Miután 2015 őszén bezárt a Royal Hotel, mert nem kapott annyi foglalást, hogy megérje nyitvatartani, 2016 áprilisában visszatértem a cég másik Tyndrum-i hoteljébe, a Ben Doranba, a szerződésem utolsó két hetére. Ez egy sokkal nagyobb hotel, 4 emelettel. Az étteremből fantasztikus látványt nyújtott mindig a naplemente.

Viszont tudtam, hogy nem maradok tovább és a manager is megértő volt. Ugyan mint manager nagyon szigorú volt és mindenki félt tőle, de nekem sikerült látnom az emberi énjét. Ez mindenki más meglátásba helyezte.

Miután lejárt a szerződésem, találtam egy szállodai munkát Invergarryben. A skót táj magában is gyönyörú, így az odaút élmény volt. Invergarry szintén egy kis falu és a Glengarry Castle Hotel kicsit el van dugva, de a kis út fákkal van körülvéve, ami ősszel csodás volt. Ott is étteremben voltam és takarítottam. Az angolom itt fejlődött a legjobban, hiszen csak 1 ember beszélt magyarul és azt is 2 hónap után tudtam meg.

Mint szezonális munka, novemberben bezárt a hely télre, így hazamentem. Elég sok dolog történt: a csomagszállító nem ment el a bőröndjeimért és nem is reagáltak az üzeneteimre; meghackelték a bankkártyámat Londonban, így útnak indultam február végén Skóciába elintézni ezt és felvenni a cuccaimat a hotelből. Ezután egy elég erős üzenetváltás után az egyik tulajjal, mert nem jelezte, hogy visszavesz vagy sem és mikor a bank végre kiküldte az új kártyámat, visszatartotta, mert úgy tudta megyek vissza Skóciába. Ez igaz is volt, de az utazáshoz kellett volna a kártyám és a számlámon lévő pénzre.

A hotel tapasztalatnak tökéletes volt, viszont ez a része kicsit rossz érzést hagyott bennem. Viszont a munkatársak fantasztikusak voltak.

2015-ben kezdtem külföldi életem egy skóciai kisfaluban, 21 évesen. Iskolában tanult harmatgyenge angolom nem sokat ért az erős skót akcentus mellett, de lassan egyre magabiztosabb lettem.

Tyndrum nagyjából 2 órára található Glasgowtól és 1 óra vonatútra Obantól. A kisfalú leginkább a The Green Welly Stopról ismert, de van pár B&B szálló, illetve két kirándulós szálloda, amelyikben én is dolgoztam.

A munkám a hotelban az étteremben és a szobák takarításával merült ki leginkább. Mivel buszkirándulás volt az egész lényege, így elég őrült órákban kezdtünk és végeztünk és ez így elég kimerítő volt. Természetesen igyekeztünk egy kis életet is belevinni és a csapat sokszor összeült.

Mivel ez volt az első külföldi munkám és hiába voltam tisztában sok dologgal, mégis másabb élőben megtapasztalni. Egy kis időbe telt megszokni az akcentust és még inkább időbe telt hozzászokni az ételekhez is. A black pudding, ami nálunk inkább a véres hurkára hasonlít, még mindig gusztustalan, viszont ekkor kezdtem megszeretni a halat.

Első munkának a Royal hotel tökéletes volt és sok a munkatársakkal is nagyon hamar jóban lettünk.

Hozzátenném még azért, hogy elég nagy fába vágtam a fejszémet egy kirándulós hotellal egy számomra külföldi országban, még kb semmi angollal 21 évesen. Örültem, hogy makogtam valamit és megértettem, hogy mit válaszolnak. Az még extra arcon csapás volt, hogy így kellett megismerkednem a vendéglátással, ami azt jelentette, hogy mire belejöttem egy dologba, addigra még húsz dolgot hozzám vágtak. A sok rohanás és próbálj szocializálódni, a kettő teljesen ütötte egymást, hiszen ha kiakartunk kapcsolódni, de másnap hajnalban kezdtünk, akkor másfél órás alvással mentünk be fél 7-re és zombiként jöttünk ki fél 2-kor, hogy aludjunk egyet, mielőtt este 6-ra visszamennénk. Mindennek ellenére adott volt egy jó csapat és hiába rohantuk le a lábunkat minden egyes nap azzal a picike kis alvással, megtaláltuk a pozitív oldalát.

Üdvözlök mindenkit a CoffeeCorneren!

Egy ideje gondolkoztam már egy új néven és tárhelyen a BeScottish helyett és azt hiszem mostmár ténylegesen eljött az idő, hogy ez meg is valósuljon.

A BeScottish 2015-ben azért jött létre, hogy mikor kiköltöztem akkor Skóciába, akkor legyen egy olyan hely, ahova kiírhatom élményeimet/tapasztalataimat. Ez a vonal megmarad a CoffeeCorneren is, csak a név változott meg.

Viszont egy kis bemutatkozás: az internet világában Manóként, illetve Ördögmanóként szerkesztek/szerkesztettem (a rajongó oldalaim az utóbbival futottak). 2007-ben kezdtem el oldalakat szerkeszteni, csak az utóbbi időben ez egy kicsit lankadt időhiány miatt. Itt jött vissza a blogolás 2015-ben, amint mint említettem fentebb, kiköltöztem Skóciába és jelenleg Angliában vagyok.

Őszintén, mielőtt meglett volna maga az oldal, összeírtam magamnak, hogy mit is írnék az üdvözlő bejegyzésben, de ismerhettem volna már magam, hogy tényleg nem is azt írom, amit akkor leírtam. De a következő napok/hetek folyamán majd látni fogjátok úgyis.

Tartsatok velem ezen az új kalandon is 🙂

Manó