A filmet még januárban néztem meg, de úgy gondoltam nem árasztalak el titeket annyi filmvéleménnyel. Plusz ennél mindenképp kellett egy kis idő, hogy rendesen összeszedjem a gondolataimat.

Mielőtt rátaláltam volna erre a filmre, a Tiktokon böngésztem, mikor a feed elkezett feldobálni cunamis rövid videókat – leginkább a Japánban történekről. Aztán annyira belemerültem ebbe, hogy következőnek a Thaiföldben kelentkezett cunamiról készült videókat kezdte el fellökni, majd egy filmrészletet. Na itt egy kicsit kinyílt a szemem és a kommentekben találtam magam, ahol meg is találtam a film címét.

A lehetetlen a 2004-es indiai-óceáni cunami történéseit hozza elénk – kezdve az aprónak érződő rengéstről, a vízáradaton át, egészen a végkimenetelig. A film nem csak igaz történet alapján készült, hanem a színészek által megformált család elmesélését mutatja meg nekünk, hogy ők hogyan élték meg ezt az egészet.

A történet arról szól, hogy a Bennett család ( a filmben meglettek változtatva a nevek) elutazott Thaiföldre, hogy ott töltsék a karácsonyi ünnepeket. Ám 26.-án a természet átvette a hatalmat egy hatalmas cunamival, ami kettészakította a családot. Maria nagyobb sérüléseket szenvedett a mellkasán és a lábán, ahol sok műtétet kellett végrehajtani, hogy felépülhessen. Idősebbik fiával egy kórházban kötöttek ki, ahol igyekeztek ellátni Mariát; eközben Henry és a két másik kisfiú igyekeztek megtalálni Maríát és Lucast.

Maga a történelem is elég sokkoló volt, a film meg még inkább. Furcsa belegondolni, hogy amikor ez megtörtént 2004-ben, még fel sem fogtam mi történik a világ másik végében. Felnőtt fejjel felfogva már sokkal komolyabban gondolok ezekre és őszinte leszek, ennyiből örülök, hogy nem tenger mellett nőttem fel – plusz a tenger és óceán gondolata is kiráz, emiatt sem jelentkezem hajós munkákra. Ne értsetek félre, ha van lehetőségem ki megyek a tengerpartra, de minden érzékszervem arra van kiélezve olyankor, hogy minden erőmmel rohanok és telitüdőből ordibálok, hogy menjen mindenki biztonságba…

Végre sikeresen eljutottam addig, hogy elhozzam nektek a 2023-as Goodreads Choice Awards nyerteseit. Ugyan a jelölt könyvek legtöbbjéről nem is hallottam, mindenképp jó új könyveket felfedezni. Lássuk hát milyen könyvek kerültek fel a dobogóra 2023-ban.

• 1. Fikció: R. F. Kuang – Yellowface
• 2. Mystery&Thriller: Freida McFadden – The Housemaid’s Secret
• 3. Történelmi fikció: Emilia Hart – Wayward
• 4. Fantasy: Leigh Burdago – Hell Bent
• 5. Románc: Emily Henry – Happy Place
• 6. Romantikus Fantasy: Rebecca Yarros – Fourth Wing
• 7. Science Fiction: TJ Kune – In the lives of puppets
• 8. Horror: Stephen King – Holly
• 9. Humor: Henry Winkler -Being Henry
• 10. Non-Fiction: Matthew Desmond – Poverty, By America
• 11. Memoár&Önéletrajz: Britney Spears – The Woman in Me
• 12. Történelem&Életrajz: David Grann – The Wager
• 13. Young Adult Fantasy: Rebecca Ross – Divine Rivals
• 14. Young Adult Fikció: Ali Hazelwook – Check & Mate
• 15. Debütálló Novella: Emilia Hart – Wayward

Nagyon régen írtam normális blogbejegyzést, viszont úgy éreztem itt az ideje..

Először is, kicsit ügyködtem a kinézeten, hiszen a karácsonyi ünnepek már elmúltak és nekem már nagyon kellett valami világosabb a blogra. Elkezdtem dolgozni rajta és a lilás színre esett a választásom. Kétféle fejlécet csináltam és ugyan megkérdeztem a Bloggerközösséges csajokat, hogy ők mit gondolnak, valahogy mégis a városos lett a befutó. Hogy miért is? Márciusban utazgatok, ami azt jelenti, hogy másfél héten belül 3 országot is megfogok járni – Franciaország, Magyarország, majd vissza Angliába. Már nagyon tervezek, szóval szelektálnom is kell, hogy merre megyek.

Másodszor pedig egy kis mental health check. Őszintén ebben a hónapban teljesen jól kezeltem mindent. Ugyan volt 1-2 alkalom, amikor teljesen kiakadtam, de az leginkább a munkatársam logikátlanságán alapult. Sikerült kicsit jobban odafigyelnem magamra. Bár még mindig teljesen kimerült vagyok, hiszen a beosztásom olyan, hogy inkább nem is kommentálnám tovább és emiatt a havi mikuláscsomag is olyan erővel ütött ki, hogy fél óráig takarítottam a fürdőszobámat (ne akarjátok tudni)..

Harmadszor pedig, belevetettem magam a tanulásba, úgyhogy minden szabad pillanatomban tanulok, miközben a háttérben megy valami film – az előzőleg kikerülteket is így néztem meg. Ez a kurzus is a mentális egészséghez tartozik, ám ez most egy mélyebb árnyalatot vesz fel (önbántalmazás és társai). Ezután felveszem újra a történelem könyvet, ami alapján majd megtudom csinálni a Life in UK tesztet és végre leteszem azt a vizsgát, hogy tudjak tovább indulni ezen a vonalon.

Jelenleg itt tartok és bár igyekszem nem túlterhelni magam, mégis úgy érzem, hogy szükségem van erre, hiszen ha az elmém nincs lefoglalva valamivel, akkor kezdenek előtörni a gondolatok, amit pedig nem szeretnék. Lefoglaltság alatt értem a tanulást, az olvasást és a többi kis ügyködést, ami tényleg eltereli a gondolataimat. 🙂

Ennyi lenne most a bejelentkezésem. A következő pár napban lesz még filmes bejegyzés és egy könyves is és utána több blogos bejegyzést tervezek, mint véleményest. 🙂