Más címet nem igazán tudok adni az ilyen bejegyzéseknek, így akárhányszor felmerül, ezzel a címmel fog kikerülni a blogra.

A mentális egèszségemmel való küzdelem egy hatalmas nagy hullámvasút – vannak jó és rossz napok. Ugyan az utóbbi pár hónapban sokat fejlődtem és soha nem jutottam olyan mélyre, mint tavaly ősszel vagy az év elején. Ebbe nem szeretnèk bővebben belemenni, mert számomra még mindig érzékeny téma, de idővel mindenképp szeretnék írni róla.

Viszont az elmúlt időben megint sikerült úgy kiakasztani melóban (is), hogy a szorongásomból adódóan a mai szabad reggelem nekiálltam takarítani. Ami inkább pozitív, minthogy magamba forduljak.

A lényeg, hogy valami oknál fogva ha valaki új jön, akkor engem pakolgatnak át anèlkül, hogy ezt nekem jeleznék és másoktól tudom meg vagy éppenséggel a fali beosztásról. Rákérdezésem után, hogy ez miért is történt, közölték velem, hogy egy kis változás nem árt. Persze, ezzel egyet értek; de először is szeretnék tudni róla, hogy legyen beleszólásom, plusz ne a másik oldalra tegyenek be, ahol az egész csapat semmit nem csinál, így nekem kell majd háromszor annyit dolgoznom. Amikor mondtam, hogy akkor szeretnék az ajtóban lenni, mert az vàltozás lenne, akkor mondták, hogy ez nem fog megtörténni, mert van elég ember oda. Bárba sem lehetek, mert szerintük nem állok készen – de ha nem is hagynak, akkor soha nem szokok bele.

Úgyhogy jelenleg próbálom kiharcolni, hogy akkor legalább visszakerüljek az eredeti oldalra, ahol eddig is voltam. De ennyi harc után én is kimerülök. Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy munkát keresek és ennek az alakulásàt – ezek után ez még mindig tart, már csak azt kell kivárnom, hogy végre sikerüljön elkerülnöm innen. 🙂

Ugyan sokat nem fedeztünk fel belőle, mert 1 szabadnappal és hullafáradtan örültünk, hogy éltünk.

Viszont szerettünk feljárni, mert sokszor kellett, hogy kimozduljunk és persze költöttük is a pénzt.

Nagy városnéző beszámolót nemigazàn tudok mondani, de az biztos, hogy még TikTokon ment egy Pizza Hut/KFC/McDonalds videó és a helyszín, amit bevàgtak, éppen Glasgowban van 🙂

Rengeteget jártunk Primarkba, könyvesboltba, ettünk és mindig jól elvoltunk.

Egy kis történelem: Glasgow az egyik legnagyobb város Skóciában és a második legnépesebb az Egyesült Királyságban, valamint a 27. egész Európában. Egy vidéki telepen épült a város a Glasgow katedrális mellett, a Clyde folyó mellett emelkedve. A 18. századtól az óceáni iparág legjelentősebb városa lett és azóta is az. A város rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt, kezdve a moziktól át a színházakon egészen az operákig. A sok látnivaló között megtalálhatók a következőek: Scottish Opera, Scottish Ballet, National Theatre of Scotland, Glasgow University Library, Theatre Royal, King’s Theatre – ezen kívül a város rengeteg fesztivál színhelye is, mint például Glasgow International Comedy Festival, Glasgow International Festival of Visual Art, Glasgow Film Festival stb.

Már egy ideje tervezek másik munkát keresni, hiszen az utóbbi időben ez a hely csak egyre rosszabb lesz. Vegyük példának azt, hogy pl ilyen ’köszönöm’ papírkákra kiadják a sok pènzt, míg ha az èttermekbe kéne rendelni ételeket megfőzni, akkor vagy nincs vagy annyit rendelnek, hogy nagyon hamar elfogy. A vezetőségről meg ne is beszéljünk: a csapat háromnegyede semmit nem csinál vagy csak úgy tesz; vagy hátul beszélget és senki nem szól rájuk; aki meg 8-fele szakad és van ideje végre megállni, az le van cseszve.

Igazából amiket fentebb említettem mèg csak a szép része a dolognak. Sokszor elég rosszul vagyunk kezelve, lenéznek minket, nincs kommunikáció a leaderek között stb.

Így augusztusban elkezdtem munkákra jelentkezni. 3 interjúm volt az elmúl két hónapban és amugy kb 30 állásra jelentkeztem. A tény, hogy vannak állasok, szóval keresnek alkalmazottakat, de az hogy már aznap el is utasítanak, az kicsit zavaró. Se egy interjú, meg se nézik az önéletrajzom, semmi.

Volt egy interjúm egy skót hotellal, akikről kiderült, hogy november végén bezárnak 2 hónapra. Ezzel nem is lenne gond, ha hamarabb tudok erről az állásról. Mert október van, 2 hetes felmondási időm lenne, plusz mire felutazok az november eleje és már be is zárt a hotel, így nagyon kevés esélyem van bizonyítani magam annyira, hogy nyitáskor visszavegyenek.

Így úgy döntöttem, hogy idénre szüneteltetem már a keresést és januártól újra nekikezdek, mielőtt még aláírnék bármilyen szerződést…

Addig meg meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Nem mondom, hogy nem lesznek összeomlásaim, de remélhetőleg nem lesznek olyan rosszak, mint amiket az utóbbi másfél évben átéltem 🙂