Elérkezett egy újabb hónap, egy újabb könyvvel. De lássuk is a bemutatását.

Harriet Evans

Tizennégy regény szerzője vagyok. Kétszer voltam Richard és Judy könyvklubban, és kezet fogtam Richarddal és Judyval is. Több mint egymillió példányt adtam el, és bekerültem a legjobb tíz bestseller közé, de még mindig nem hiszem el, hogy elég szerencsés vagyok, hogy író legyek. Korábban dolgoztam a kiadók szerkesztésében, és szerkesztettem néhány csodálatos szerzőt, köztük Penny Vincenzit, Marian Keyest és Sue Townsendet, de a legbüszkébb pillanatom a LACE újrakiadása volt a Penguin nagyon fiatal szerkesztőjeként.

2025 júniusában jelenik meg a Pingvin kiadónál a KINCSEK című regényem. Ez az első egy trilógia, amely egy családról, a Hollókról szól, több mint ötven éven keresztül, a kezdetektől napjainkig. Nagyon izgatott vagyok, hogy az emberek elolvassák, és alig várom, hogy halljam, mit gondol. Nagyon büszke vagyok rá. Jelenleg a másodikat írom a trilógiából – hamarosan bővebben.

A Szerzők Társasága irányítóbizottságában vagyok, harcolok a szerzők számára kedvezőbb ajánlatokért, beszélek a mesterséges intelligencia veszélyeiről, a szellemírókról, a rossz szerződésekről, a szellemképekről, a jogdíjakról és más, a szerzők előtt álló kérdésekről. Önkéntes vagyok az Inspiring the Future szervezetben, amelynek célja, hogy minden gyermek számára szélesítse a törekvéseit, és a Londoni Könyvtár nagykövete vagyok.

Stargazers

Honnan ismerheted meg önmagad, amikor gyerekként megfosztottak a szerelemtől?

Az 1970-es évek járnak, és Sarah egy életen át próbálta eltemetni szétzilált gyermekkorát, az iskolai korok magányát, és Fane-t, a hatalmas és széteső családi házat, amelyet anyja, Iris annyira szeretett – és gyűlölt –, aki éppoly kegyetlen, mint amilyen gyönyörű nő. Sarah vigasztalása a csellója és a zene, amely lehetővé tette számára, hogy álmodozzon, és a kezdeti évek sivárságából egy új életbe repítette, most Daniellel, a férjével, zajos hampsteadi otthonukban, bohém barátokkal körülvéve, és egy koncertkarrierrel, amely hírnevet hozott neki, és helyreállította önérzetét.

A múltnak azonban megvan a szokása, hogy belekúszik a jelenbe, és amíg Sarah menekülni próbál, úgy tűnik, Fane, édesanyja vonzereje és az ott megbúvó nemzedékek titkai lassan feltárulnak, és azzal fenyeget, hogy megfejti a törékeny boldogságot, amelyet itt és most élvez. Sarah-nak vissza kell utaznia Fane-be, hogy szembesüljön gyermekkorával, és megkeresse az otthon valódi értelmét.

Az ízletesen magával ragadó, karakterekben és hangulatban gazdag The Stargazers története egy házról, egy családról és a gyermekkor örökségeiről, amelyek idővel és öröklődéssel törtek össze.

Mit gondolok?

Őszintén, nagyon lassan kezdődött el számomra a könyv és emiatt nehezen is merültem bele. Viszont befejezve a könyvet, azon gondolkoztam, hogy vajon azért volt-e nehéz ennyire olvastatnia magát, mert a karakter múltja sem volt éppen egyszerű…

Ahogy a cselekmény végre kezdett kibontakozni, érdekes volt olvasni Sarah hogyan találta meg a cselló iránti szeretetét és a zene hogyan segítette át a nehéz múltján. Fane történetéről szívesen olvastam volna többet az anya szempontjából, de ebben a történetben nem az volt a fő szempont.

Mire végre beindult a történet és minél többet tudtunk meg Sarah és nővére gyermekkoráról, onnanstól kezdve vitte magát a könyv; viszont mindenképp egyhuzamban a legajánlatosabb olvasni ezt a könyvet, hiszen ha csak részletekben sikerül, akkor nehéz újra visszatérni rendesen.

Mivel elég jól haladok a könyvkihívásaimmal, így úgy gondoltam beszúrok egy kis extrát is. Ezúttal egy magyar írónőtől. A Prédák háza nagyon feltűnt, mikor még februárban besétáltam az egyik könyvesboltba és nem tudtam otthagyni – azóta persze megjelent a következő része, amit majd egy következő hazaút alkalmával szeretnék megszerezni.

