A márciusi könyv James Norbury Big Panda and Tiny Dragon könyve

A könyv elég rövid, kb 10-15 perc alatt simán ellehet olvasni. Tele van gyönyörű képekkel és olyan tanácsokkal, amelyek igazán figyelemfelkeltők és elgondolkoztatóak… Őszintén olyan sokat nem is lehet írni erről a könyvről, de leginkább azt, hogy szerintem érdemes kézbe venni. 🙂

Azt hiszem említettem, hogy csinálok egy havi összegzést, hogy érzem magam ahogy telik az év, tekintve, hogy mennyire nem fordítottam erre és magamra elég időt az elmúlt pár évben.

Ebben a hónapban eléggé hullámvasutas érzelmeim voltak. Március első felében eléggé jól ment minden, aztán elkezdtem csendes lenni. Csendességem ilyenkor azt jelenti, hogy annyi minden megy közbe a fejemben, hogy inkább kevesebbet beszélek, mert amugy nem bírnám tovább. Ehhez még hozzájött az is, hogy szülinapom előtt 2 nappal pont egy elég sűrű ebéd műszakot toltunk le egy helyettes managerrel, mikor egy elég tuskó vendég bejött ( ő volt már nálunk ezelőtt, ugyanolyan tuskó volt és akkor hozzámvágta a kártyáját fizetéskor), és egész végig ribancnak és kövér ribancnak hívott. Ezt jeleztem a helyettes managernek, hogy nem érzem jól magam úgy, hogy egész műszak alatt ez megy és zavar is – csak annyit kaptam, hogy ignoráljam. Ezzel a bácsika zöld utat kapott további bántalmazásra egészen addig a pontig, míg rágyujtott az épületben, a helyettes manager elvette tőle a cigit és a bácsi neki ment. Ekkor lett kidobva a bácsi. És ez megelőzhető lett volna, ha hallgattak volna rám és már akkor kitették volna. Mivel egész héten küzdöttem saját magammal, ez tette be azt a bizonyos kaput és hiába szóltam, hogy szeretnék kimenni 5 percre összeszedni magam, csak mosolyogtak és otthagytak, hogy szolgáljak ki még kitudja hány embert a bárban. Aztán vacsoráztatás előtt lementem felölteni a vizesüvegeket és olyan pánikkal sírtam el magam, ami pontosan egy éve nem történt meg… Mindenképp hálás vagyok az egyik törzsvendégünknek, aki meghallgatott és odafigyelt rám és a védelmébe vett azonnal; és mondta hogy minél hamarabb behozza Barrelt, a kutyáját, hogy megkapjam az extra szeretetet, amire szükségem van (persze a héten sok kutyaszeretetet kaptam random kutyáktól)… Azután mindenképp jól jött, hogy pár napig nem voltam bent és olyan varázslatosan telt a szülinapom.

De jelenleg még mindig igyekszem helyrehozni magam és emiatt még mindig bezárkózom és alig beszélek, csak ha nagyon muszáj. Ezalatt a 3 hónap alatt, mióta eljöttem Butlinsból, a mentális egészségem annyit fejlődött és ugyan még csak most léptem a gyógyulás útjára, természetesen nehéz. Mindenképp lesznek mélypontok, de ha a legtöbb esetben szinten tudom tartani, az szerintem mindenképp nyereség. 🙂

Ez lenne a márciusi mental health check és remélem sikerült ezután szinten tartanom, minimális mélypontokkal. 🙂

Tegnap egy évvel idősebb lettem és most kivételesen úgy terveztem, hogy az idei szülinapomat csak magamra fordítom. Januárban már le is foglaltam szabadságnak ezt a hétvégét és terveztem: London. Azon belül is színház és persze jobban pontosítva: Harry Potter. Nagy szerencsém volt, hogy pont volt egy előadás a szülinapomon.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. A múlthéten foglalnám le a vonatot: sztrájkot hírdetnek pont erre a hétvégére. Előtte és utána rendesen járnak a vonatok, de ezen a hétvégén: sztrájk. Végül sikerült megoldanom és 16.-a délután végezhettem 1 órával hamarabb és egyik munkatársam elvitt az ipswich-i vasútállomásra, mert úgyis útba esik nekik. Így sikeresen elértem Londonba. Aztán másnap már izgatottan keltem fel, hiszen szülinap plusz a színház is… délelőtt elindultam még vásárolgatni és 1-kor már sorban álltam a Palace Theater-nél a Harry Potter és az Elátkozott gyermek első felvonásához. Lehet kicsit furcsán fog hangzani, de ahogy elkezdődött elkezdtem könnyezni, mert megint 6 évesnek éreztem magam, mikor először elkezdtem olvasni a Bölcsek kövét. Az Elátkozott gyermek könyvet azt mondom felejtsétek el, az alapján megítélni a művet ostoba dolog (tudom ez kicsit így erős). Mindenképp kell hozzá a színészi játék. Aztán 2 és fél óra múlva jött egy nagyobb szünet (közben volt egy 20 perce szünet) és este 7-kor kezdődött a második felvonás.

Az én véleményem szerint zseniális volt. A színpad, a színészek, a jelenetváltások, a kellékek és hogy minden annyira simán ment, nem volt semmilyen gond. Imádtam, imádtam és imádtam. Szívem szerint visszapörgettem volna a napot, hogy újra elsőre megnézzem. Viszont az tuti biztos: hogy ha újra lehetőségem van rá, akkor foglalom is le a jegyet és megnézem újra. 🙂

Ma értem vissza és ugyan még mindig tart a vonatsztrájk, a tegnapi napom után semmi nem tudja elrontani a hangulatom. Még mindig bennem van az a kellemes érzés, hogy mennyire jól telt a szülinapom. 🙂