Még egy nagyon gyorsan elolvasott könyvet hoztam nektek – és amint sikerül megszereznem a második kötetét, remélhetőleg hamar tudom azt is hozni.

Rachel Gillig

Rachel Gillig a kaliforniai tengerparton született és nőtt fel. Írónő, irodalomelméletből és kritikából szerzett BA diplomát az UC Davis-en. Ha nincs takaróban, és a következő regényét álmodja meg, Rachel a kertjében van, vagy férjével, fiával és uszkárjukkal, Wallyval sétál.

One Dark Window

Elspethnek szüksége van egy szörnyre. Lehet, hogy ő a szörnyeteg.

Elspeth Spindle-nek többre van szüksége, mint a szerencsére, hogy biztonságban maradhasson Blunder hátborzongató, ködbe zárt birodalmában – szüksége van egy szörnyetegre. Rémálomnak hívja, egy ősi, higanyszerű szellem, amely csapdába esett a fejében. Megvédi őt. Megőrzi a titkait.

De semmi sem jár ingyen, különösen a varázslat.

Amikor Elspeth az erdei úton találkozik egy titokzatos országúti emberrel, élete drasztikus fordulatot vesz. Az árnyak és a megtévesztés világába lökve csatlakozik egy veszélyes küldetéshez, hogy meggyógyítsa Blundert az őt megfertőző sötét mágiától. És az autópályás? Véletlenül a király unokaöccse, Blunder legveszélyesebb embereinek kapitánya… és árulásban bűnös.

Együtt össze kell gyűjteniük tizenkét Gondviselés Kártyát – a gyógyulás kulcsait. De ahogy a tét nő, és tagadhatatlan vonzerejük fokozódik, Elspeth kénytelen szembenézni eddigi legsötétebb titkával: a Rémálom lassan átveszi a fejét. És lehet, hogy nem tudja megállítani.

Mit gondolok?

Egy kicsit szkeptikus voltam az elején, hiszen számomra kicsit lassan indult be. Viszont jól tettem, hogy nem adtam fel és végül nagyon olvastatta magát. Kiváncsi voltam, mi lesz. Kiváncsi voltam, ki a Rémálom, hogyan fog segíteni Elspethnek és az őröknek. Persze miközben kicsit kutakodtam olvasás közben és láttam, hogy van második könyv is, a függővég már nem volt olyan meglepő és esküszöm kiváncsi vagyok rá.

Határozottan megosztó a történet az olvasóknak – van, aki imádta; van, aki nem. Az biztos, hogy rá kell hangolódni és csakis erre fókuszálni – nekem legalábbis ez bevált és imádtam.

Szeretem az olyan könyveket, amik olyannyira olvastatják magukat, hogy pár nap alatt ki is végzem őket – így voltam ezzel is.

Alexis Henderson

Alexis Henderson egy spekulatív fikciós író, aki rajong a sötét fantáziákért, a boszorkányságért és a kozmikus horrorért. Amerika egyik legkísértetesebb városában, a georgiai Savannah-ban nőtt fel, ami életre szóló szeretetet ébresztett benne a szellemtörténetek iránt. Ha nincs beleásva az orra egy könyvbe, akkor ismerősként festheti vagy horrorfilmeket nézhet macskáival.

Az Éhség Háza

WANTED – Vérlány kivételes ízű . Élénk hajlamnak kell lennie az élet finomabb örömeire. A gyenge akaratú lányoknak nem kell jelentkezniük.

Marion Shaw a nyomornegyedekben nevelkedett, ahol csak a hiány és a nélkülözés jelenti az egészet. Annak ellenére, hogy vágyik arra, hogy elhagyja a várost és nyomorúságait, nincs igazi reménye a szökésre, egészen addig a napig, amíg meg nem talál egy különös listát az újságban, aki vérlányt keres.

Bár keveset tud a messzi északról – ahol a gazdag nemesek luxusban élnek, és a szolgálatukban állók vérét isszák –, Marion jelentkezik erre a pozícióra. Néhány napon belül megtalálja magának a legújabb vérlányt a hírhedt Éhség Házában. Ott Marion a sötét kicsapongás világába kerül. Mindennek középpontjában Lisavet grófnő áll.

