Elvis élete nem volt egyszerű. Szegény családi környezetben nőtt fel és bár a zene jelentősen az élete része volt már ekkor is, sokáig ez még nem hozott semmit a konyhára. 1954-től kezdett felívelni a karrierje, és miután megismerkedett Tom Parker ezredessel, ezután sikerek sikerek után következtek. Aztán hirtelen minden romlani kezdett, hiába volt a listák élén – az egészsége, a házassága Priscillával, az ezredes csalásai stb…

A filmben az énekest Austin Butler alakítja és őszintén remekül hozza. Rendkívűlien mutatja be, hogy min ment keresztül az énekes, a találkozását Priscillával, a sok harcot a managerével stb stb. Nagyon ritkán nézek nézek életrajzi filmeket, mert sokszor csalódom.

Ennél a filmnél úgy voltam vele, hogy nem is szeretem, de nem is utálom. Viszont fantasztikusan volt megcsinálva és mindenképp tudtam meg olyan dolgokat Elvisről, amiket nem is gondoltam volna. Persze Hollywood szereti felszínezni a dolgokat, így nehéz elválasztani az igazságot a kiszínezett valóságtól. A vége viszont mindenképp sírós, amikor a filmes Elvisről szépen átvált a valódi koncertfelvételre – ez fantasztikusan lett megcsinálva

Ezt pont úgy néztem meg, hogy a Netflix feldobta az ajánlóba. Nem bántam meg.

A filmet Bradley Cooper rendezte és ő is játsza a főszereplő a Leonard Bernsteint. Ugyan nem hallottam még a zeneszerző/karmesterről, de egyszer láttam a nevét feltűnni a West Side Story alkalmával.

Amit tudni kell Bernsteinról, hogy szerette a munkáját és kiváló zeneszerző és karmester volt – imádták az emberek. Ő sem vetette meg az efajta figyelmet és bár elvette Felicia Montealegre-t, ugyanúgy vonzódott a férfiakhoz is.

A film Lenny és Felicia házasságát mutatja be, az örlődést, a sok fájdalmat, amit együtt átélnek.

Saját véleményem szerint Bradley Cooper egyre jobb lehetőségeket kap és él is vele, ezzel megmutathatja tehetségét színészileg is és a kamerák mögött is. A film sok mindenkinek vontatott lehet és mintha nem haladna semerre, de a színészi játékok (ugyanúgy Cary Mulligané) zseniális. Az pedig plusz pont, hogy annyira eltalálták a sminkeseket is, hogy kiköpött másaik voltak az igaziaknak.

Ez az a film, ami második nézésre is nehéz és jobban megérteti a karaktert és mégis mit jelképez.

Jokerről tudjuk, hogy egy főgonosz és Batman életét igyekszik megnehezíteni, Gotham egész népessége mellett. Viszont java részében csak rombol és kacag és viseli azt a bohóc sminket. Ebben annál több rejlik. Maga a karakter egy mentális betegségben szenved és mivel mindenki más megveti emiatt, nem tud kikerülni ebből a körforgásból.

Számomra a két színész, aki tökéletesen hozta Joker karakterét és a benne rejlő mentális betegséget az Heath Ledges és Joaquin Phoenix. Egyiknek az életébe került a szerep, a másik pedig súlyos traumákat szenvedett a forgatás alatt. Nem egyszerű úgy alakítani ezt a szerepet, hogy ne lenne valami károsodás utána.

Egyéb vélemény: mindkét nézésre a Joker film olyan dolgokat tárt felém, ami igenis jelen van a valóságban. Mikor először néztem meg, akkor éppen egy mély depresszióban voltam és nővéremmel beszéltem utána, hogy mennyire tetszett a film és sok mindent felfedeztem magamban is. Megnézte ő is, ugyanúgy vélekedett ő is és a szüleink nem értették a filmet és hogy nekünk miért tetszett annyira. Viszont már csak Phoenix alakítása miatt is megéri megnézni.