Ebben az évben igyekeztem reálisabb kihívást felállítani, de mèg ebben az évben is megdupláztam: 12 könyv volt az alap és 24 könyvet olvastam el.

1. Matt Haig: Notes on a Nervous Planet 2. Lucy Wood: The Little Book of Lincolnshire 3. Lesley-Ann Jones: Freddy Mercury 4. Emma Marriott: A History of the World in Numbers 5. Jill Mansell: Perfect Timing 6. Dan Brown: Eredet 7. Freya North: Rumours 8. Adele Parks: The Stranger in My Home 9. Christopher Berry-Dee: Talking with Serial Killers 10. David Lond: Bizarre London 11. Margaret Atwood: The Handmaid’s Tale 12. Stephanie Garber: Legendary 13. Abi Elphinstone: Sky Song 14. Edith Eger: The Choice 15. Heather Morris: The Tattoist 16. Antonio Iturbe: The Librarian of Auschwitz 17. Laura Bates: Everyday Sexism 18. William Peter Blatty: The Excorcist 19.Jordan B. Peterson: 12 Rules of Life 20. Martin Edwards: Miraculous Mysteries 21. Robert Louis Stevenson: Thr Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hide 22. Tim Marshall: Prisonerd of Geography 23. Robert Dinsdale: The Toymakers 24. Diana Secker Tesdell: Christmas Stories

Miután 2016-ban új munkát kaptam Invergarry-ben, így volt esélyem néha elmenni valamerre vagy csak egyik munkatársam kitalálta, hogy 2 műszak között kiránduljunk. Így mentünk el a szomszéd faluba (néha csak egy fagyira vagy pizzáért), ahol körbe sétàltunk, megnéztük ahogy elindítják a hajógàtat és persze kimentünk a Loch Ness partjára is. Plusz élmény volt, hogy a közelben volt egy vízesés is, ahova lakótársammal el is mentünk. Persze kiválasztottuk a leghosszabb utat, de megérte. Én hullafáradtan estem vissza munkába, de legalább aznap este nem kellett altatni, az biztos.

Egy kis történelem: Fort Augustus közvetlenül a Loch Ness partján fekszik. A Jacobite felkelés után lett elnevezve Fort Augustusnak 1715-ben. A felkelés után Wade generális épített egy erődményt, melyet William Augustus herceg után nevezett el, Cumberland hercegéről. Wade várost tervezett építeni körülötte, amit Wadesburghnak akart elnevezni. Az erődményt 1746-ban a jacobite-ok elfoglalták a Culloden-i háború előtt.

A falunak vasúti állomása is volt Spean Brdige-ből, a Loch Ness melletti állomással 1903-től egészen 1933-ig, az Invergarry és Fort Augustus Railway építtetéséből, annak reményébl, hogy tovább tudják vinni ezt a vonalat Invernessig. A Caledonian Canal vasút Fort Williamtől Invernessig áthalad a kisvároson, melyről gyönyörű rálátás látható a Loch Ness-re.

Nagyon sok mental health bejegyzést fogtok látni, hiszen perpillanat így gyógyulok úgymond, hogy kiírom magamból.

Egyre több film készül ilyen témában. Egyike ez a Dear Evan Hansen, ami amugy Broadway musicalből lett filmvászonra áttéve és Ben Pratt volt az egyik Broadway-es Evan, így őt választották a filmbe is. A film a mentális egészsèg rengeteg mintájàt felhozza.

Nagyon-nagyon nehéz egy olyan mélypontból kijönni, ahol nem tudod làtni az alagút végèt. Ezt ez a musical teljesen jól bemutatja. A küzdelem sosem àll meg.

Pàr napja néztem egy filmet, aminek Grimcutty volt a címe. Ez egyfajta horrorfilm, viszont részben megfigyelhető a szülők részéről a kontroll, a pánik és mikor ezàltal Grimcutty megjelenik és bántja a gyerekeket, az önbàntalmazásnak könyvelik el és a szülők mégjobban kiakadnak. Amíg a szülők nem mutatnak önfejlődést, addig a gyerekeknek bajuk esik. Ugyan ez nem kifejezetten mentális egészséggel foglalkozó film, de ha elkezditek nèzni, meglehet làtni benne azokat a dolgokat, amik erre utalnak – vagy csak én gondolom így.

Ugyan az ilyen filmek nem feltétlenül tesznek jót valakinek a mentális egészségének, de miután láttam párat, éreztem, hogy nem vagyok egyedül…