Ritka alkalmak egyike mikor sikerül egy új filmet végig néznem és nem bántam meg. Az élet hőse című film egy ideje fel-fel bukkant a főoldalamon és kiváncsi voltam, mégis miről szól.

A főszereplőnk, Melody, cerebrális parézissel élő, éles eszű és szellemes hatodikos. Ez a betegség az agy azon részét éri, mely korlátozza hordozóját a beszédben illetve a járásban. Melody sok megpróbáltatáson megy keresztül, miután szeretne a többi hatodikossal egy osztályba járni. Viszont osztálytársai azonnal kiközösítik, hiába Melody ugyanolyan okos és mindig készen áll segíteni társainak. A tinédzserkor megpróbáltatásai Melodyra duplán csapnak le és a hosszú harcok után végre tudja „hallatni” a hangját.

Számomra az egyik legaranyosabb film volt és mindenképp ajánlom megnézésre, hiszen mi nem tudjuk elképzelni mégis milyen lehet egy ilyen betegséggel élni.

Ebben a hónapban nem nagyon voltam aktív a blogon – viszont kijelenthetem, hogy határozottan a munkában élek. Nincs csapat, a négy managerből nekem van a legtöbb órám és még könyörögnöm is kell, hogy miért van levágva 1-2 napom, mikor határozottan ott voltam csak a rendszer egy fos…

Viszont jó dolog is történt ebben a hónapban: a nemzetiségihez szükséges nyelvvizsga sikerült, úgyhogy mostmár ténylegesen elkezdhetem a jelentkezésemet. Elkezdtem egy új kurzust is, ami nagyjából a magyar kereskedelem-marketing kurzusnak felelhet meg. Plusz hirtelen ötlettől felbuzdulva eljutottam körmöshöz és már a második alkalommal jártam ott pár napja és a körmein sokkal egészségesebbek és szebben néznek ki – és megállít abban hogy vakarjam a kézfejem vagy piszkáljam a bőröm, ami a szorongásaimkor jön ki.

Kiváncsian várom, hogy mit hoz majd a december. Lesz majd 1-2 ünnepi bejegyzés a blogon, amint sikerül kigondolnom magát a szöveget. 🙂

Ugyan ebben a hónapban nem sok időm volt olvasni, mégis igyekeztem azért valamennyit haladni az ehavi könyvvel és még így is van pár oldal hátra.

Mondjuk már egy ideje elkezdtem London kék tábláiról olvasni, beszúrtam pár másik könyvet is, így úgy döntöttem novemberre hagyom. A könyv kerületekre van szedve, így nem összevissza vannak benne a helyszínek, hanem szépen teszünk egy kört és meglátogathatjuk London olyan épületeit, ahol neves emberek éltek.

Számomra elég érdekes volt és van benne 1-2 magyar hivatkozás is, aminek kivételesen örültem – mármint hogy magyar nevek is kaptak kék táblát Londonban. Mindenképp ha lesz úgy szabadságom, akkor felfedezek pár táblácskát.