a kórt, amelybe annyi szülő nő belehalt, akkor ők mind gyilkosok…
És dolgozott mellette egy szülésznő (Nagy Katica), aki meglátta benne azt, akit senki más: a szerelemre és megnyugvásra vágyó férfit.

A film számomra nagy kedvenc színészeket mutatott fel, így szerintem ez is nagyon sokat belevitt abba, hogy nekem ennyire tetszett. Plusz eleve a történet is érdekelt, hogy mégha a filmben fel is lett nagyítva, mégis hogyan juthatott el az orvos addig, hogy rájöjjön mi is történik a szülészeti ágon. Mindenképpen ajánlom megnézésre és határozottan mondhatom, hogy biztosan megfogom nézni mégegyszer.

A Bridget Jones történetek számomra nagyon jelentősek voltak, hiszen végigolvasva a könyveket és megnézve a filmeket, ki ne szeretné ezt a habókos hölgyet?

Mikor megtudtam, hogy van ez az új történet, ugyan kicsit feleslegesnek éreztem, hiszen milyen egy olyan Bridget Jones történet, amiben nincs Mr Darcy? Viszont így a filmet megnézve aranyos kis film volt és persze megkaptuk a megszokott fenomenális színészeket, akiket az előzőekben is úgy szerettünk, pár újjal is társulva.

Ebben a részben 4 éve hunyt el Mark Darcy, így Jones egyedül neveli két gyereküket, miközben még mindig gyászolja a férjét. Barátai (és nőgyógyásza) nyaggatására visszatér a munkájába és még egy társkeresőre is felregisztrálják próba szerencse módon. Míg ezáltal összegabalyodik egy fiatal fiúval és igyekszik támogatni a gyerekeit is, a sok szerencsétlenség után igazán rátalál a szerelem másvalaki személyében és végül minden a helyére kerül és végre megleli azt az egyensúlyt, ami a gyerekeknek is megfelelő.

Aranyos film volt és jó volt azért látni a megszokott színészeket a szerepükben. Viszont moziban nem nézném meg mégegyszer 🙂