Kicsit eltűntem ebben a hónapban, de végre sikerült befejeznem a sok megkezdett sorozatból egyet. Mikor elindult ez a sorozat, akkor hetente vártam a részeket és azt hiszem akkor csak az első évadot néztem meg. Most pedig végre mind a 4 évadot befejeztem.

A sorozat Mary, a skótok királynője életét követi végig onnanstól, hogy a francia udvarba kerül egészen a lefejezéséig. A barátság, a szerelem megtalálása, a harcok és az ármánykodások mind a 4 évadban megtalálhatóak. A sorozat ugyan sok részben fikció, mégis a színészek igyekeztek hűek maradni a karakterekhez és bemutatni az uralkodói lét nehézségeit, ahol magánélet nem marad titokban és senki nem veti meg a mérgeket vagy a kardokat.

Számomra mindenképp visszanézős lesz, pláne a gyönyörű kosztümök miatt és a 3. és 4. évadban végre Skócia is képernyőre került, ami különleges helyet foglal el a szívemben.

Ez az a film, amit azóta megakartam nézni, mióta bejelentették, hogy készülni fog egy film Amy Winehouse életéről. Sajnos moziban nem tudtam megnézni (éljen a sok esti műszak és a szabadidő hiánya), viszont végre felkerült az angol Netflixre, aminek nagyon megörültem.

Amy élete nem volt egyszerű, pláne miután belekerült a zeneipar mókuskerekébe. Olyan emberek vették körül, akik nem voltak rá jó hatással és mivel ment az árral, így sokszor találta magát a kocsmákban és onnan eredő bajokban. Miután megtalálta „élete szerelmét” a drogok is előkerültek, a paparazzik folyamatosan az arcában voltak. Mikor minden hullám összecsapott a feje felett, végre rávette magát a rehabilitációra, a dalaival egyre több díjakat nyert és ez a nyomás és a szerelme elvesztése és az hogy ő azonnal újra is kezdte, Amy-t a végéhez hajszolta.

Az életrajzi filmek mindig nehezek és nagyon kevés olyan film van, amit sikeresen eltudnak készíteni (példának hozom itt a Bohém Rapszódiát és a Rocketman) és ez a film a jobbak közé tartozik – nagyon féltem, hogy elrontják, de az Amy-t alakító színésznő nagyon jó választás volt.

Ebben a hónapban kicsit rám járt a rúd, ami a fáradtságot illeti… de túltettem magam rajta valahogy, mert itt vagyunk október végén és a blog szempontjából jó időszakot zártam, mert most először hoztam naponta valami érdekességet.

Meló szempontból ráfeküdtem a lakáskeresésre és arra, hogy egy másik munkát találjak, ami nem vendéglátás. Mert nagyon elegem lett.. az emberekből, a munkatársakból és a viselkedésükből, ám ha ezt visszaadom, akkor fel vannak háborodva. Ha megjegyzem, hogy egyszer egy kicsit nézzék el, ha nyavajgok mert fáj a derekam (amivel évek óta problémáim vannak), akkor megkapom azt, hogy mit hisztizek, most volt szabadnapom – ami érdekes, mert miből gondolja, hogy a szabadnapomon nem szenvedtem ezzel?? Aztán sikeresen becsíptem egy izmot a nyakamban, így napokig alig bírtam mozogni és rendesen fordulni, de így is bementem dolgozni, mégis éreztem, hogy nem tetszik nekik, hogy kimutatom, hogy nem vagyok jól, mert akkor ők nem nyavajoghatnak…

Ugyhogy igyekszem a decemberi káosz előtt kilépni innen, mert nincs az az isten, hogy mégegyszer letoljak egy olyan decembert, ahol tripla annyit dolgozom (mármint triplázd meg a mostani triplát) és bármit mondok az süket fülekre talál.. Ja és az egyik belső ablak lassan egy éve nem lett kijavítva, mert elég drága az a speciális dizájn és olyanokra szórtuk el a pénzt, mint egy 3000 fontos kinti bár amit 1000 fontért adtunk el és abból a pénzből vettek egy mini sütis hűtőt és mini sütőt, amit annyira utálok, hogy hagynám, hogy leégesse az egész kócerájt. Megértem, hogy hozni akarják a pénzt, de amit ezekre elköltöttek, belehetett volna fektetni az épületbe – az éttermünk legalább 10-szer ázott be idén a szobákból; az egyikből azért mert legutóbb nem javították ki rendesen és egy 2018-as újságpapírt találtak a kád alatt plusz egy zsákot, mert azzal fedték be.. a bár feletti üvegtető meg mindig beázik, ha esik az eső, de legalább ingyen zuhany a vendégeknek, nem igaz? 🙂

Ennyi lenne az ehavi kiakadásom, bár ez még nem is minden. 🙂