Ezen a héten kezdődött el az idei év Mentális Egészség hete, melynek a témája a Közösség. Aki követi a blogot egy ideje, az tudhatja, hogy számomra a mentális egészség nagyon fontos, hiszen nekem is megvannak a magam harcai minden nehézségi fokozatban.

El is kezdeném az idei hetet pár tippel, ami segíthet megtalálni és/vagy kialakítani a közösségedet, amire szükséged lehet, illetve szükséged van.

• Tedd élménnyé – Válassz egy olyan dolgot, amit élvezel. Csatlakozhatsz egy klubhoz vagy csoporthoz, amik az érdeklődési körödhöz kötődik.
• Légy a szabadban – Menj ki és mozogj a szabadban. Ez mindenképp sokat segít a mentális egészség fejlődésében. Találkozhatsz olyan emberekkel, akik szintén szeretnek kirándulni és a közös élmény csak még jobb lesz.
• Találkozz hasonló gondolkodásúakkal – Alakíts ki kapcsolatot olyan emberekkel, akik osztoznak az érdeklődési körödön és megbecsülnek. Viszont próbálj meg olyanokkal is megismerkedni, akiknek a véleménye egy kicsit eltérőbb.
• Légy kedves másokhoz – Csatlakozz a közösségedhez apró kedvességeken/szívességeken keresztül, amik jó hatással vannak rád is és rájuk is.
• Mutasd ki a háládat – Egy szép szó vagy csak az, hogy kimutatod, mennyire értékeled a másikat, kapcsolatokat erősíthet meg.
• Társalogj online – Találj olyanokat, akiknek hasonló tapasztalatai vannak. Ne feledd, egészséges online csoportoknak és közösségeknek a biztonság és a támogatás a fő céljuk.
• Adj vissza – Segíteni másoknak jó módja a közösség építésének és célt is adhat neked.
• Törődj a helyi közösségeddel – Növeld a tartozni vágyásod azzal, hogy közelebb kerülsz a helyi közösségeddel.
• Fogadj másokat szívesen – Éreztesd az újonnan csatlakokat, hogy szívesen látottak és a csoporthoz tartoznak.
• Keress támogatást, ha gondban lennél – Kapcsolódj olyanokkal, akik hasonló dolgokon mentek keresztül – megbeszélni ugyanazt a tapasztalatot, sokat segíthet

Néha vannak olyan élmények, amiket nem szeretek azonnal megírni, de ezt muszáj volt. Pláne, hogy Kang Haneul filmjét kétszer néztem meg mielőtt írtam volna róla, de Gong Yoo ezen filmje annyira várós volt és talán több érzelmet hozott elő – pedig mindkét színész ugyanannyira zseniális, ám két külön film téma.

Aki nézte annó a Squid Game sorozatot, annak Gong Yoo ismerős, mint a Recruiter, azaz aki beszerzi a játékosokat. Alapból miután az első évadot végignéztem, a TikTokom ezerfele volt – ha nem Lee Jung Jae vagy Lee Bhung Jun volt, akkor Gong Yoo. Így leginkább kiváncsi voltam erre a kivételes filmre. Elvileg május 7-én került fel a Netflixre ez a film, én május 8-án vettem észre és nem indult el valamiért, de sikerült egyik ismerősömtől megszereznem. Megérte-e? 20000%-ban igen.

Szo Szuan (Kim Szuan) szülei külön élnek, úgy érzi, munkamániás apja, Szo Szogu (Kong Ju) elhanyagolja őt. Megérzései tovább fokozódnak, mikor születésnapjára édesapjától ugyanazt kapja, amit gyermeknapra. Elhatározza, hogy születésnapja alkalmából meg szeretné látogatni Puszanban élő édesanyját. A fővárosban zavargások törnek ki, amelyek átterjednek az egész országra. A karhatalmi erők megpróbálják leverni a lázadást, kiderül azonban, hogy a tüntetők agressziója korántsem emberi természetű.

A film egyszerűen fenomenális és mindenképpen újrafogom nézni, még akkor is, hogy első nézésre kb 30 perc után elkezdtem sírni és a szívem egyre jobban összetört ahogy tovább haladt a történet. Számomra Gong Yoo akkor bizonyított sokat, mikor a Squid Game 2. évadában kaptunk egy olyan közeli képet, ahol ha kettészeded magát a képet, két különböző ember kapsz csak egy sznitten belül – egy olyan ember aki fél, mi vár rá és egy olyan embert, aki kész megadni mindent, hogy gyilkoljon. Ebben a filmben megkapott a dolgozó apát, aki eleinte elhanyagolja a lányát, ám ahogy a vonatra kerülnek, feláldoz mindent, hogy mindenkit is megmentsen. Nehéz így elmondani magát a film cselekményét, ám a szívem kismillió darabra tört így éjszaka közepén és képes vagyok újra megtenni. Ítéljetek el amennyire csak akartok…

Már egyszer megnéztem ezt a filmet, de mivel eléggé elhúztam fáradtság miatt, így nem tudtam rendesen írni róla. Viszont most, hogy újranéztem, egy kicsivel összetettebb véleményt tudok róla alkotni.

A filmet a Nosferatu és a Drakula könyvek ihlették és ezt a mixet nagyon jól láthattuk. Kicsit nézegettem mások véleményeit is és sokan nem igazán erre számítottak. Viszont minden rendező másképp kivitelezi a vámpírtörténeteket, így természetes, hogy egy ilyen horrorban nem egy szépfiú fog vért csapolni az emberekből. A tény, hogy Bill Skarsgardnak ennyire jól állnak az elcsúfított karakterek, az megint egy másik téma.

Viszont mindenképp kell egy kis ráhangolódás a filmre és természetesen behúzott függönyökkel, sötétben és egy nagy adag popcornnal a legjobb nekikezdeni.