Gondoltam beszúrom a 2018-as könyvkihívásom könyveit. Abban az évben 34 könyvet olvastam el, amivel túlteljesítettem a 30-ra beállított kihívást.
1. David Hingley: Birthright 2. Diane Ackerman: The Zookeeper’s Wife 3. Sophie McKenzie: Girl, missing 4. Neil Spring: The Lost Village 5. S. Jae-Jones: Shadowsong 6. F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby 7. Stephanie Garber: Caraval 8. Simon Beckett: The Chemistry of Death 9. Victoria Fox: The Silent Fountain 10. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 1. 11. Rachel Joyce: The Music Shop 12. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 2. 13. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 3. 14. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 4. 15. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 5. 16. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 6. 17. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 7. 18. Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 8. 19. Lewis Caroll: Alice’s Adventures in Wonderland and Through the Looking-Glass 20. Jenny Colgan: Piciny Csodák Péksège 21. Jenny Colgan: Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében 22. J. Jefferson Farjeon: Thirteen Guests 23. Erin Morgenstern: The Night Circus 24. Sue Fortin: The birthday Girl 25. Eleine Everest: The Butlins Girls 26. Agatha Christie: And Then There Were None 27. Belinda Jones: The Travelling Tea Shop 28. Bernard Cromwell: Fools and Mortals 29. Daphne du Marier: A Manderley-ház asszonya 30. Anthony Horowitz: Moriarty 31. Bram Stoker: Dracula 32. Tim Martin: Ghosts of Christmas Past 33. J. Jefferson Farjeon: Mystery in White 34. Charles Dickens: A Christmas Carol and Other Christmas Writings
Először még a Tyndrumos munkahelyemről mentünk egyik munkatársammal.
Ez is egy kicsi város, szintén a tenger mellett és nagyon jó élmény volt. Persze később többször is mentem és mindig eltudtam ütni az időt.
Rengeteg kis bolt van ott, ami adományos vagy kézzel készült dolgokat árulnak.
Egyszer még bulizni is mentem oda munkatársakkal még az Invergarry-s munkámból.
És a lényeg, hogy a West Highland Way itt kezdődik/ér véget. Mèg mindig tervezem, hogy egyszer végigmegyek rajta. 🙂
Más címet nem igazán tudok adni az ilyen bejegyzéseknek, így akárhányszor felmerül, ezzel a címmel fog kikerülni a blogra.
A mentális egèszségemmel való küzdelem egy hatalmas nagy hullámvasút – vannak jó és rossz napok. Ugyan az utóbbi pár hónapban sokat fejlődtem és soha nem jutottam olyan mélyre, mint tavaly ősszel vagy az év elején. Ebbe nem szeretnèk bővebben belemenni, mert számomra még mindig érzékeny téma, de idővel mindenképp szeretnék írni róla.
Viszont az elmúlt időben megint sikerült úgy kiakasztani melóban (is), hogy a szorongásomból adódóan a mai szabad reggelem nekiálltam takarítani. Ami inkább pozitív, minthogy magamba forduljak.
A lényeg, hogy valami oknál fogva ha valaki új jön, akkor engem pakolgatnak át anèlkül, hogy ezt nekem jeleznék és másoktól tudom meg vagy éppenséggel a fali beosztásról. Rákérdezésem után, hogy ez miért is történt, közölték velem, hogy egy kis változás nem árt. Persze, ezzel egyet értek; de először is szeretnék tudni róla, hogy legyen beleszólásom, plusz ne a másik oldalra tegyenek be, ahol az egész csapat semmit nem csinál, így nekem kell majd háromszor annyit dolgoznom. Amikor mondtam, hogy akkor szeretnék az ajtóban lenni, mert az vàltozás lenne, akkor mondták, hogy ez nem fog megtörténni, mert van elég ember oda. Bárba sem lehetek, mert szerintük nem állok készen – de ha nem is hagynak, akkor soha nem szokok bele.
Úgyhogy jelenleg próbálom kiharcolni, hogy akkor legalább visszakerüljek az eredeti oldalra, ahol eddig is voltam. De ennyi harc után én is kimerülök. Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy munkát keresek és ennek az alakulásàt – ezek után ez még mindig tart, már csak azt kell kivárnom, hogy végre sikerüljön elkerülnöm innen. 🙂