Erre a hónapra egy rövidebb könyvet választottam, hiszen nem voltam benne biztos, hogy a hónap végére sikerül-e egy nagyobb kaliberű könyvet befejeznem. Plusz egy kicsit szeretném az írót is bemutatni nektek – nem csak most, hanem majd a következő kihívásos bejegyzésekben is 🙂

Tomihiko Morimi

Tomihiko Morimi 1979 január 6.-án született, Ikama városában, Nara megyében. A Kyoto-i egyetemen diplomázott és művei gyakran Kyoto-ban játszódnak.

2018. júliusában jelentették be, hogy Morimi első két könyve megjelenik angolul a Yen Press által, ezek pedig a Penguin Highway és a The Night is Short, Walk On Girl (Rövid az éjszaka, csak menj tovább) könyvek voltak. 2022-ben a Tower of the Sun (A Nap Tornya) és a Fox Tales is kiadásra kerültek a Yen press által, míg a The Tatami Galaxy művét a HarperCollins adta ki.

Fox Tales

Négy különös történetből álló gyűjtemény a modern kornak, mely egy bizonyos Kyoto-i antikvitás boltjához kötődik. Egy ficánkoló kosár, egy maszkos ember árnyéka a sötétben, és dolgokat ajánlanak fel, felejtenek és elveszítenek. Milyen rejtélyek lehetnek a város kanyargó utcáin? Tomihiko Morimi stílusos bepillantást nyújt a régi főváros elbűvölő és titokzatos sötétjébe. 

Mit gondolok?

Őszintén szólva, a történetek nagyon érdekesek – bár amikor az agyam nem volt éppen kipihenve, semmi nem fogott meg. Viszont, miután kialudtam magam rendesen, akkor viszont alig tudtam letenni a könyvet. Mind a négy történetnek meg van a maga kis bűbája és határozottan lehetett érezni ahogy a 4 történet hasonló, de mégis különböző gondolatmenetet váltott ki belőlem. Egyedül az utolsónál voltam úgy, hogy gyorsan és össze-vissza rohamoztak meg nevekkel és fogalmam sem volt a végére, hogy akkor ki kicsoda, de még annak is volt valami értelme, mert pont ez az egész történetnek a lényege. Szerintem mindenképpen lesz majd egy újraolvasás, és akkor újabb kisebb részleteket fedezek fel majd a történetekben

Általában ez mindig a könyvkihívás után jelenik meg, viszont mivel a következő 4 évben nem lesz 29.-e februárban, így addig előtte teszem ki 🙂

Január óta annyi változott, hogy visszajött a hangom és úgy 98%-ban kigyógyultam a köhögésből is. Szeretném mondani, hogy más is változott az elmúlt 1 hónapban, de ezt sajnos nem tudom elmondani. Munkatársaim már bemondták, hogy azzal, hogy visszajött a hangom félnek, hogy mi fogok mondani, pláne, hogy mindent amit csinálnak egy fél agysejtes döntés és én szívom meg. Viszont túléltem a Valentin-napos káoszt, de hát persze mindenki csak azon az egy napon szeresse a párját, mert nincs másik 363 nap erre…

Utána végre eljött egy kis pihenés és szabadságra jöttem. Emiatt csak a háttérből olvasgatom a csoportot, hogy mi folyik a melóban és csak kuncogok magamban, hogy élvezzék csak a lejtőt 🙂

Sok mindent úgy igazán nem tudok most erre a hónapra írni, mert egyre jobban inkább magamra figyeltem, ha éppen nem mondtam meg a többieknek, hogy kezdjenek már el gondolkodni és ne én szakadjak 30 fele és javítsak ki mindent is, miközben meg lenne a magam dolga is.. Kiváncsi leszek mit hoz majd a március.

Ezt a filmet már a promóciók óta nagyon megakartam nézni, viszont még ha itthon is voltam mikor a mozikba került, sajnos nem jutottam el megnézni. Viszont végre felkerült a Netflixre és nagyon megörültem.

Ma legendaként emlékszünk rá: bátor és tántoríthatatlan, egyszerre tudásvággyal és igazságvággyal teli emberként. Akit nem véletlenül emlegetnek így: az anyák megmentője. A saját korában viszont egészen másképp látták. A többi magyar orvos, akivel együtt dolgozott a bécsi szülészeti klinikán, őrültnek hitte: hiszen nem érdekelték a császárváros örömei, csak a munkájának élt. Az osztrák orvosok elviselhetetlenül erőszakosnak tartották: kizárólag egy cél lebegett a szeme előtt, a rábízott anyák egészsége; és a szent ügy érdekében áthágott minden akadályt, megszegett minden szabályt. Főnöke, a klinika vezetője (Gálffi László) számára pedig ő volt az élő, kellemetlen lelkiismeret: mert ha Semmelweis doktor elmélete igaz, és a szülészorvosok terjesztik a kórt, amelybe annyi szülő nő belehalt, akkor ők mind gyilkosok…
És dolgozott mellette egy szülésznő (Nagy Katica), aki meglátta benne azt, akit senki más: a szerelemre és megnyugvásra vágyó férfit.

A film számomra nagy kedvenc színészeket mutatott fel, így szerintem ez is nagyon sokat belevitt abba, hogy nekem ennyire tetszett. Plusz eleve a történet is érdekelt, hogy mégha a filmben fel is lett nagyítva, mégis hogyan juthatott el az orvos addig, hogy rájöjjön mi is történik a szülészeti ágon. Mindenképpen ajánlom megnézésre és határozottan mondhatom, hogy biztosan megfogom nézni mégegyszer.