Erre a hónapra egy rövidebb könyvet választottam, hiszen nem voltam benne biztos, hogy a hónap végére sikerül-e egy nagyobb kaliberű könyvet befejeznem. Plusz egy kicsit szeretném az írót is bemutatni nektek – nem csak most, hanem majd a következő kihívásos bejegyzésekben is 🙂

Tomihiko Morimi

Tomihiko Morimi 1979 január 6.-án született, Ikama városában, Nara megyében. A Kyoto-i egyetemen diplomázott és művei gyakran Kyoto-ban játszódnak.

2018. júliusában jelentették be, hogy Morimi első két könyve megjelenik angolul a Yen Press által, ezek pedig a Penguin Highway és a The Night is Short, Walk On Girl (Rövid az éjszaka, csak menj tovább) könyvek voltak. 2022-ben a Tower of the Sun (A Nap Tornya) és a Fox Tales is kiadásra kerültek a Yen press által, míg a The Tatami Galaxy művét a HarperCollins adta ki.

Fox Tales

Négy különös történetből álló gyűjtemény a modern kornak, mely egy bizonyos Kyoto-i antikvitás boltjához kötődik. Egy ficánkoló kosár, egy maszkos ember árnyéka a sötétben, és dolgokat ajánlanak fel, felejtenek és elveszítenek. Milyen rejtélyek lehetnek a város kanyargó utcáin? Tomihiko Morimi stílusos bepillantást nyújt a régi főváros elbűvölő és titokzatos sötétjébe. 

Mit gondolok?

Őszintén szólva, a történetek nagyon érdekesek – bár amikor az agyam nem volt éppen kipihenve, semmi nem fogott meg. Viszont, miután kialudtam magam rendesen, akkor viszont alig tudtam letenni a könyvet. Mind a négy történetnek meg van a maga kis bűbája és határozottan lehetett érezni ahogy a 4 történet hasonló, de mégis különböző gondolatmenetet váltott ki belőlem. Egyedül az utolsónál voltam úgy, hogy gyorsan és össze-vissza rohamoztak meg nevekkel és fogalmam sem volt a végére, hogy akkor ki kicsoda, de még annak is volt valami értelme, mert pont ez az egész történetnek a lényege. Szerintem mindenképpen lesz majd egy újraolvasás, és akkor újabb kisebb részleteket fedezek fel majd a történetekben

Általában januárban már összeírom, viszont most kellett egy kis regenerálódás az elmúlt pár hónap után.. na de lássuk is a 2024-es könyvkihívásom összegzését.

Tavaly sikerült 20 könyvet elolvasnom, viszont a ebook könyvsorozatokat egybe vettem és csak 13 poszt született – épphogy, hiszen az utolsó könyvemet pont szilveszter este fejeztem be (amikor is kivételesen hamarabb végeztem). Írók terén sikerült elèg vàltozatosan olvasnom, hiszen voltak vegyesen magyar, angol és még francia írók is.

A leghosszabb könyvem pont egy magyar írótól volt, Leiner Laurától a 40 nyári nap, ami 608 oldalas volt és a legrövidebb könyvem pedig egy francia írótól volt: Marie Hélén Poitrastól a Sing, Nightingale. A legnépszerűbb könyv Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című könyve volt, viszont a Londonban található kék táblás könyvgyűjteményt még nem sokan fedezték fel. A 20 könyvből pedig 9 ebook volt, a többi 11 pedig könyv formájában került a kezembe.

Az alábbi linkeken megtalálhatjátok a 2024-es könyveket egyben:

1. Joanna Quinn – The Whalebone Theatre 2. Leiner Laura – Bexi-sorozat 3. Madeline Roux – Asylum trilógia 4. Delia Owens- Ahol a folyami rákok énekelnek 5. Emma Donoghue – The Wonder 6. Leiner Laura – 40 nyári nap 7. Marie Héléne Poitras – Sing, Nightingale 8. Leiner Laura – Nem egyszerű 9. Erin Morgenstern – The Starless Sea 10. Martin Edwards – Murder by the book 11. Howard Spencer – London’s Blue Plaques 12. Alexandra Benedict – Murder on the Christmas Express 13. Elif Shafak – The Island of Missing Trees

Az idei könyvkihívást egy elég nehéz témával kezdtem, amivel a karantén alatt már foglalkoztam – mégpedig egy földrajzpolitikai könyvvel. Alapból ez a téma sok kérdést vetett fel annó, hogy akkor most földrajzot tanulok/olvasok. Majdnem… több a politika, a földrajz az csak ráadás.

A Földrajz rabjai még 2015-ben jött ki, viszont én csak 2019 környékén találtam rá – egy online kurzus után. Akkor is nehéz téma volt, most meg pláne ez. 10 részre van osztva a könyv, így betekintést nyerünk a Oroszország, Európa, Ázsia, Antarktika és az Amerikák földrajzi elhelyezkedésébe és a politikai viszonyaikhoz a környező országokhoz, illetve a távoli országokhoz is. Hiszen például Oroszországnak sok keze van szerte a világban – a legjobb példa erre a gázellátás Európában.

Az írótól van még több könyv is ebben a témában, így idén valószínűleg látni fogtok még tőle könyvet a blogon, hiszen szeretném jobban beleásni magam ebben a témában – pedig távol álljon tőlem a politika, viszont az alap tudás ebben a témában szerintem pont belefér.