
Hogy egy kicsit megtörjem a történelmi bejegyzéseket, lassanként beiktatok pár filmet/sorozatos bejegyzést is és hamarosan lesznek interjúk is (legalábbis ez a terv). Na de lássuk is a sorozatot.
Ez a sorozat egy igaz történet alapján készült, mégpedig a kolumbiai SAM társaság egyik gépe alapján. A gép és az eltérítés eredeti története az az, hogy 2 aktivista hirtelen eltéríti a gépet és pénzt valamint 140 balista rab szabadengedését követelték.
1973 május 30-án a járat Caliból indult Bogotába egy Pereira-i megállással. Az eltérítés 14.35-kor történt, 20 perccel a pereirai felszállás után. A gép Medellín felé vette az irányt, ahol feltankoltak, mielőtt folytatták volna az utat Aruba felé, ahova 17.01-kor érkeztek. Az egyezkedések közben 31 utast engedtek el. Május 31-én a korai órákban a gép újra a magasba emelkedett és Lima felé vette az irányt. Technikai problémák miatt újra Arubában szálltak le, majd másnap reggel Guayaquil-ba érkeztek. A gép feltankolása után, 45 perccel később újra útnak indultak Lima felé, ahol újabb 14 utast engedtek szabadon. Ezután a gép újra felszállt és este Mendozában landoltak, itt a megmaradt utasokat is elengedték. Miután megálltak két Paraguay-i reptéren is, az eltérítés Buenos Airesben ért véget Június 2.-án. Az eltérítők valamelyik Paraguay-i reptéren szökhettek el.
Nagyon ritkán nézek igaz történetes sorozatokat és filmeket, mert utána órákig képes vagyok kutakodni, hogy akkor mi is igaz vagy mennyi hasonlóság van. Ezzel most sem voltam másképp, mint láthatjátok fentebb, de a véleményem most a sorozatról szól. Őszinte leszek, az egyik legnagyobb félelmem, hogy bármelyik repülésem során valami ilyesmi történjen, de mindig le is kopogom. A félelem, hogy valaki kijut-e onnan élve, borzasztó. Valamint mi járhat egy ilyen ember fejében, hogy felkel egy nap és ‘Na én most elfogok téríteni egy gépet’, csak azért, hogy érezze magát valakinek. Menjen fusson inkább egy kört, aztán érezze így boldognak magát, de ne gyilkolásszon másokat, csakhogy neki jó legyen. Ez gusztustalan.
Kicsit szitkozódtam az elrablókra a sorozatban, mert tényleg ezek jártak a fejemben és ez egy nagyon gusztustalan tett. Viszont akit érdekel, nézzétek meg – megtalálható szinkronosan is – a Netflixen.

Ugyan a legelső dolog, amit megláttam, amikor feljöttem az utazásom napján a metróból a Szajnán kívűl, az a Notre Dame volt, csak másnap mentem megint arra. Nem meglepő módon hatalmas nagy tömeg volt körülötte, mikor ténylegesen arra mentem, úgyhogy csak a híd másik oldaláról csodáltam és gondolkoztam azon, hogy Quasimodo merre járhat éppen a templomban (tudom, hogy egy mesehős, de néha vannak ilyen gondolataim is).
A Notre-Dame Párizs legismertebb gótikus stílusú temploma, a Párizsi főegyházmegye főszékesegyháza. Monumentális méreteivel és díszítettségével különleges hatást gyakorol a szemlélőkre. A Notre Dame francia kifejezés, jelentése: „Mi Asszonyunk”.
Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa, ezután egészen 1345-ig folyamatosan építették. A történelem során többször felújították. 1804. december 2-án itt koronázták meg I. Napóleon francia császárt. 1845 és 1878 között az eredeti terveknek megfelelően felújították.
A Notre-Dame kőből épült, a nagy gótikus középkori templomokra jellemző keresztboltozatos megoldással, faragott kőcsipkékkel. A Notre-Dame beltere a maga öt hajójával szintén hatalmasnak számít, ugyanis az egész épület az egyház diadalát hivatott hangsúlyozni. Ehhez méltóan a Notre-Dame orgonája (Le grand Orgue) is hatalmas zenei kincs. 1730-ban, XVI. Lajos francia király utasítására ötmanuálosra bővítették, és 46 regiszteres lett.
2019. április 15-én késő délután kigyulladt a székesegyház felállványozott tornya és tetőszerkezete. Az oltáshoz legalább 400 tűzoltó érkezett a helyszínre. A lángok a templomépület felső részében csaptak fel, ahol felújítási munkálatok zajlottak. A tűz következtében összeomlott a katedrális kúp alakú tornya, a huszártorony, a tetőszerkezet kétharmada pedig megsemmisült. Három nappal az eset után a francia bűnügyi rendőrség vezetője bejelentette, hogy feltehetően rövidzárlat okozta a tüzet.
Forrás: Wikipédia

Ez a könyvesbolt nagyon régóta a listámon volt és nagyon örültem, hogy pont úgy találtam szállást is, hogy 10 perces sétára volt innen. A bennem lévő könyvmoly nagyon boldog volt.
Ez a könyvesbolt egy angol nyelvű bolt a Szajna bal partján. A bolt Sylvia Beach boltja után lett elnevezve, amely 1919-ben nyílt, majd 1941-ban be is zárt. Whitman vette át a Shakespeare and Company nevet a boltjához 1964-ben, ám a bolt nyitásakor (1951) ‘Le Mistral’ volt a bolt neve.
A bolt rövid története: 1951-ben az amerikai George Whitman egy angol nyelvű könyvesboltot nyitott a Szajna partján ‘Le Mistral’ néven. Sylvia Beach könyvesboltjához hasonlóan ez a könyvesbolt is azonnal a párizsi bohém élet részévé vált. 1958-ban egy vacsora partin Sylvia George-ra ruházta a Shakespeare and Company nevet és 1964-ben Sylvia halála után és Shakespeare születésének 400. évfordulóján Whitman hivatalosan is átnevezte boltját.