A grófnőt, aki ebben a hedonista udvarban elnököl, egyformán szeretik és féltik. Különös érdeklődést mutat Marion iránt. Lisavet mágneses, Marion pedig alig várja, hogy új szeretője kedvében járjon. De amikor rájön, hogy az Éhség Házának ősi falai még régebbi titkokat rejtenek, Marion egy ördögi macska-egér játékba keveredik. Meg kell tanulnia új otthona szabályait – és gyorsan –, különben a termei hamarosan a sírjává válnak.

Mit gondolok

A könyvet a francia Shakespeare&Co oldalán találtam (szokásom könyves oldalakon keresgélni, aztán ha épp futja, akkor lenyomom a rendelést) és kiváncsi voltam. Akkor még nem tudtam, hogy a könyv a Goodreads Awardson is nevezve volt – vagyis nem emlékeztem. Viszont nagyon izgalmas volt és alig tudtam letenni.

A történet Marion útját követi végig a szegényes Prane-i életéből egészen addig, amíg északra nem megy egy hírdetés által. A hírdetés szerint az északi Házak fiatal vérhölgyeket keresnek, hiszen a lányok vére gyógyító hatással vannak az úriakra. Marion az Éhség Házába kerül Lisavethez, aki a ház úrnője és a lány hamarosan úrnője kegyeibe került. Viszont a ház olyan titkokat rejtett, ami miatt Marion gyanúja egyre jobban erősödött és igyekezett elhagyni a házat többi társával.

Erre a hónapra egy rövidebb könyvet választottam, hiszen nem voltam benne biztos, hogy a hónap végére sikerül-e egy nagyobb kaliberű könyvet befejeznem. Plusz egy kicsit szeretném az írót is bemutatni nektek – nem csak most, hanem majd a következő kihívásos bejegyzésekben is 🙂

Tomihiko Morimi

Tomihiko Morimi 1979 január 6.-án született, Ikama városában, Nara megyében. A Kyoto-i egyetemen diplomázott és művei gyakran Kyoto-ban játszódnak.

2018. júliusában jelentették be, hogy Morimi első két könyve megjelenik angolul a Yen Press által, ezek pedig a Penguin Highway és a The Night is Short, Walk On Girl (Rövid az éjszaka, csak menj tovább) könyvek voltak. 2022-ben a Tower of the Sun (A Nap Tornya) és a Fox Tales is kiadásra kerültek a Yen press által, míg a The Tatami Galaxy művét a HarperCollins adta ki.

Fox Tales

Négy különös történetből álló gyűjtemény a modern kornak, mely egy bizonyos Kyoto-i antikvitás boltjához kötődik. Egy ficánkoló kosár, egy maszkos ember árnyéka a sötétben, és dolgokat ajánlanak fel, felejtenek és elveszítenek. Milyen rejtélyek lehetnek a város kanyargó utcáin? Tomihiko Morimi stílusos bepillantást nyújt a régi főváros elbűvölő és titokzatos sötétjébe. 

Mit gondolok?

Őszintén szólva, a történetek nagyon érdekesek – bár amikor az agyam nem volt éppen kipihenve, semmi nem fogott meg. Viszont, miután kialudtam magam rendesen, akkor viszont alig tudtam letenni a könyvet. Mind a négy történetnek meg van a maga kis bűbája és határozottan lehetett érezni ahogy a 4 történet hasonló, de mégis különböző gondolatmenetet váltott ki belőlem. Egyedül az utolsónál voltam úgy, hogy gyorsan és össze-vissza rohamoztak meg nevekkel és fogalmam sem volt a végére, hogy akkor ki kicsoda, de még annak is volt valami értelme, mert pont ez az egész történetnek a lényege. Szerintem mindenképpen lesz majd egy újraolvasás, és akkor újabb kisebb részleteket fedezek fel majd a történetekben