Régen hoztam filmvéleményt, viszont decemberben megnéztem pár olyan filmet, amiről szerettem volna írni. A csíkos pizsamás fiú az egyik.

A film az azonos című könyv alapján készült és a II világháború borzalmai alatt játszódik. A fő szálat a koncentrációs tábor kapja. Bruno édesapja, aki egy náci főtiszt, áthelyezésre került Lengyelországba, egy eldugott helyre, ahol egy Bruno korú kisfiunak nem akad játszótársa. Végül felfedez egy „farmot”, ami egy kerítéssel van elkerítve és fura pizsamás emberek laknak ott. Így találkozik össze Shmuellel és barátok lesznek. Ez a barátság végül mindkettejük életébe kerül.

A könyvet még nem olvastam és ritkán nézek enélkül így filmet, viszont nem bántam meg. Végigbőgtem magam. A történelem része számomra a leggusztustalanabb, hiszen mennyi kegyetlenség lehetett valakiben, hogy ezt tegye a saját fajával, csak azért, mert más a vallása vagy a bőr színe. Eltudom képzelni mennyi traumát okozott csak a gyerekszínészeknek a film forgatása és még nem is beszéltem a felnőttekről, akik jobban ismerik a történelmet.

Én mindenképp bőgtem rajta egyet és természetesen a könyv is tervben van az elolvasásra – mégha hagyni fog bennem egy csöpp traumát.

Ez is eljött, hogy átléptünk 2024-be. Elég furcsa, az előző évet úgy éreztem, mintha csak elrepült volna.

Akik követtek a tavalyi évben olvashattatok sokat arról, hogy mukahelyet váltottam ls új városba költöztem, egyre hosszabb óráim lettek és összevissza lettem beosztva, a műszakjaimat kettészedték hiába mondtam, hogy ne 1-2 hónap után ez újra megtörtént. A főnököm teljesen nem normális, 10 percen belül elfelejti mit mond és minket hibáztat mindenért (mégha nem is a mi hibánk volt; vagy lényegében ő mondta, hogy csináljuk úgy); vagy végre előmászik az irodából és besegít nekünk a fronton, de ez azt jelenti, hogy 2 másodperc alatt bestresszel és szapul minket, hogy ‘micsoda kupleráj van’ és ezzel minket is bestresszel és több hibát ejtünk…

Na, de mivel sok a tervem a jövőre nézve, ezt most magam mögé teszem és lássuk mit is tervezek idénre:

• Kezdem az elsővel, ami a szülinapom márciusban. Mivel mióta kiköltöztem az Egyesült Királyságba 2015-ben, nem voltam más országban csak otthon és itt kint. Szóval elterveztem, hogy idén megpróbálok 3 másik országba is ellátogatni és az első állomásom Párizs. Nagyon kiváncsi leszek és már tervezem miket fogok megnézni (beleértve egy könyvesboltot is). És persze magát a szülinapomat otthon töltöm majd a családdal.
• Folytatom tovább a könyvkihívást, jelenleg 12 könyvvel és majd kiderül, hogy mennyit sikerül elolvasnom idén.
• Ha jut lehetőségem, akkor szeretnék 2 színházba is eljutni, de persze ha Franciaország fővárosán kívűl szeretnék még 2 másik országba is eljutni, akkor ez lehet tolódni fog.
• A terveim között van a még több Vendégposztot beszervezni. Nagyon remélem, hogy lesznek majd jelentkezők is.
• Végre folytatni szeretném tovább a nemzetiségihez való felkészülést. Ugyan tanulgattam idén, de mégis csöppet hanyagoltam és toltam félre, hogy „majd”. Ez idén nem lesz.
• Nagyjából összegyűjtöttem pár ünnepet, amiről szeretnék információkat hozni. Ez alapján én is tanulok valamit, plusz megoszthatom veletek is

Perpillanat ezek lennének a terveim. Szerintem biztos lesznek még, amiket majd folyamatosan hozzáadok majd, de kövessetek figyelemmel. 🙂

Hamarosan újra jelentkezem, addig is legyetek jók!

Nem is tudom, hogyan kezdjem el az idei összesítőt. Visszaolvasva az előző évek hasonló bejegyzéseit, csoda, hogy egyáltalán túléltem az előző 3 évet… azokhoz képest, szerintem még mindig jobb helyen vagyok. De lássuk mi is történt idén:

• Januárban kiszabadultam Butlinsból és egy új helyen, új városban kezdtem
• Márciusban a születésnapomon kiélhettem még jobban a Harry Potter utáni rajongásom és megnéztem az Elátkozott Gyermek darabot – ami a színpadon sokkal jobb, mint a könyvátirat
• Ugyan januárban kezdtem az új helyen, de feldolgoztam magam műszak managernek alig pár hónap alatt
• Idén felfedeztem Woodbridge felét, Ipswich egy részét, eljártam Londonba párszor és eltöltöttem pár órát Colchesterben (ahova majd visszatérek egy hosszabb időre)
• Mint minden melónak, ennek a helynek is meg van a maga káosza és igyekszem szinten tartani magam. Bár sokszor hosszú műszakokat dolgozom, ami fárasztó, igyekszem minél többet magamra fordítani.
• Idén sem maradhat el a tanulás és míg nagyban készülök, hogy végre elindítsam az állampolgárási jelentkezésem, addig is sok más mindent is tanulok. Az Alison Course-nak köszönhetően csináltam jó pár mentális egészség kurzust, valamint kétféle management kurzus is (az egyik egy rendezvény szervezős) és a The Skills Network-nek köszönhetően elvégeztem egy Mentális Egészség Elsősegélynyújó kurzust is, amit sikeresen teljesítettem.
• Ha már mentális egészség.. Nagy utat tettem meg idén és az előző 2 évi rossz gondolatok idén kevesebbszer tértek vissza. Bár ehhez sokat tett az, hogy a fáradtság kiütött – és ez esetben jó értelemben, hiszen nem volt energiám ahhoz, hogy hagyjam, hogy a rossz dolgok bekebelezzenek.
• Túl vagyok egy sokkal sűrűbb decemberi szezonon, így remélhetőleg lesz esélyem majd rendesen pihennem valamikor
• Igyekeztem olvasni is, bár tényleg sokszor kiütött a fáradtság és belebólintottam egy-egy könyvbe. Viszont nem hagytam, hogy feléljen a munka vagy bármi és ugyanúgy megtartottam az olvasás iránti szeretetemet.

Nem volt eseménytelen az idei évem, ahogy azt végigkövethettétek a blogon. Kiváncsi vagyok, mit hoz a jövő év és remélem akkor is velem tartotok. 🙂

Jó bulit és találkozunk 2024-ben!