Az adventi koszorú örökzöld ágakból font, négy (ritkán több) gyertyával díszített koszorú. Az adventi várakozás szimbóluma: gyertyái az adventi időszak négy hetét jelképezik. A 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században fokozatosan elterjedt néhány más keresztény irányzatban is.

A koszorúk eredete:

Az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták. A kereszténység elterjedésével ezek vallásos jelentőséget kaptak, főként bencés és ciszterci szerzetesek által.

Gyertyákkal díszített koszorút legelőször Johann Hinrich Wichern (1808–1881) misszióalapító evangélikus lelkész készített 1839-ben, az általa alapított hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban. Wichern már 1838-ban gyertyagyújtással jelölte az adventi időszak napjait: minden nap egy új gyertyát gyújtott meg egy tartóban, míg végül karácsony napján az összes gyertya égett. 1839-ben a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fa kerékre helyezte, ezzel megalkotva a mai adventi koszorú ősét. 20 piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, 4 fehér pedig az advent vasárnapjait (1839-ben a karácsony szerdára esett, így az adventi időszak 24 napos volt).

Jelentése:

A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét. A koszorút almák és vörös szalagok is díszíthetik; az előbbiek a bűnbeesést és a megváltás ígéretét, az utóbbiak a keresztény imádatot jelentik.

A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A római katolikus hagyományban ezen felül egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: 1. Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit), 2. Zsidó nép – amelynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény), 3. Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm), 4. Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).

A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján (Gaudete) gyújtják meg. Elfogadott az olyan koszorú is, melyen mind a négy gyertya lila vagy fehér. A protestánsok általában piros gyertyákat használnak. Egyes koszorúkon megjelenik egy ötödik, fehér gyertya is, az úgynevezett Krisztus-gyertya, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg.

Forrás: Wikipédia

Kinek ne lenne a kedvence egy jó kis magyar karácsonyi vásár? Forró kakaó, kürtös kalács, forralt bor, sült kolbász, kézműves lekvárok és édességek, plusz sok-sok vásárfia.

Magyarország legtöbb városában felépülnek a kis bódék amik szeretettel várják a látogatókat. Nézzük hát, hol is látogathatók a magyar vásárok:

• Debrecen: Szülővárosom természetesen az első helyen kezdi. Sokáig csakis a Főtéren, azaz a Kossuth téren volt felállítva a vásár, ám most kiterjesztették és még 3 helyszínen állítanak fel vásárokat max 5 perces sétatávolságra. Mindenképp érdemes körbejárni, ám figyeljetek a villamosokra, hiszen a vásár alatt is közlekednek 🙂
• Budapest: A fővárosban csak egyszer voltam karácsonyi vásáron, szép volt meg minden, de mint minden a fővárosban, nem volt olcsó. Plusz akkor még érvényben voltak a kovidos regulációk, úgyhogy volt egy hatalmas sor (ha nem voltál szemfüles és vetted észre az üres másik bejáratot, akkor vártál 10-15 perceket, hogy bejuss). A hangulat megvolt természetesen, de hogy ott nem iszok többet forralt bor, az is tuti biztos.
• Eger: Számomra Eger az egyik kedvenc magyar történelmi városom, így annak a vására mindig is a listámon lesz, hogy ellátogassak. Pláne, ha az a vár környékén van.
• Dunakanyar: Ne feledkezzünk meg Esztergomról, Szentendréről és Vácról sem, akik a vásári bódék mellett múzeumi látogatásokat is beszerveznek erre az időszakra.

Ugyan lehetne még sorolni a sok csodaszép vásári kiállításokat, de az alábbi linken találhattok még több várost, ahol megcsodálhatjátok a díszeket és sétálhattok egyet a bódék között.

Ugyan a tömeget ki nem állhatom, viszont a karácsonyi vásároknak megvannak a maguk hangulatai és egyszerűen lehetetlen kihagyni őket. De lássuk is, mi is a karácsonyi vásár története.

A karácsonyi vásárok köztéri vásárok, melyek a karácsony ünnepéhez kapcsolódnak, az advent négy hete alatt tartják meg őket. E vásárok német nyelvterületen jelentek meg először a késő középkorban, de azóta számos más országban meghonosodtak. Németül – különböző nyelvterületeken kisebb írásbeli eltérésekkel – Christkindlmarkt avagy Weihnachtsmarkt néven ismertek.

A drezdai Striezelmarktot 1434-ben tartották meg első ízben, és ezt tekintik az első valódi karácsonyi vásárnak, míg az évszak (szezon) korábbi vásárai „decemberi vásárokként” voltak ismertek. Az ilyen decemberi vásárokra utaló első írásos emlékek a bécsi (1298), müncheni (1310), bautzeni (1384), frankfurti (1393) és milánói vásárokról valók.

Németország, Svájc és Ausztria számos településén az advent kezdete a karácsonyi vásárok kezdetét is jelenti egyben. A délnémet nyelvterületeken Christkindelmarkt (Christlkindelsmarkt) névvel illetik, ami szó szerinti fordításban magyarul: „Krisztusgyermekvásár”. Hagyományosan a település központi terén tartják, ahol ételt-italt és szezonális termékeket árusítanak nyitott bódékból. A rendezvényhez hozzátartozik a hagyományos dalok éneklése és a tánc. A nürnbergi Christkindlesmarkt első éjszakáján – hasonlóan sok más település rendezvényéhez – a vendégsereg üdvözli a Christkindet, a gyermek Jézust előadó helyi gyermeket. A Christkindet gyakran angyalszerű leánygyermekként ábrázolják.

Forrás: Wikipédia