Kicsi korom óta nagy Harry Potter rajongó vagyok. Lényegében 6 évesen ez szerettette meg velem az olvasást, így mindenki számára egyértelmű, hogy meg tud lepni valamilyen Harry Potteres dologgal. Legutóbb nővéremtől kaptam egy arany cikeszes hajgumit.

Na de: ugye készítenek rengeteg játékot is. Kipróbáltam már párat és egy ideje nyúzom a Hogwarts Mystery nevű játékot is, ami ugyan legtöbbször nem működik, vagy a netem nem akarja az igazat. A sok bibi ellenére viszont mèg mindig igyekszem teljesíteni a játékot és így a 6. évek vègére már van egy kis gyakorlatom benne. Bár sokszor az energia nagyon kevés és mire feltöltődik, elfelejtem, hogy elindítottam benne valamit. Viszont más panaszom nem nagyon van.

Másik ilyen nagy őrületem a Narnia, abba kb 11-12 évesen kapcsolódtam be és eddig sajnos 1 játékkal futottam össze, de az mèg a régi felnyithatós, nyomógombos Motorola telefonomon volt rajta. Azóta sem találtam semmilyen ehhez fűződő jàtékot, pedig jó lenne. A Soliteren és a Hogwarts Mystery-n kívűl így semmi más nem köt le nagyon, ha játékokról van szó.

Nektek vannak olyan játékok, amik letudnak kötni vagy sem?

Ez a bejegyzés rögzítve lesz egy ideig!

Valószínű, hogy feltűnt nektek egy új modul oldalt. Nos egy ideje gondolkozom ezen és úgy döntöttem, hogy akkor beindítom.

A Legyél vendégíró! lényege, hogy ha van valamilyen élményed/történeted, vagy szeretsz írni, de nem mered posztolni, de szeretnéd, akkor küldd el nekem a neveddel/álneveddel és szivesen kiteszem. Plusz ha esetleg olyan kérdésed van, amit kommentbe vagy a Társalgóba nem tudod vagy szeretnéd beírni, akkor írd meg nekem emailben és hogy szeretnéd-e posztban vagy privátban látni a válaszod. Az alábbi email címen tudtok elérni: coffee.chat.corner@gmail.com

Remélem páran kedved kaptok hozzá és lesznek, akik fognak beküldeni bármit is. 🙂

Éppenséggel ma utazom vissza Angliába és igazàból olyan fura érzés, hogy oda-vissza utazgatom Anglia és Magyarorszàg között és erre gyűjtögetem össze a holidayeket, hogy hazalátogassak. Bőven Covid előtt voltam Londonban és azóta nem is mentem sehova máshova csak haza. Ami nem feltétlenül jó…

Ne értsetek félre, jó látni a családomat, de mivel egy kicsi része elég toxikus, így idén màr a 2. nap kicsit megbántam. Az idén amúgyis elég sok mindenen mentem keresztül ahhoz, hogy 2 héten keresztül azt hallgassam azt a sok negatívumot, amiket hozzám vágtak. Olyat is megkaptam, hogy míg a másik átaludta az egész napot, mi elfoglaltuk magunkat (tévénézés, én pl sudokuztam), én miért nem töltöm velük a napomat… ott voltam, velük voltam. Csak míg személyünk délután 4-kor kelt fel, nekünk már rég eltelt a nap.

Szóval míg fizikailag kipihentem magam, mentálisan mèg mindig totálisan le vagyok amortizálva. Erre rájön az, hogy nem kaptam meg az állást, amire jelentkeztem, mert persze, hogy a család azonnal bevonzotta a negatívat és hogy minek akarok váltani egy olyan munkahelyről, ami amugy tropára vágott mentálisan, fizikálisan és érzelmileg is.

Úgyhogy ilyen gondolatokkal utazom vissza egyik leamortizálós helyről a másikra. És szerintem legközelebb inkább elmegyek valahova magamnak, ahol nem hallom azt, hogy miközben örülök, hogy nem őrültem meg a káoszban, miért nem foglalkozom velük, miközben még magammal sem tudtam 🙂