Üdvözlök mindenkit. ^^

Ismeretségi szálakon át kaptam ezt a kedves kis interjú-felkérést két kifejtő kérdéssel, amit örömmel elfogadtam. 🙂 Bizonyos szempontból viszonylag egyszerű meleg srác vagyok, húszas éveimben Cute Bad Boy névvel vezettem egy blogot a melegek problémás társkereséseiről és engem ért sérelmekről. A blogot pont nemrégiben töröltem, mert a 2019-ben alakult párkapcsolatom miatt már nem is vezettem. Közös megegyezés alapján nem akartunk írni az életünkről és én más dolgokba is fektettem bele az energiát. De térjünk rá arra, hogy milyen témakörökért vagyunk most itt. ^^

~ Első kérdésként azt kaptam, hogy milyen érzés volt felvállalni magamat.

Ez nálam nehézkesen és lassú fokozatossággal épült fel, sajnos sokáig nagyon nehezen éltem meg. Na nem azt, hogy meleg vagyok. Azzal én tisztában voltam 15 éves koromra és el is fogadtam magamat, viszont a külvilágtól féltem. Emellett alapvetően zárkózott gyerek voltam, sokáig nem voltam jóban a kortársaimmal, még bullying-ban is volt részem más miatt, kevés barátom volt, majd csak a húszas éveimben kezdtem felengedni, és még a barátaimnak is nehezen álltam elő ezzel. Mert egyszerűen tartottam attól, hogy hogyan állnak hozzá vagy a kevés barátságom is megrendül-e. Utólag már úgy gondolom, hogy nagy hülyeség volt vagy legalábbis most már másképpen vagyok ezzel. Dehát a sok év és a sok tapasztalat hozza a változásokat, akkor sajnos félénk voltam, még a sorstársú melegek felé is eléggé későn nyitottam társkereséssel vagy csak barátkozással. A coming out-okkal meglepően pozitív tapasztalataim voltak ahhoz mérten, hogy én mennyire féltem. 🙂 Bár négy barátomat sikeresen megdöbbentettem, de a lesokkolás után abszolút támogatók voltak és egyikük eléggé sokat kérdezősködött is rólam. Igazából azért nem is gondolták volna, mert – néhány tipikus fiús szokás hiányától eltekintve – teljesen szembetűnő jele nincs a melegségemnek. Azóta hülyéskedésben és állítólag néhány mozdulatban akad, mert már nagyjából sikeresen feloldódtam. De például valamikor teljesen átlagosan, normális színekkel, sokszor sportosan, és alkalmanként kicsit rocker-esen is öltözködök. Nem is tervezek másképpen. 🙂 Érdekes módon az említett barátok mellett egy másik jóbarátom saját magától tisztában volt velem és ő rám várt. 😀 Neki mindig is működtek megérzések és azóta ráadásul pont komoly spirituális életútra találtunk. (Másik barátom is rálelt erre a párjával együtt.) Mellettük egy haveri társasággal szemben és anyummal akadtak nehézségeim. A haveri társaság nyilván alapvetően nem állt hozzám olyan közeli viszonnyal és nekik ezért is sokára álltam elő ezzel. De ugyanúgy pozitív fogadtatásra leltem és befogadták a páromat is, úgyhogy részben ez később nagy pozitív löketet is adott. 🙂 Anyummal pedig elkövettem azt a hibát, hogy a melegek felől is érkező kezdeti nehézségeim miatt eléggé későn és már bimbózó kapcsolat alatt avattam be. Hiába az anyukám, de szegény szintén nem is sejtette és őt így sajnos rosszabb hidegzuhanyként érte. Anyum esetében ez nehezebb volt, de egy anyának többnyire ez nyilván nem is lehet annyira egyszerű. Végül minden jól alakult, azóta mindent megbeszélünk, elfogadta a párjaimat, és a párom jöhet hozzánk. 🙂 A családból maradt még apám és egyik nagymamám. Apámról nagyon ne beszéljünk, ő alapvetően rossz életutat él egy idő óta, sok dologról nem lehet normálisan beszélni vele, ezt a fejezetet itt most engedjük el. Mamámtól úgyszólván még tartottunk anyummal együtt, de az élet legnagyobb meglepetéseként ő állt hozzá leglazább módon és így ő is bekerült a mindentudó csapatba. 😀 Azóta egyébként részben mindemiatt és egy új meleg jóbarátom mellett felszabadultabb lettem. Mondjuk úgy, hogy pajtiról le tudják olvasni az emberek és kettőnkről rögtön összeadják. Ha rákérdez valaki, akkor helyzettől vagy személytől függően elmondom.