Miután eljöttem Pitlochryból, az augusztust otthon töltöttem. Nem sokkal később írtam egy emailt az EuWorknek munkaügyben és pont volt egy interjú.

Butlins, Skegness. Nem hallottam még a cégről sem, sőt a városról sem. Utána néztem a helynek. Ez a Butlins volt az első 1936-ban, majd hadseregi létesítmény lett a háború végére. Majd újra beindult, mint nyaraló és aztán több Butlins is èpült. Sok bezárt vagy átnevezték és jelenleg 3 Butlins van Angliában, viszont van még pár resort az országban és Európában.

2017 szeptemberében jöttem ide és ez az 5. évem itt. Resorton belül két helyen is dolgoztam: Accomodation és Catering. Mostmár csak az utóbbit csinálom. Az elmúlt két év viszont egyre rosszabb lett és eléggé tönkretette a mentális egészségem. Nagyon nehéz egy olyan helyen fejlődni, ahol azokat promótálják, akik alig csinálnak valamit. Akárhányszor kértem lehetőséget fejlődni, nem hagynak. Augusztus óta már jelentkezek másik munkákra, mert a saját egészségem sokkal fontosabb mostmár.

2017 májusában visszatértem megint Skóciába, egy turista kisvárosba. Ugyan ez csak 2 hónapig tartott, mert gondok akadtak a szálló részéről és nem tudták megengedni maguknak az extra munkaerőt. Viszont imádtam ezt a helyet, végre volt egy kis élet is és tudtam kirándulni is. Hatalmas élmény volt.

Azon kívűl, hogy csak 2 hónapot voltam itt, sokat tanultam tőlük. Recepcióztam itt és megtanultam használni a kártyás fizetős gépet is. Plusz sokat kutyáztam, hiszem a tulajoknak 3 kutyájuk is volt és imádtam körülöttük lenni – a mopszival nagy volt a szeretet, mindig vittem sétálni és elválaszthatatlanok voltunk.

Erről a helyről beszélek még mindig a legpozitívabban.

Miután 2015 őszén bezárt a Royal Hotel, mert nem kapott annyi foglalást, hogy megérje nyitvatartani, 2016 áprilisában visszatértem a cég másik Tyndrum-i hoteljébe, a Ben Doranba, a szerződésem utolsó két hetére. Ez egy sokkal nagyobb hotel, 4 emelettel. Az étteremből fantasztikus látványt nyújtott mindig a naplemente.

Viszont tudtam, hogy nem maradok tovább és a manager is megértő volt. Ugyan mint manager nagyon szigorú volt és mindenki félt tőle, de nekem sikerült látnom az emberi énjét. Ez mindenki más meglátásba helyezte.

Miután lejárt a szerződésem, találtam egy szállodai munkát Invergarryben. A skót táj magában is gyönyörú, így az odaút élmény volt. Invergarry szintén egy kis falu és a Glengarry Castle Hotel kicsit el van dugva, de a kis út fákkal van körülvéve, ami ősszel csodás volt. Ott is étteremben voltam és takarítottam. Az angolom itt fejlődött a legjobban, hiszen csak 1 ember beszélt magyarul és azt is 2 hónap után tudtam meg.

Mint szezonális munka, novemberben bezárt a hely télre, így hazamentem. Elég sok dolog történt: a csomagszállító nem ment el a bőröndjeimért és nem is reagáltak az üzeneteimre; meghackelték a bankkártyámat Londonban, így útnak indultam február végén Skóciába elintézni ezt és felvenni a cuccaimat a hotelből. Ezután egy elég erős üzenetváltás után az egyik tulajjal, mert nem jelezte, hogy visszavesz vagy sem és mikor a bank végre kiküldte az új kártyámat, visszatartotta, mert úgy tudta megyek vissza Skóciába. Ez igaz is volt, de az utazáshoz kellett volna a kártyám és a számlámon lévő pénzre.

A hotel tapasztalatnak tökéletes volt, viszont ez a része kicsit rossz érzést hagyott bennem. Viszont a munkatársak fantasztikusak voltak.