A rajzfilmet láttam párszor, így mikor igyekeztem eldönteni, hogy melyik legyen a harmadik színházam, végül a Jégvarázsra esett a választásom.

Ugyan ez is nagy élmény volt, mégis másabb élményt hagyott bennem – talán sok köze lehetett hozzá, hogy a színház fele a busz az útvonal felénél nem ment tovább, így átkellett verekednem magam egy brutál nagy tömegen és füstfelhőkön, amitől fájt a fejem (pláne nem dohányzóként); plusz a mellettünk levő bokszban a kislány nem bírt megülni a fenekén és össze-vissza rohangàlt, a vele egykoru gyerekek pedig rendesen viselkedtek. Elhiszem, hogy ennyi idősen nehéz két és fèl óràt végigülni, de ha szülőként tudom, hogy a gyerkőcöm még nem bír ennyit, nem viszem színházba.

Na de ezt leszámítva kaptunk egy gyönyörű díszletet, jelmezeket, dalokat és nagyon is tehetsèges színészeket. Voltak benne csalfa pillanatok is, ami mindenképp nagyon jól passzolt az élő szereplős változathoz. Mindenképp jo lenne újranézni, egy másik ülőhelyről, hogy egy bokszban rohangàló kisgyerek ne rontsa az élményem 🙂

Az Oroszlánkirály Disney mese gyerekkorom legmeghatározóbb mesèje. Nem csak azért, mert velem egyidős, hanem képesek voltunk nonstop nézni nővéremmel videókazettán.

Tinédzserkoromban fedeztem fel a musicalt, amiből ugyan akkor mèg nagyon minimálisat értettem, de tudtam, hogy egyszer szeretnèm èlőben, a színpadon látni. Ez most meg is történt.

Egyszerűen zseniális volt. Ahogy felemelkedett a függöny és megszólalt az első hang, bennem azonnal eltört a mécses és tudtam, hogy elértem valamit: nem csak azt, hogy màr anyanyelvi szintre fejlesztettem az angolom, hanem hogy végre eljutottam oda, hogy megnèzhettem a színpadon álmaim musicaljèt. A díszlet, a jelmezek, a színészek fantasztikusak voltak – és az mellékes, hogy beleszerettem pár hiénába, Zordonba és Mufaszába csak ránézésre, a hangjuk és játékuk csak ráadás volt.

Amikor a Hádészvárosra azt mondtam, hogy örökélmény, ez viszont egy főemlèk, beágyazódva az agyamba 🙂

Azt hiszem a mostani színházi foglalásaim is teljesen olyan tapasztalatok, amikre sokàig emlèkezni fogok. A Hadestown dallistájára kb 2 éve találtam rá és azonnal beleszerettem; amikor pedig sikerült jegyet találnom a brit darabra, le is csaptam rá. A dalok mellé kaptam egy èlő làtvànyt és nem csak rövid kis videokat a neten.

Orfeusz és Euridiké történetét ismerjük – a kèt főhős egymásba szeret, ám a lányt elragadja Hádész és Orfeusz mindent megtesz azért, hogy visszahozza a felszínre. Viszont az odatartó út után mèg egy próbàt ki kell állniuk: bíznak-e egymásban és magukban annyira, hogy visszanézés nélkül kisétàljanak az Alvilágból?

A történet alapból szívszorító, a színpadon pedig mèg szebben van előadva. A színészek fantasztikusak voltak és nagyon is megérdemeltèk az álló ovációt