A film után beletelt egy kis időbe, mire elkezdett alakulni belőlem egy vélemény…

Na de előbb lássuk a film leírását:

Van ám olyan világ, ahol minden csodálatos! Mindig süt a nap, lenn a parton mindig lágyan hullámzik a tenger, és szörfdeszkákon, a nyugágyakban meg a bulizósabb helyeken sokféle, de mindig gyönyörű strandoló gyűlik össze: Barbie (Margot Robbie) és Ken (Ryan Gosling) meg a többi Barbie és Ken. De még legtökéletesebb, legrózsaszínebb, legszerelmesebb helyen is történhetnek bajok. Szerencsére Barbie nemcsak szép, hanem talpraesett is. Ha kell, még a valóságos világba is elmegy, hogy megvédje a maga különleges országát. És persze sosincs egyedül. Lehet, hogy Ken nem olyan éles eszű, vagy nem akkora vagány, mint ő, de van egy nagyon fontos tulajdonsága: mindig kiáll az ő Barbie-jáért, és sosem hagyja cserben.

Őszintén, ahhoz képest, hogy mennyire feminista filmként zengték be, én inkább azt vettem észre, hogy amíg a „Barbie”-k szerint teljesen elfogadott, hogy Barbielandben ők visznek mindent – a kórházat, a parlamentet, mindent; viszont átlépve a való világban meghökkennek, hogy lenézik őket és nem magasztalják úgy, mint a Kenek Barbielandben. Mikor szembesítik Barbie-t, hogy nem igazán a példakép, mint aminek hitte, hogy az, kiborul és elszalad… Szóval egyik véglet sem jó és ezek miatt kellene megtalálni azt a bizonyos középutat, ami nem igazán kapott hangsúlyt a filmben.

Ha ettől eltekintünk, akkor elég élvezhető volt. Vagy ha szüleim is elmennek megnézni és apukám felszólal, hogy „Ne már, nyivákolós?” és fél óra múlva halkan horkolni kezd… a moziban. Mindenképp megosztó vélemények vannak róla mindenhol, de ettől függetlenül lehetett rajta nevetni, mert voltak benne olyan jelenetek, amiken nem lehetett komolyan végig ülni. Viszont az éneklős jelenetet tényleg kihagyhatták volna, vagy legalábbis az én részemről nem volt szükségszerű – plusz mire eljutottam addig, hogy megnézzem a filmet, a Ken dal annyiszor feljött TikTokon is, hogy már elegem lett belőle.

Itt kint Angliában ezer éve nem voltam moziban – és itt kizárom azt, amikor a toxikus ex hívott el és lényegében le is kezelt, mert szerinte nem ismertem a Marvel filmeket, úgyhogy elkezdett magyarázni (miközben meg épp annyiszor láttam az előző filmeket, mint ő)… Úgyhogy félretéve a nyavajgásomat, hogy ‘jajj nem tudom’, lefoglaltam a jegyet és mentem. Vaciláltam ugyan a Barbie és az Elemi között, de végül az utóbbi lett, pláne, hogy a Barbie-s filmre elég kevés hely maradt és én nem fogok felállni a film közepén csak azért, mert valaki ki akar menni. Úgyhogy arra még van egy hetem megnézni a helyi moziban.

Viszont az Elemi:

A Disney és a Pixar új filmje, az ELEMI egy olyan városban játszódik, ahol egymás mellett élnek a tűz-, víz-, föld- és levegőlakók. Parázs, a talpraesett, gyors észjárású és tüzes fiatal nő, illetve Örvény, a mókás, életvidám, laza srác találkozása alapjaiban változtatja meg mindazt, amit az őket körülvevő világról hittek.

Őszintén, a Pixar mindig olyan meséket hoz, amiben van valami elgondolkodtató. Leglábbis az én szemszögemből. Ez a mese az elemeket mutatja be és azt, hogy hogyan tudnak egymás mellett megférni. A tűz elemektől jön a harag és elítéltség a víz fel, ám mikor Parázs találkozik Örvénnyel és az, hogy megmentsék Tűzhelyet, egyre közelebb hozza őket és végül a kémiájuk felülír minden ellentétet. Egy aranyos szerelmi történet ellentétek között és családok között, akik megtanulják, miként élhetnek párhuzamban egymás mellett.