Diana Hunt

Az írónőről szóló bemutatót az ő hivatalos oldaláról hoztam el nektek, ezzel is megkérve titeket, hogy nézzetek körül nála 🙂

„2020-ban, a Covid idején, egy nap úgy döntöttem, hogy a laptopomat felnyitva belevágok egy izgalmas kalandba. Az egész a saját szórakoztatásomra indult. Leültem, és elkezdtem leírni a bennem kavargó történetet. Akkor még nem gondoltam, hogy ez egy igazán különleges utazás kezdete. Az első könyvem után nem sokkal újra írni kezdtem. Az Őrületbe kergetsz történet ki akart törni belőlem. Ezen a ponton már éreztem, hogy ez nem csak egy hobbi, hanem valami, ami meg fogja változtatni az egész életem. Mindig olyan történetet írok, amit én is szívesen elolvasnék. Hatalmas örömmel tölt el, hogy több ezer ember szereti azt, amit csinálok. Ez inspirál arra, hogy nap mint nap belevágjak egy újabb kalandba.„

A Prédák háza

e képes lennél megölni a legjobb barátodat?
Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Mit gondolok róla

Valamiért kicsit szkeptikusan kezdtem el a könyvet. Viszont azzal mindenképp megnyert, hogy Skócia fővárosában, Edinburghban játszódik a történet. Aki régóta követ engem az tudja, hogy mikor kijöttem az Egyesült királyságba, akkor Skóciában kezdtem el az utamat.

Na viszont mit is gondolok a könyvről.. Őszintén, bevonzott. Kiváncsi voltam, hogy ki áll a gyilkosságok mögött és ahogy egyre több minden derült ki és több mindenki lett gyanúsított, határozottan elgondolkoztam, hogy vajon az az illető jogosan van-e meggyanúsítva.

Ez az első könyvem Dianától, és kellemes meglepetés volt számomra az írása – pedig ahogy olvastam értékeléseket a könyvéről, eléggé megosztó kommenteket kapott.

Ettől az írónőtől már olvastam korábban – még a CoffeeCorneres idők előtt, így azok ide már nem kerültek fel. Viszont ez a könyv egy trilógia utolsó része, így ajánlom, hogy mielőtt ezt kézbe veszitek, akkor először olvassátok el először A szanatóriomot, majd A pihenőhelyet és végül ezt, a Vad Vidéket.

Sarah Pearse

Sarah Pearse a tengernél él az angliai Dél-Devonban férjével és két lányukkal. Irodalmat és kreatív írást tanult a Warwicki Egyetemen, azután háztartási márkáknak folytatott marketingtevékenységet. Miután a húszas éveiben Svájcba költözött, minden szabad percét a hegyekben töltötte, s a mai napig a svájci Alpokban található Crans-Montana városában van az otthona, amely drámai festőiségével regénye inspirációjául szolgált. Sarah-t mindig is vonzották a sötét, kísérteties dolgok – kieső és elhagyatott helyek –, így amikor találkozott egy cikkel egy helyi svájci magazinban a térség szanatóriumainak történetéről, egyből tudta, hogy megtalálta bemutatkozó regénye, A szanatórium ötletcsíráját. Rövidprózái már több folyóiratban is megjelentek, és számos díjra jelölték.

Vad Vidék

Kier Templernek nehéz gyerekkora volt, amelyet egy sor sötét esemény árnyékolt be. Ugyan lelépett otthonról, és azóta is úton van, de az ikertestvérével azóta is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Egészen addig, amikor egy portugál nemzeti parkban nyomtalanul eltűnik.
Elin Warner detektív kikapcsolódásképpen jött a nemzeti parkba, de a helyszínen értesül Kier eltűnéséről. Megtalálja a lány által hátrahagyott térképet, és nyomozni kezd. A nemzeti park területén belül, eldugott helyen kisebb társaság táborozik, akik nem hajlandóak válaszolni a kérdéseire. Az addig gyönyörűnek tűnő vidék baljós hangulatot ölt.
Elin fel akarja tárni, mi történhetett Kierrel – de igaz a mondás, hogy amikor az ember megindul az ösvényen, nem árt néha hátranézni, hogy lássa, követi-e valaki…

Mit gondolok?

Ahogy az előző két könyvvel is történt, ez is borzalmasan gyorsan olvastatta magát, így kb 2 és fél nap alatt ki is olvastam. Nagyszerűen ír, ráadásul tudni akartam, hogy az előző könyvből megtudott követő (stalker) kicsoda. Nagyon izgalmas volt és mikor eljutottam arra a pontra, hogy kezdenek kiderülni a dolgok, írtam is nővéremnek, hogy vagy nem alszom aznap este, mert nem tudom letenni, vagy muszáj most abbahagynom és reggel sokkolom le magam.

Úgyhogy, mindenképp ajánlanám, ha szeretitek a nyomozós thrillereket/krimiket.