
Ugyan sikerült elolvasnom még egy könyvet az új év előtt, viszont csak most jutottam oda, hogy ezt be is mutassam nektek.
A könyv több időben játszódik és két nézőpontot mutat be. Ezt értem úgy, hogy a fő ‘karakterünk’ egy fügefa, aki elmeséli az életét, hogy hogyan jutott el a napos Nicosiában az esős és szürke Londonba, és általa kapunk betekintést Kostas életébe lányával, Adával, az angol fővárosban, és hogyan találkozott Dephne-vel Nicosiában, miközben a hátterük hadakozott egymással. Kostas görög, Dephne viszont török, és a kis sziget két fele nem éppen barátságos egymással, így nagyon óvatosnak kellett lenniük. Ám Kostas és Dephne mindennel megküzdve, egy kis távolság után is egymásra találtak és szembe mentek mindennel, hogy együtt legyenek.
Maga a történet nagyon aranyos és mindenképp magába vonz, ahogy ráhangolódsz, viszont van egy szomorú felhangja is. A fügefa egy hatalmas metafora és ez a történet végére tudatosul az olvasóban, hiszen rájövünk, hogy az a szeretet, amit a fa érez Kostas és Ada iránt, az egy feleség és egy anya szeretete.

Úgy gondoltam idén év végén nem veszem külön a kettőt, hiszen nagyjából ugyanazokat írnám le csak két külön posztban.
A december szokásához híven egy hatalmas nagy káosz volt és ehhez hozzájönnek azok az idióták és bunkók, akik csak ilyenkor jönnek elő. Ha eddig azt mondtam hogy ki vagyok merülve, ezt triplázzátok meg decemberre. Plusz az eddigi semmi időm arra cserélődött, hogy időhiányban és alváshiányban is szenvedtem, viszont a fáradtság mindig is győzött – éljen a vendéglátás. Na de lássuk is, hogy mi is volt idén.
- 17 filmes és és 7 sorozatos véleményt írtam – ami szerintem egész szép szám, ahhoz képest, hogy sokszor az agyam nem tudott befogadni több új információt.
- 12 könyvkihívásos bejegyzésem született, viszont 20 könyvet olvastam el, hiszen a legtöbb könyvem ebook és ráadásul sorozat is volt.
- Eljutottam márciusban Párizsba, aminek következtében elindítottam egy kirándulós/városlátogatós posztsorozatot, ami a jövő évben visszatér és folytatja az útját magyar városokkal.
- Próbálkoztam ünnepnapokat bemutatni, végül hanyagoltam őket – részben mert annyi mindent is csináltam vagy akartam is csinálni a szabadidőmben, hogy muszáj volt valamit elengednem.
- Végig vittem idén 3 különböző kurzust és éppen dolgozom a következőn, amit már majd csak 2025-ben fogok tudni befejezni
- Idén nyáron eljutottam újra színházba, mégpedig 3 előadásra is, aminek nagyon örülök. A Hádészváros, az Oroszlánkirály és a Jégvarázs is nagy élmény volt. Valamint eljutottam nyaralni is, bár azt annyiból megszívtam, hogy a legyengült szervezetem miatt teljes takonyban töltöttem az egészet és előtte a londoni szálláson szépen mondva szarrá ettek az ágyi poloskák, így például a bokámat sebesre is vakartam (arra a szállásra se megyek többet).
- Augusztusban újra indítottam a Narniás oldalamat, amivel még mindig rengeteg a pótolni való – tekintve hogy az évek alatt sok ezzel kapcsolatos rajongói oldal meg is szűnt, így bizonyos képeket például nehéz megtalálni
- Az első alkalom volt idén, hogy végigposztoltam az októberi hónapot. Szerettem kutakodni furcsa, ijesztő dolgok iránt a Spooktober keretein belül.
- Az év végére kicsit lentebb vettem az iramon a net szférában, tekintve, hogy a beosztásom úgy nézett ki, hogy 5 nap 11 órás műszak és 2 nap szabadnap; ha épp volt rövidebb napom akkor jöttek a „betudnál jönni kicsit hamarabb” vagy „tudnál kicsit tovább maradni”, meg folyamatosan egyik kolléga később akar bejönni meg cserélgetne stb. Plusz erre rájön az, hogy állandóan esti műszakokon vagyok, ami nem fair – eleve semmi életem nincs a hosszú, egész napos műszakok miatt, de ezzel is leszivattak. Emiatt egy csodaszép emailt írtam főnöknek, aki egy 2 perces meeting-el elintézte, hogy megoldjuk…
A jövő évre pár dolog tuti biztos: összeomlás (minden csetepatéval), Imagine Dragons koncert és színház.. Az hogy eljutok-e máshova is mint London vagy haza Magyarországra, az még kiderül 🙂

Ezt júliusban kezdtem el olvasni a nyaralásomon, mivel pont nem tudtam mèg bemenni a medencèbe női gondok miatt és mi is a legjobb olvasmány a 35 fokban, mint egy jó kis karácsonyi gyilkossági nyomozós könyv?
A könyv egy mystery történet, ami az Agatha Christie àltal írt könyveken alapul – a legegyértelműbb példa a Gyilkossàg az Orient Expressen című könyv.
A történet főhőse a rendőrségtől éppen visszavonult Roz, aki karácsonyra igyekezne hazajutni Skóciába Londonból, hogy az éppen szülő lányával és annak pàrjàval legyen. Àm a nagy havazàdok miatt a vonat màr egy órás késéssel indul, ehhez pedig hozzácsapódik az, hogy a vonat hátsó része kisiklik és ezzel egy időben egy gyilkossàg is történik – ám nem ez lesz az utolsó. Míg vàrakoznak a megmentőseregre, Roz azonnal cselekedetre törekszik és igyekszik megkönnyíteni majd a rendőrök munkájàt és sorjàban kikérdezi a megmaradt utasokat.
Mindig is imádtam a hasonló történeteket, pláne ha a végére tartogatják a gyilkos személyét. Érdekesen bontakozott ki, és kezdtünk megtudni dolgokat az életben maradt utasokról, valamint az elhalálozottakról is, ami segített helyre tenni, hogy végülis ki is lehetett a gyilkos.