Ez volt a második napom első állomása és amire a legjobban kiváncsi voltam. Mondjuk, azt hittem, hogy majd egy nagy színházat látok majd, aztán elém tárul egy blokk, amin látható a híres szélmalom. Ettől függetlenül nagy élmény volt látni.

A lokált 1889. október 6-án a párizsi Montmartre-on nyitották meg. A Moulin Rouge-t Joseph Oller alapította. Látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Felháborodás övezte az extravagáns, erotikus, ugyanakkor cirkuszos előadásokat, ennek rossz híre becsalta a közönséget. A botrányos tánc, a kánkán és a táncosnők, valamint Touluse-Lautrec zseniális plakátjai gyorsan híressé, majd világhírűvé tették a mulatót. 1915-ben leégett; az újjáépített, új Moulin Rouge-t 1921-ben nyitották meg.

Ezt a filmet egyszer már láttam régebben. Utána egyetlen indok miatt nem akartam újra nézni: Amber Heard. Aztán belegondoltam: a filmet szeretem és ahogy emlékszem, hiába nem kedvelem a színésznőt illetve a többi filmjét, ebben a filmben nyújtja a legjobb teljesítményt, hiszen olyan színészek mellett van, akik mellett tudja a jobbik formáját hozni. Na de térjünk is rá a filmre.

Koppenhága, 1926. Einar Wegener (Eddie Redmayne) és Gerda Wegener (Alicia Vikander) művészházaspár, a férfi nagy sikereket arat tájképeivel. A kevésbé elismert Gerda köztiszteletben álló polgárok portréfestője. Boldog házasságban élnek, bár a személyes és a művészi megvilágosodás eddig mindkettejüket elkerülte. Mindez változni kezd, mert egy napon Gerdának gyorsan be kell fejeznie egy portrét, ezért megkéri a férjét, hogy öltözzön nőnek és legyen a modellje. Az élmény sorsfordító erejű, Einar rájön, hogy Liliként tudja kifejeznie valódi énjét, és elkezd nőként élni. Gerda váratlanul rádöbben, hogy új múzsája lett, ami kreatív lendületet ad művészetének. A házaspár azonban kénytelen szembenézni a társadalom rosszallásával. Elköltöznek hazájukból és a jóval toleránsabb Párizsban telepednek le. Gerda karrierje szárnyalni kezd. Házasságuk új tartalmakkal telítődik, de nem minden feszültség nélkül. Gerda azonban folymatosan támogatja párja törekvését, hogy fizikailag is nővé alakulhasson. Egymásnak köszönhetően mindketten bátorságra tesznek szert, hogy merjék vállalni valódi önmagukat.

Eddie Redmayne második olyan filmje, amiben ennyire komoly és nehéz szerepet kap – A mindenség elmélete mellett. Zseniálisan hozta Einer, majd Lili szerepét.

Egy kis ismertető Lili-ről, hiszen ez a film is egy létező személyről szól. 1882 decemberében született Einar Wegener néven, majd miután 1930-ban nemet váltott, akkor változtatta meg a nevét Lili Ilse Elvenesre, majd a vezetéknevét Elbe-re. Akkoriban ő volt az első transznő. Mivel abban az időben a nemváltó műtétek még nem voltak annyira fejlettek, a negyedik műtét után komplikációk léptek fel, mely később Lili halálát okozoták.

A nem váltás, a melegség és a hasonlók elfogadása abban az időben megvetendő volt és sok az azonos nemhez vonzódó ember inkább bújkált. Lili ebben mindenképp úttörő volt és sok bántalmazást kellett elviselni, ámbár Gerda támogatta, ameddig csak tudta.

A filmben szerintem ezt volt a legnehezebb visszahozni – a saját magával szembeni harcot, hogy megfogják vetni, ám nem érezte jól magát férfi testben. Redmayne előtt fejet hajtok és nem csodálom, hogy ő kapta meg ezt a szerepet, hiszen más nem tudta volna ennyire szépen hozni Lili karakterét.

Azt hiszem ebben a hónapban jutottal el véglegesen arra a pontra, hogy bármi is történik csak nevetek magamban egyet és megyek tovább. Egyszerűen nem lehetett másképp reagálni.

Kb háromszor írtam újra ezt a bejegyzést, mert amit kiszerettem volna írni magamból, kibillentett az egyensúlyomból. Elég nehéz volt az elmúlt pár hét, sokszor robbanás szélén álltam, miután meg lettem vádolva, hogy nem támogatom munkatársamat, ami egy hatalmas hazugság, de nem lényeges. Nem veszek részt egy olyan gyerekes viselkedésben, amikor is nem tud felnőtt módjára velem megbeszélni, ha problémája van velem, hanem majd órákkal később a csoportos chatben hisztizik egy sort, hogy neki milyen szar élete van… Emiatt a döntésem az volt, hogy nem reagálok üzenetekre, amíg nem szükséges és ahogy bementem másfél nappal később, mintha mi sem történt volna…

A mini kiakadásomat félretéve: az oldal új színekbe öltözött. Tőlem eltérő módon rózsaszín lett – alapjáraton ez nem az én színem, de ahogy elkezdtem kidolgozni a kinézetet, végül ez lett a vége. A kódért nagy köszönet Nináának, a FromNinaa.hu szerkesztőjének, aki átküldte az ő kódját segítségképpen. 🙂

A blogon amugy perpillanat sok beidőzített poszt lesz úgy május közepéig – ebbe beletartozik a maradék párizsi kirándulásos posztjaim, a mentális egészség hét és egy bloggertársam könyvének a véleményezése plusz a vele készített interjú. Közben tervezem a következő kirándulásomat, ami júliusban lesz és amit majd közelebb a dátumhoz meg is tudhattok (esetleg utána, mikor beszámolok róla).

Ennyi is lenne most; kövessétek figyelemmel a blogot, hiszen 2 naponta jelenik meg valami 🙂