A következő pár hétre teljesen beszerveztem magam azokra az időkre, amikor nem dolgozom. A szabadidőm nagy részét tanulással töltöm, hogy végre elkezdjem az angol állampolgárságot, amit évek óta tervezek már. Le van foglalva a tesztre az időpont, úgyhogy első fejezet pipa.

A Könyvkihívás jelenleg döcögős, hisz jelenleg csak fürdéskor olvasok, ha nem bólintok bele, de már a 2. könyv felénél tartok és elég vaskos, úgyhogy lefogom győzni – pláne, hogy nagyon régóta tervezem elolvasni. De majd meglátjátok miről beszélek, ha még nem jártatok az Instagramon (link a Kapcsolat menüben). 🙂

A színház… az meg van, hogy mit akarok megnézni és hogy mikor. Viszont még nem foglaltam le pedig már kéne, csak mindig van még valami, ami eltereli a figyelmem, így mostmár leültetem magam és lefoglalom, hogy biztos legyen jegyem.

Jelenleg most így állok: tanulás-meló-még egy kis tanulás-alvás-meló-tanulás-kimozdulni kicsit-tanulás-alvás-meló…. 🙂 De legalább jobban állok, mint az elmúlt 5 évben, mikor az életem csak meló és alvás volt, mert másra nem volt energiám.

Elvileg úgy gondoltam, hogy minden hónap végén írok egy check-up bejegyzést, hogy az elmúlt 2 évhez képest mennyivel fejlődött a mentális egészségem. Ugyan 20+ év mentális abúzusát nehéz csak úgy elfelejteni és hirtelen kigyógyulni belőle, de ha csak egy picit is jobbá lehet tenni, az mindjárt más.

Az elmúlt 2 évhez képest sokkal könnyebbnek és felszabadultabbnak érzem magam. Még ha fáradt is vagyok, akkor is jut időm és energiám picit olvasni és persze tanulok is. Ugyan mostanában mindenfelé voltak a beosztásaim: reggeli, délutáni, esti vagy összemixelve és következő héten van pár 11 és 12 órás műszakom, de ha sikerül megtartanom azt a kis énidőt, akkor nem fogok visszacsúszni…

Olyan mélyre soha nem szeretnék visszajutni, mint az elmúlt 2 évben. 2 hosszú sötét év után végre kezdem látni a fényt… 🙂

Gondoltam itt az ideje visszahozni a kirándulós bejegyzéseket, miután 1 hónapja elköltöztem az előző helyemről.

Woodbridge egy kisváros Suffolk megyében és meg kell hogy mondja, ahhoz képest, hogy kicsi, tele van élettel. Így hatalmas változás volt egy nagy elkerített élménypart után egy ilyen zsongó városba jönni – tudom, az élményparkban is zajlottak a dolgok, de mivel folyamatosan a kimerültség határán voltam, az így nálam kimaradt. Van egy főutca sok bolttal, kávézóval, fodrásszal és körmössel. Ugyan pár bolt be van zárva és hírdetik kiadásra és remélhetőleg sikerül is találni valaki, aki bérelni fogja. Itt van nem messze a Deben folyó, kb 2-3 perc sétára és közvetlenül a vasútállomás mögött. Így míg várunk a vonatra, rálátunk a folyóra és a hajókra. 🙂