Amikor még édes volt az életem..
Mindig is egy édesszájú férfi voltam. Kiskoromban el lettem kényeztetve a nagyszüleim által, de hát ki ne lenne az egykeként? Ha nem kívántam egy bizonyos ételt, kaptam helyette másikat. Ott szoktam rá a reggeli friss pékáruk mennyei izére, különösképp imádtam a bismarckot, de akár a kakaós csigát és a nutellás coissantot se vetettem meg. Na persze, ettől függetlenül még nagyon szerettem a sajtos dolgokat, pl. sajtos rúd, sajtos croissant, de az abszolút kedvencem a sajtos csiga volt. Abból képes lettem volna akár ötöt is megenni egy étkezésre, pláne, ha frissen sütve hozta nekem a nagypapám a boltból. Később sajna kivonták a forgalomból.
De hogy ne csak a reggeliről beszéljek, természetesen más édességek sem álltak tőlem távol, úgy, mint pl a chips, csokik és a kekszek. Olyan jó volt, délutánonként elmajszolgatni egy tábla csokit vagy egy zacskó chips-et, miközben valamilyen filmet néztem.
Gondoljatok bele, ha már most egy féloldalnyi mesét írtam csak arról, hogy milyen édességeket szerettem, képzelhetitek, hogy hogy is nézhettem ki hozzá; természetesen nem voltam egy M-es ruhákat viselő langaléta gyerek. A magam kis centijeivel, amik ugyebár évről-évre növekedtek, a hasam is exponenciálisan kezdett el vele együtt szélesedni.
A mozgás olyan messze állt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, habár tettem rá azért kísérleteket, hogy ösztönözzem magam. Jártam öt tusázni még ovis koromban, ami inkább volt két tusa, mert eleinte csak úszás és futás volt, amiből utóbbit utáltam a legjobban. Az úszást kimondottan élveztem és szerettem. Később abbahagytam, mert inkább a tanulásra fókuszáltam. Aztán pár évre rá megpróbálkoztam a tenisszel, mert a nagypapám mindig elvitt a közeli parkba pingpongozni, amit szintén szerettem. Nem kell bemutatni a teniszt, ugyanaz, mint a pingpong csak nagyobb, és itt nem elég, hogy csak suhintasz az ütővel, hanem bizony futni is kell hozzá. Annak ellenére, hogy utálok futni, valamiért itt nem zavart, mert inkább a tenisz részére fókuszáltam. Túl drága lett az edző, ezért sajna abba kellett hagynom egy év után. Azután nem próbálkoztam semmilyen sporttal.
Tudjátok, hogy a fentebb említett édes ízvilágokkal mi a baj? Hát természetesen az, hogy rogyásig vannak cukorral. Ha megeszel egy tábla csokit, észre se veszed, de annyi cukrot juttatsz a szervezetedbe, hogy Etiópia simán elélne belőle több emberöltőn át, de hisz ki gondolkodik itt ilyenekben, mikor csak arra fókuszálsz, hogy az a tábla csoki mennyire édes és krémes, vagy az a zacskó chips mennyire sajtos-tejfölös ízű.