Hogy ilyenkor mit lehet tenni? Leginkább ugye saját magam tudom ezt kezelni, vagyis tudnám. A terápia alatt és utána kicsivel szedtem gyógyszert: antidepresszánst és nyugtatót. De én valahogy ezt nagyon placebónak gondolom. Leszedál. 3 éve nem szedem, azonban 2 hete a pszichológusom mondta, hogy gondolkodjak el rajta. Hangulatstabilizátor is szóba jött. Mert olyankor robbanok, mint egy bomba, legyen szó bármiről. Bármikor jöhet. Volt olyan is, hogy beszélgettünk, stb.. elmentem a fürdőbe, majd 10 perc után kiabálva jöttem ki, már nem emlékszem az okára. Olyankor olyan dühöt érzek – igazából nem is tudom mire, elhagyásra, stb -, kb a lakást is felgyújtanám. Valami átkapcsol. Beszélgettünk arról is a pszichológussal, hogy miért 2 hónap után jelentkeztek a tünetek a kapcsolatomban? Előtte hol volt? Nem értem. Azt mondta, hogy ez a „gyermekbeágyozódási idő”, azaz akkor alakult ki bennem szorosabb kötelék. És mivel legjobban a kapcsolatban jönnek ki a tünetei, így az a legpokolibb. De hozzátette, hogy én így működöm. Van egy autóm, ami néha 30-al megy.. aztán felgyorsul 100-ra. Utána leáll. Ez én vagyok. De meg kell tudom ezt tanulni kezelni. Eddig 2 ülés volt, holnap lesz a 3. De már így is sok dolgot segített megérteni, hogy ez a szülői bizonytalanságból hogy alakulhatott ki.

Kényszeres is vagyok, leginkább a takarításban. Legszívesebben mindennap takarítanék. Igaz, annyira durván nem, hogy állandóan fertőtlenítsem a lakásom, de 2 naponta nagytakarítás van nálam, a fürdőszobában való fogkefével súrolástól, a felmosáson át. Mindennek megvan a helye mm pontosan. Valamikor hetente többször, vagy 2 hetente fordul elő egy ilyen „átváltás” nálam – ennek okait tárjuk fel. És azt, hogyan tudom majd ezeket megállni. Hogy ami az elmémben van, az hamis. Nem létezik. A pszichológusom azt is mondta, hogy vannak „csendes” időszakok: legyen ez 5 nap, 1 hét. Majd robbanok. És ez nem azért van, mert a párom valami rosszat tett. Előjön tudat alatt az anyai/apai érzés. És indul a folyamat. Egyszer néztem egy videót, egy BPD lányról és ő azt mondta: Gyógyszert életünk végéig szedni kell. Ez olyan, mint egy mankó. Csak így tudunk járni.

Szerencsére nagyon jó orvost fogtam ki, rendkívül türelmes, megértő, kedves és nem fejezi be 50 perc után a kezelést, csak mert lejárt az idő. Megvárja, amíg végig mondom, kifejezem magam kérdez. Ez +10 perc is lehet. A gyógyszeres kezelésen el kell gondolkodnom. Nem tudom, hogy élek-e vele. De nyilván az, hogy bántom fizikailag is (!) a másikat, nagyon nem jó. De segít, támogat, mindig elmondja, hogy fontos vagyok. Okot nem ad semmire. De én MÉG így működöm. Aztán majd leállok ezzel. Vagyis megtanulom, hogy nem kell majd előjönnie ennek. Azonban ez 3 évbe is telhet. Általában annyi idő a kezelés. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg mégjobban, vagy hogy miket írhatnék. Valahogy nem tudom megfogalmazni. Ha rákeresek neten a BPD „jellemzőire”, nagyban helyeslek.. de nehéz azt elmondani, mi zajlik bennem olyankor. Nagyon nagy harag. Az tény.