2017 májusában visszatértem megint Skóciába, egy turista kisvárosba. Ugyan ez csak 2 hónapig tartott, mert gondok akadtak a szálló részéről és nem tudták megengedni maguknak az extra munkaerőt. Viszont imádtam ezt a helyet, végre volt egy kis élet is és tudtam kirándulni is. Hatalmas élmény volt.

Azon kívűl, hogy csak 2 hónapot voltam itt, sokat tanultam tőlük. Recepcióztam itt és megtanultam használni a kártyás fizetős gépet is. Plusz sokat kutyáztam, hiszem a tulajoknak 3 kutyájuk is volt és imádtam körülöttük lenni – a mopszival nagy volt a szeretet, mindig vittem sétálni és elválaszthatatlanok voltunk.

Erről a helyről beszélek még mindig a legpozitívabban.

Miután 2015 őszén bezárt a Royal Hotel, mert nem kapott annyi foglalást, hogy megérje nyitvatartani, 2016 áprilisában visszatértem a cég másik Tyndrum-i hoteljébe, a Ben Doranba, a szerződésem utolsó két hetére. Ez egy sokkal nagyobb hotel, 4 emelettel. Az étteremből fantasztikus látványt nyújtott mindig a naplemente.

Viszont tudtam, hogy nem maradok tovább és a manager is megértő volt. Ugyan mint manager nagyon szigorú volt és mindenki félt tőle, de nekem sikerült látnom az emberi énjét. Ez mindenki más meglátásba helyezte.

Miután lejárt a szerződésem, találtam egy szállodai munkát Invergarryben. A skót táj magában is gyönyörú, így az odaút élmény volt. Invergarry szintén egy kis falu és a Glengarry Castle Hotel kicsit el van dugva, de a kis út fákkal van körülvéve, ami ősszel csodás volt. Ott is étteremben voltam és takarítottam. Az angolom itt fejlődött a legjobban, hiszen csak 1 ember beszélt magyarul és azt is 2 hónap után tudtam meg.

Mint szezonális munka, novemberben bezárt a hely télre, így hazamentem. Elég sok dolog történt: a csomagszállító nem ment el a bőröndjeimért és nem is reagáltak az üzeneteimre; meghackelték a bankkártyámat Londonban, így útnak indultam február végén Skóciába elintézni ezt és felvenni a cuccaimat a hotelből. Ezután egy elég erős üzenetváltás után az egyik tulajjal, mert nem jelezte, hogy visszavesz vagy sem és mikor a bank végre kiküldte az új kártyámat, visszatartotta, mert úgy tudta megyek vissza Skóciába. Ez igaz is volt, de az utazáshoz kellett volna a kártyám és a számlámon lévő pénzre.

A hotel tapasztalatnak tökéletes volt, viszont ez a része kicsit rossz érzést hagyott bennem. Viszont a munkatársak fantasztikusak voltak.

2015-ben kezdtem külföldi életem egy skóciai kisfaluban, 21 évesen. Iskolában tanult harmatgyenge angolom nem sokat ért az erős skót akcentus mellett, de lassan egyre magabiztosabb lettem.

Tyndrum nagyjából 2 órára található Glasgowtól és 1 óra vonatútra Obantól. A kisfalú leginkább a The Green Welly Stopról ismert, de van pár B&B szálló, illetve két kirándulós szálloda, amelyikben én is dolgoztam.

A munkám a hotelban az étteremben és a szobák takarításával merült ki leginkább. Mivel buszkirándulás volt az egész lényege, így elég őrült órákban kezdtünk és végeztünk és ez így elég kimerítő volt. Természetesen igyekeztünk egy kis életet is belevinni és a csapat sokszor összeült.

Mivel ez volt az első külföldi munkám és hiába voltam tisztában sok dologgal, mégis másabb élőben megtapasztalni. Egy kis időbe telt megszokni az akcentust és még inkább időbe telt hozzászokni az ételekhez is. A black pudding, ami nálunk inkább a véres hurkára hasonlít, még mindig gusztustalan, viszont ekkor kezdtem megszeretni a halat.

Első munkának a Royal hotel tökéletes volt és sok a munkatársakkal is nagyon hamar jóban lettünk.

Hozzátenném még azért, hogy elég nagy fába vágtam a fejszémet egy kirándulós hotellal egy számomra külföldi országban, még kb semmi angollal 21 évesen. Örültem, hogy makogtam valamit és megértettem, hogy mit válaszolnak. Az még extra arcon csapás volt, hogy így kellett megismerkednem a vendéglátással, ami azt jelentette, hogy mire belejöttem egy dologba, addigra még húsz dolgot hozzám vágtak. A sok rohanás és próbálj szocializálódni, a kettő teljesen ütötte egymást, hiszen ha kiakartunk kapcsolódni, de másnap hajnalban kezdtünk, akkor másfél órás alvással mentünk be fél 7-re és zombiként jöttünk ki fél 2-kor, hogy aludjunk egyet, mielőtt este 6-ra visszamennénk. Mindennek ellenére adott volt egy jó csapat és hiába rohantuk le a lábunkat minden egyes nap azzal a picike kis alvással, megtaláltuk a pozitív oldalát.