Nem írtam már lassan egy hete, viszont feljártam.. Ehhez hozzátartozik az, hogy elegem lett és szombat este melóban összeomlottam, mert nem bírtam tovább és erre még rájött egy adag szorongási roham is. Főnök másnap lényegében ‘letámadott’ két másik munkatárs előtt, hogy miért mentem haza hamarabb és csakis az igazat mondhatom; miközben az én fejemben az járt, hogy egy normális főnök nem így tenné fel a kérdést és nem mások előtt, ha meghallja, ha valaki feldúlt és végül elsírja magát. De mindegy… behazudtam neki, hogy a fejhadiszálláson káosz van, mert nem érdemli meg, hogy egyáltalán tudja, hogy ez az egész kóceráj egy romhalmaz és a legtöbben úgy állnak a másikhoz, mint egy darab szarhoz.. (már bocsánat).

A fentiek alapján gondolhatjátok, hogy igyekszem rendbe tenni magam, de persze ahhoz főnöknek is rá kéne jönnie, hogy míg ő el van az irodában a könyveléssekkel, addig ránk sózza az x hosszúságú műszakokat és majd ujjal mutogat, hogy ez miért, az miért és össze-vissza szid és káromkodik mindenkire.

Ezek után belegondolva, hogy ugyan voltak rossz főnökeim, de soha nem aláztak volna meg valakit az egész csapat előtt, bármi is történt. Úgyhogy perpillanat titokban újra munkakeresésben vagyok, miközben igyekszem tanulni is, de persze nem egyszerű mindent is egyszerre egyensúlyban tartani, így néha kell a szünet is.

Hamarosan rendesen is visszatérek és már vannak terveim Spooktoberre is 🙂

Őszintén igyekeztem minél hamarabb visszább tartani a beősziesedést a blogon, pláne, hogy nem is olyan régen volt barna kinézet, de elkezdtem bütykölődni és végül itt kötöttem ki. Még hozzá kell szoknom és igyekszem nem változtatni rajta télig, amihez a fejemben már összeállt egy kék kinézet, de hogy mi lesz belőle majd akkor kiderül.

Ugyan jelenleg mentális szabadságon vagyok, de nagyjából kezd összeállni pár Spooktober bejegyzés és a jövőhét folyamát lesz 3 szabadnapom, amikor is olvasással szeretném tölteni az időt, mert itt az ideje felzárkóznom az eddig befejezetlen könyveimmel. Szeptemberre pedig igyekszem hozni pár sulis dolgot, amivel kicsit segíteni lehet az iskolába visszamenő olvasókat, hátha egy icipicit lelkesebben mennek vissza – tudom, milyen, én sem szerettem 2 hónap nyári szünet után visszaszokni az iskolába.

Valamint szívesen várok Vendégposztokat is, jelenleg van pár könyves vendégposztom Warutól, de mindenképpen szeretnék olyanokat is behozni, ahol megismerhetünk valakit is. Ehhez még csinálok egy hírdetést is, hiszen az elmúlt vendégposztok írói teljesen pozitív élménnyel vannak arról, hogy vendégírók lehettek.

Egyelőre ennyi, hamarosan pedig majd jelentkezek, hogy mi a helyzet. 🙂

Elég sokat gondolkoztam hogyan írjam meg az újabb mentális egészséges bejegyzésemet és még mindig nehéz egy picit…

Az elmúlt pár hétben elég sok minden felgyűlt és vasárnap estére olyan szinten kibuktam, hogy ahogy elkerültem pár percre a vendégek előtt, újra találkoztam a jó kis szorongós bőgéssel, amit annyira utáltam egy évvel ezelőtt és akkor még gyakoribb volt.

Elég sok volt a stressz és a nyomás, hiszen az egész csoportos beszélgetések minden reggel 7-8 között folyamatosan pittyogott, hogy menjen az újjal mutogatás meg a szitkozódás mindenkire is; és utána már napközben is. Egy idő után feladtam és lekapcsolta a telefonomat, mert szerintem az a legrosszabb, amikor a főnököd olyan szinten káromkodik az alkalmazottaira, hogy fordított esetben engem kirugnának ezért… Ez bármilyen helyen elfogadhatatlan. Plusz főnök folyamatosan ellentmond saját magának és én csak nézek, hogy akkor most mi van, mert semmi értelme. Vagy bármi van, ahelyett, hogy magával az alkalmazottal beszélne, bealázza mindenki előtt. Plusz nem igazán tapasztalja meg mi folyik odakint, hiszen ahogy valaki más a managementből bent van, ő eltűnik. Megértem, hogy főnöknek sok mindennel kell foglalkoznia, de ettől függetlenül lehetne egy-két nap, amikor kint lehetne, de persze akkor mindenkit stresszben tart, mert ő attól tiszta idegben van, hogy kint kell lennie elöl.

Van egy vendégünk, aki állandóan bejön totál korán, pedig 8 előtt nem nyitunk ki kinti vendégeknek, és olyan kupit hagy maga után, plusz hangos és idegesítő és bunkó is. Bemondtam a management csoportban, hogy ez nem normális pláne, hogy mindennap hamar jön és ha ezt említjük, akkor elkezd kiabálni. Főnök bemondta, hogy de hát akkor hamarabb el is megy… na igen, neki azért jó ez, mert nem ő foglalkozik vele..

Szóval ezek a dolgok mennek az elmúlt pár hétben és igyekszem lekapcsolni magam, ahogy esélyem van rá. 🙂