Gallant: francia eredetű szó, azokra használják, akik embert próbáló időben is bátran tudnak viselkedni, akkor is, amikor minden összeesküszik ellenük.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Nem azt kaptam, amire vártam/vágytam. Azt reméltem, hogy egy Coraline szerű sztori lesz, csak még ijesztőbb, szellemekkel, démonokkal és vérrel. Nem ezt kaptam, nem is értem miért van horror címke a könyvön, egyáltalán nem volt ijesztő, sőt, kicsit lassú is volt a történet vezetése.

A borító szép nagyon. Tapintásra is jó, kinézetre is. Belül is szépek az illusztrációk, vannak ilyen fekete oldalak is. A gótikus hangulatot megalapozza a könyv a megjelenésével. Meg a történet is, mivel a helyszín, az időjárás, a leírások mind adva vannak a gótikus hangulathoz. De nincs borzongás, sajnos az elmaradt.

A sztori egy bentlakásos leánynevelő intézetben kezdődik. Ott lakik a főszereplőnk, Olivia Prior, aki egy kamasz lány és néma. Árva, ami a szüleiből maradt, az egy napló, amit az anyja írt. Kivülről tudja a sorait és a könyv után úgy érzem én is, mivel az írónő többször is leírta ezeket a sorokat, meg mi is betekinthetünk majd a naplóba. Oliviában még az a különleges, hogy látja a ghúlokat. A könyv ghúlnak írja ezeket a lényeket, de inkább szellemek. Csak Olivia látja őket és nagy jelentőségük nincs is. Inkább díszletek.

Egy nap jön egy levél, amit Olivia nagybátyja küldött és hazavárják Gallantba. Ez az a hely, amitől Oliviának távol kell maradnia az anyja naplója szerint. Az intézet rögtön elküldi Oliviát. Biztos már nagyon elegük volt a néma lányból. Fura, hogy így egy névtelen levél hatására simán elküldték a gyereket egy ismeretlen helyre.

Olivia épségben megérkezik és kiderül, hogy Gallant egy nagy kúria, kerttel, bálteremmel, zongorával, nagy szobákkal, titkos átjárókkal. Itt lakik Hannah, a kedves és jóságos szakácsnő, Edgar, a szintén jószívű gondnok és Matthew, aki Olivia unokatestvére. Van egy nagy rejtély is, amit nem akarnak Oliviának elmondani, bár szerintem jobb lett volna ha elmondják és akkor az írónő más konfliktusról ír, mert most a könyv nagy része arról szólt, hogy a lány egyedül próbálja kideríteni mi az a nagy rejtély, ami nem volt olyan hűű de nagy csattanó, hiszen a borító alapján sejtettük, hogy van egy másik ház, ahol egy gonosz lény lakik. Lehetett volna inkább több csatát vagy ijesztőbb, véresebb jelenetet belerakni, vagy egy pár szörnyet a szellemek mellé. De ez nem történt meg sajnos.

A könyv vége kicsit elsietett volt, meg logikátlan hiszen végül nem volt értelme annak, amit Oliviáék elterveztek. Meg akkor végül az írónő adott a lánynak egy különleges képességet, de csak egy pár oldal erejéig, utána elvette tőle. Ennek sem volt így értelme.

Pozitívum, hogy tényleg szép könyv, meg tényleg jók a leírások, azért látszik, hogy az írónő jól ír (a többi könyvét dicsérik, amiket én is el fogok olvasni) és azért én megkedveltem a karaktereket és nem volt ez a könyv olyan vészes. A 4 csillagot azért nem kapja meg, mert a horror címke miatt nem ezt vártam, tényleg borzongatóbb történetre számítottam. 2 csillagot sem kap, mert azért annál jobban tetszett, a hibái ellenére is.