Nem mondanám, hogy olyan nagyon sok történt a legutóbbi ilyen bejegyzésem óta, de ettől függetlenül hatalmas változás volt az egész hónap számomra.
November 2.-án végleg elköltöztem Woodbridge-ből, hiába szerettem a kisvárost, nem tudtam ott találni rendes lakást – a munkában ugyebár meg nem tudtam már maradni, mert teljesen lerombolt mentálisan is és fizikailag is. Igyekeztem kipihenni magam az elején, de ennyi kimerültséget egy év alatt lehetetlenség lenne bepótolni. Viszont áldom magam, hogy időben kijöttem onnan és nem lett rosszabb (mint például Butlins utolsó hónapjai). A költözés óta sikerült berendeznem a lakást és bár még mindig vannak maradványok szétszórva a lakásban (értem itt a dobozokat és a töltéseket/zacskókat), sikerült otthonossá tennem. Valamint sikerült találnom egy munkát is és bár utaznom kell hozzá, mert egy kisfaluban van nagyjából 20 perc buszúttal, azért kicsit kiköltekeztem a hónapra. Viszont ez remélhetőleg visszafog térülni.
Az új meló amúgy egy kis inn – 8 szoba, egy kis étterem és egy egy kis bár. Ugyan időközönként itt is fellendülnek a dolgok, nem érzem magam stresszesnek. Mármint nem annyira, mint az előző helyen. Bár még nincs is annyi felelősségem, de most jobb is így. Rendesen el vannak osztva a melók és mindenki dolgozik – nem pedig egy ember szaladgál, míg a többi 5 percenként cigi szünetet tart vagy leül a recepcióhoz csacsogni.
Mostmár csak hozzá kell szoknom, hogy a megtakarításom másképp fog eloszlani így, hogy saját helyem van és nem a munkában lakom bent, ahol a bérleti díj már eleve le volt vonva a fizumból. De külön lakva a melótól mindenképp helyre tette az egyensúlyom és nem kell 24/7-ben vigyázban állnom, mert a többiek képtelenek megoldani valamit vagy elvárják, hogy ne menjek sehova…
Kíváncsian várom mit hoz az év utolsó hónapja 🙂
Ugyan a városban csak egyszer jártam és kb 1 éve, de akkor nem hoztam semmit róla. Itt az ideje bepótolni..
Colchester város az Egyesült Királyságban, Délkelet-Angliában, Essex megyében. London központjától kb. 82 km-re ÉK-re fekszik. Itt volt az ókori rómaiak első kolóniája Britanniában. Az 1085 körül, római kövek felhasználásával megépített Castle az ország legnagyobb fennmaradt normann vára.
Colchester Camulodunum helyén áll és neve is ebből ered, amely Római-Britannia első nagyobb városa és első fővárosa volt. Colchester ezért Nagy-Britannia első városának vallja magát. A római kor óta fontos katonai bázis, a Colchester Garrison jelenleg a 16. légi rohamdandárnak ad otthont.
A város és környéke látnivalói közé tartozik a Szent Botolph-perjelség , a Colchesteri Állatkert és számos művészeti galéria. A Colchesteri várat a XI. században építették korábbi római alapokra; ma múzeumnak ad otthont.
Idén szerencsém volt annyiból, hogy rátaláltam 2 olyan könyvsorozatra, aminek mindkét könyve egy évben jött ki. Így mikor februárban elolvastam a One Dark Window könyvet, ami az áprilisi könyvkihívás lett, tudtam, hogy a második része is az egyik könyvkihívásom lesz.
Rachel Gillig
Rachel Gillig a kaliforniai tengerparton született és nőtt fel. Írónő, irodalomelméletből és kritikából szerzett BA diplomát az UC Davis-en. Ha nincs takaróban, és a következő regényét álmodja meg, Rachel a kertjében van, vagy férjével, fiával és uszkárjukkal, Wallyval sétál.
Two Twisted Crowns
HA TÚLCSORDUL BENNE A MÁGIA, A KIRÁLYSÁGA PUSZTULÁSRA VAN ÍTÉLVE?
Elspethnek szembe kell néznie a tettei következményeivel, amikor Ravynnal veszélyes küldetésre indulnak, hogy megmentsék a királyságot. A zsarnoki uralkodó és a fekete mágia kötelékében vergődő királyság veszélyben forog. Elspethnek és Ravynnak sikerült
összegyűjtenie a Gondviselés kártyáit, egy kivételével: a legfontosabb, az Éger ikrek kártyája még hiányzik.
Ahhoz, hogy még a téli napforduló előtt megleljék a kártyát, és a segítségével felszabadítsák a királyságot, be kell venniük magukat a veszedelmes, ködös erdőbe.
Az egyetlen, aki a segítségükre lehet ebben, az az a szörny, aki Elspeth fejében él: a Lidérc. A szörny, aki már nem szívesen osztozkodik tovább…
A One Dark Window – Egy sötét ablak kísérteties, lebilincselő folytatása.
Mit gondolok?
Számomra letehetetlen volt a könyv. Leküzdöttem minden fáradtságot, hogy végigolvassam. Imádtam, hogy a legnagyobb kavalkádban is bizonyos családtagok összetartanak és nem adják fel a küzdelmet egymás iránt és természetesen a szerelem is rájuk talál. A küzdelem, hogy megmentsék a királyságot és leküzdjék a ködöt, ami évszázadok óta nyomást gyakorol a népre, végre a végéhez ért és egy egészséges, kiegyensúlyozottabb király került a trónra, aki a legjobbat akarta a népnek.
Örültem, hogy kezembe került ez a két könyv. Nekem nagyon izgalmas és érdekes volt mindkét könyv.
