A Louvre-tól a következő megállóm az Eiffel torony volt. Eközött a két pont között volt az első buszos élményem, hiszen lehet, hogy madártávlatból közel vannak egymáshoz, gyalog más egy óra távolság és mivel egész nap meneteltem, egy csöppet pihentettem így a lábaimat is. Egy idő után elkapott egy kis eső is, de egyáltalán nem volt probléma, sőt a legjobb képeimet így sikerült lőnöm – nem csak magáról a toronyról, hanem selfie-ként is.

Az Eiffel-torony a Champ-de-Mars park északnyugati végén, a Szajna partján, a 7. kerületben található. Nevét a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, a második 116, a harmadik 276 méter magasan van.

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, mások kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik – egyesek „Csúfság”-nak hívják, mások „Öreg Hölgy”-nek. Többször le akarták bontani, és felrobbantani. Victor Lustig 1925-ben kétszer adta el ócskavasként. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni. Az Eiffel-torony sok megpróbáltatáson ment keresztül, de még ma is a világ egyik leghíresebb épületeként ismerjük. 2007-ben A világ hét új csodája jelöltjeként is indult, bár végül nem került be közéjük. Első szintjét – 57 méter magasságban – 2014-ben teljesen felújították és átalakították: többek közt átlátszó üveglapra cserélték a padlózat egyes részeit. Megújult a luxusétterem és az üzletek is, hozzáférhetővé tették a bejárást mozgáskorlátozottak számára is, valamint az építmény energiaellátását is modernizálták.