Nagy ritkán bejelentkezek az Apple Tv-be és máris feltették a Blitz című filmet, ami 2 hónapja jelent csak meg a mozikban. Kicsit kiváncsi voltam, hogy mégis miként hozzák a második világháború ezen részét.

A film George (Elliott Heffernan), a második világháborús Londonban élő kilencéves kisfiú epikus utazását követi nyomon. Anyja, Rita (Saoirse Ronan) vidékre küldi, hogy biztonságban legyen. George, aki dacosan és eltökélten haza akar térni anyjához és nagyapjához, Geraldhoz (Paul Weller) Kelet-Londonba, kalandos útra indul, ám hatalmas veszéllyel találja szembe magát, miközben a kétségbeesett Rita eltűnt fia után kutat.

Őszinte leszek, nem nézném meg mégegyszer ezt a filmet. A képvilág tökéletes volt és hihetetlen színészek játszottak benne (Saoirse Ronan mindig tökéletes választás), viszont nem éreztem, hogy annyira megfogott volna maga film, és ezt szerintem inkább a forgatókönyv miatt… Sok filmes feldolgozás van a második világháborúról, plusz nekem amugy is elég magasan van a mérce. A londoni Blitz esete pedig pont az, amiről nehéz jó forgatókönyvet írni és emiatt nem tartotta meg a figyelmemet sajnos. Viszont minden elismerésem a képvilágra és a színészi játékokra, hiszen a George-ot alakító kisfiú zseniális volt, Saoirse pedig alapból adott…

De persze mindenkinek más a véleménye. Ha esetleg láttátok, akkor kiváncsi vagyok a véleményetekre.

Ugyan szerettem a barnát, szerettem volna egy újonnan indítani a blogon is – a barna biztosan visszafog még térni.

Megint az AI segítségét vettem igénybe, kicsit a saját mintámra alapozva, bár valahogy nem dolgozta fel rendesen a „telt” szót. Viszont most nem adott extra ujjakat, ami haladás és a fő támpontok megvannak. Plusz szerettem volna valami világosabb hátteret megadni a blognak így a rémesen hideg januárban, szerintem ez a mentás zöld pont tökéletes – fun fact szeretem a mentát és a mentás fagyit, úgyhogy pláne ad hozzá a személyiségemhez.

Egy kicsit összeszedtem a gondolataimat és ez az oldalsó sávba is kikerült. A terveim között ott vannak a színház – jelenleg 3 van lefoglalva: egy január 15-re, egy június 23-ra és egy június 24-re. Két kedvencemet is látni fogom: Georgie Henley-t, akit sokan a Narnia filmekből ismerhetnek, de játszott a Perfect Sisters, The Sisterhood of Night és Access All Areas filmekben, valamint saját verses kötetet is kiadott; és persze Ewan McGregort, akit nagyon remélem, hogy nem kell bemutatnom.

Elfogok jutni az egyik kedvenc bandám, az Imagine Dragons koncertjére Budapestre. Ráadásul ezt az élményt megoszthatom nővéremmel is, úgyhogy nagyon várom. Mindketten megérdemeljük ezt a lehetőséget.

Továbbra is folytatom a könyvkihívást, ami idén perpillanat 15 könyvet jelent. Aztán majd kiderül, hogy mégis mennyit sikerült elolvasnom – viszont idén nem csak rendes könyveket és ebookokat tervezek olvasni, hanem esélyesek a hangoskönyvek is. Persze sok mindenkinél a hangoskönyv nem könyv, de én szeretném beleszámolni.

A film- és sorozatvélemények, valamint az Utazz velem bejegyzéseket mindenképp szeretném tovább vinni és jelenleg tervezek pár vendégírós posztot is – ötleteim vannak, már csak az illetékeseket kell megkérdeznem, hogy benne lennének-e.

Jelenleg ennyi lenne, bármi további ötlet felvetül, mindenképp felkerül a listámra. Kinek mi a terve az idei évre?

Ugyan sikerült elolvasnom még egy könyvet az új év előtt, viszont csak most jutottam oda, hogy ezt be is mutassam nektek.

A könyv több időben játszódik és két nézőpontot mutat be. Ezt értem úgy, hogy a fő ‘karakterünk’ egy fügefa, aki elmeséli az életét, hogy hogyan jutott el a napos Nicosiában az esős és szürke Londonba, és általa kapunk betekintést Kostas életébe lányával, Adával, az angol fővárosban, és hogyan találkozott Dephne-vel Nicosiában, miközben a hátterük hadakozott egymással. Kostas görög, Dephne viszont török, és a kis sziget két fele nem éppen barátságos egymással, így nagyon óvatosnak kellett lenniük. Ám Kostas és Dephne mindennel megküzdve, egy kis távolság után is egymásra találtak és szembe mentek mindennel, hogy együtt legyenek.

Maga a történet nagyon aranyos és mindenképp magába vonz, ahogy ráhangolódsz, viszont van egy szomorú felhangja is. A fügefa egy hatalmas metafora és ez a történet végére tudatosul az olvasóban, hiszen rájövünk, hogy az a szeretet, amit a fa érez Kostas és Ada iránt, az egy feleség és egy anya szeretete.