Nagyon régen írtam normális blogbejegyzést, viszont úgy éreztem itt az ideje..

Először is, kicsit ügyködtem a kinézeten, hiszen a karácsonyi ünnepek már elmúltak és nekem már nagyon kellett valami világosabb a blogra. Elkezdtem dolgozni rajta és a lilás színre esett a választásom. Kétféle fejlécet csináltam és ugyan megkérdeztem a Bloggerközösséges csajokat, hogy ők mit gondolnak, valahogy mégis a városos lett a befutó. Hogy miért is? Márciusban utazgatok, ami azt jelenti, hogy másfél héten belül 3 országot is megfogok járni – Franciaország, Magyarország, majd vissza Angliába. Már nagyon tervezek, szóval szelektálnom is kell, hogy merre megyek.

Másodszor pedig egy kis mental health check. Őszintén ebben a hónapban teljesen jól kezeltem mindent. Ugyan volt 1-2 alkalom, amikor teljesen kiakadtam, de az leginkább a munkatársam logikátlanságán alapult. Sikerült kicsit jobban odafigyelnem magamra. Bár még mindig teljesen kimerült vagyok, hiszen a beosztásom olyan, hogy inkább nem is kommentálnám tovább és emiatt a havi mikuláscsomag is olyan erővel ütött ki, hogy fél óráig takarítottam a fürdőszobámat (ne akarjátok tudni)..

Harmadszor pedig, belevetettem magam a tanulásba, úgyhogy minden szabad pillanatomban tanulok, miközben a háttérben megy valami film – az előzőleg kikerülteket is így néztem meg. Ez a kurzus is a mentális egészséghez tartozik, ám ez most egy mélyebb árnyalatot vesz fel (önbántalmazás és társai). Ezután felveszem újra a történelem könyvet, ami alapján majd megtudom csinálni a Life in UK tesztet és végre leteszem azt a vizsgát, hogy tudjak tovább indulni ezen a vonalon.

Jelenleg itt tartok és bár igyekszem nem túlterhelni magam, mégis úgy érzem, hogy szükségem van erre, hiszen ha az elmém nincs lefoglalva valamivel, akkor kezdenek előtörni a gondolatok, amit pedig nem szeretnék. Lefoglaltság alatt értem a tanulást, az olvasást és a többi kis ügyködést, ami tényleg eltereli a gondolataimat. 🙂

Ennyi lenne most a bejelentkezésem. A következő pár napban lesz még filmes bejegyzés és egy könyves is és utána több blogos bejegyzést tervezek, mint véleményest. 🙂

Joanna Quinn – The Whalebone Theatre

Ezt a könyvet pont az új év előtt kezdtem el, úgyhogy már akkor tudtam, hogy nem fog beleférni a 2023-as könyvkihívásba. Viszont így tudom ezzel kezdeni az évet.

Nagyon ritka, hogy az alapján veszek kézbe egy könyvet, hogy az összes közösségi média lényegében a képembe nyomta és a kommentekben mindenki áradozott róla.. Nálam ez általában ki is zárja a lehetőséget, hogy elolvassak egy könyvet. De ahogy megláttam a könyvesboltban, úgy voltam vele, hogy próba szerencse.

A könyv elég lassan indul be. A fő központunk Chilcombe, egy családi udvarház Dorset megyében. Minden szál ide vezet vissza. Az első pár rész az első világháború után játszódik, amikor is a Chilcombe ház feje, Jasper, hazaviszi új feleségét. Cristabel, az első házasságból született lány, nagyon kizártnak érzi magát és csakis nagybátyja adja meg neki az oly kívánt figyelmet. Később a várva vár örökös egy lány képében születik meg és ő is azonnal a kirekesztettek közé kerül, hiszen mi értelme volt megszületnie, ha nem fiú.

A történetünk halad tovább, ahol Jasper egy lovasbalesetben életét veszti és gyászoló felesége nem sokkal később az újabb ház örököséhez, Jasper öccséhez megy feleségül – ahonnan megszületik a várva várt fiú. A gyerekek nagyon leleményesek és egszer csak észrevesznek egy partra sodort bálnát, ami sok évvel később lebomlásra kerül, hiszen a király sem tart rá igényt – a gyerekek viszont igen. A csontokat elrángatják a birtokra, hogy a már használatban lévő kis színpadjukat fényesítse és ezáltal alakítják meg a Bálnacsont színházat, aminek mindenki a hírére jár.

Elkezdődik a második világháború, a színházat beteríti a veteményes, míg Cristabel és Digby a háborúban végzik a munkájukat. Flossie igyekszik fenntartani a birtokot, ám tehetetlenségében ő is jelentkezik a sereg egyik földi szekciójába.

Őszintén, a történet nagyon szépen és összetetten van megírva. A kirekesztettségtől kezdve, az elvárásokig és a tehetetlenségig. A testvérek közötti összetartás pedig mindvégig jelen van a könyvben.

Tavaly ilyenkor hoztam nektek egy ugyanilyen bejegyzést, amiben a Ballinger Family által megosztott PDF-ből hoztam kérdéseket és úgy gondoltam idén is megcsinálom, hátha változott valami (a koromon és az éven kívűl).

Dátum: 2024. 01. 26. Nevem: Vivien (neten Manó). Szülinapom: Március 17. Korom: 29

• Kedvenc színem: Kék és lila
• Kedvenc állatom: kutya
• Kedvenc fagyim: Csokis-mentás és epres
• Kedvenc ételem: Rakott krumpli
• Kedvenc sportom: –
• Kedvenc hobbim: Kódolás, fotózás
• Kedvenc ünnepem: Halloween
• Kedvenc helyem: London
• Szeretnék ide elutazni: Izland, Franciaország, Portugália
• Kedvenc sorozatom: Szívek szállodája, Jóbarátok
• Kedvenc filmem: Idén egy film sem nyerte el a tetszésem, viszont a tavalyit még mindig imádom, ami az Álomország (Slumberland) volt
• Kedvenc könyvem: Anne Blankman: Prisoners of the Night and fog
• Kedvenc dalom: Imagine Dragons: Waves
• Kedvenc táblajátékom: Monopoly
• Kedvenc musicalem: Moulin Rouge
• Amikor felnövök, ez akarok lenni: –
• Célom idén: Haladni az állampolgárságival
• Egy dolog, amit szeretek magamban: Kitartás