Lillafüreden nagyon sok szép látnivaló várja az odalátogatókat és ebbe pláne beletartozik például a Palota szálló is. A leírások forrása az Országjáró.net volt.

Lillafüredi vízesés

Magyarország legmagasabb vízesését, a Lillafüredi vízesést a Palotaszálló építésekor alakították ki, a Szinva patak eredetileg a hámori-tóba torkollott. A 20 méter magasból lezúduló függőleges esésű vízesés három szakaszból áll. A télen és nyáron egyaránt lenyűgöző látványt vízesés a Palotaszálló függőkertjéből is látható. A Palotaszálló egy meredek emelkedő tetején épült, emiatt ennek megerősítésére ki kellett építeni egy támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert. Az így keletkezett falon jut le a patak a Hámori-tóba. 

Hámori-tó

A Felső-Hámor és Lillafüred határában másfél kilométer hosszan húzódó Hámori-tó a Garadna völgyében fekszik, a Bükk-hegység keleti részén. A Hámori-tó egy mesterségesen megnagyobbított tó, mely eredetileg a a Szinva patak mésztufagátjának duzzasztó hatása miatt keletkezett. A hámori-tó igen kedvelt a horgászok körében, főként az országban ritkaságnak számító pisztrángállománya miatt.

Szent István barlang

A fokozottan védett Szent István barlang bejárata a Palotaszállótól 500 méterre található, az Eger-Miskolc műút mellett. A barlang járatainak teljes hossza 1043 méter, a bejárható szakaszok hossza 170 méter, függőleges kiterjedése 94 méter. Az üreg tulajdonképp egy forrásbarlang, melyet a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén található víznyelőkön keresztül a felszínről a mélybe jutó karsztvíz alakított ki. A barlangot 1913-ban fedezték fel, járóútvonalainak kialakítását 1927-ben kezdték meg, majd a nagyközönség előtt 1931 augusztusában nyitották meg, 1991-ben pedig gyógybarlanggá nyilvánították. Legmélyebb ismert szakasza a Pokol nevet viseli. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, a cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem.

Palota szálló – Lillafüred

A Lillafüredi Palotaszálló a Hámori-tó partján épült Lux Kálmán tervei alapján 1925 és 1929 között. A szálló a Mátyás korabeli paloták hangulatát idézi. A négyemeletes neoreneszánsz stílusú kastélyt függőkert és park veszi körül. A Palotaszálló négy csillagos superior kategóriájú szállodaként üzemel, hangulatos szobákkal, wellness részleggel.

Lillafüredi Erdei Kisvasút

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) egy kisvasút Miskolcon és annak környékén. Eredetileg a Bükkben kitermelt faáru, valamint a Diósgyőri szénbánya szenének szállítására hozták létre, ma már viszont csak turisztikai célokra használják. A kisvasút indulási állomása Miskolcon, Kilián városrészben van, Garadnáig közlekedik. A LÁEV két vasútvonallal rendelkezik, azonban rendszeres menetrendszerű forgalom csak a fővonalon van. A fővonal (Miskolc, Dorottya úti végállomás – Garadna) 14 kilométer hosszúságú. A Lillafüredi erdei vasút Magyarország egyik legszebb vonalvezetésű kisvasútja. Meredek hegyoldalakon, különleges völgyhidakon, alagutakon keresztül vezet az útja. Magyarország második legforgalmasabb kisvasútja. Az eredetileg teherszállításra épül vasúton a személyszállítás nagyon korán, már 1924-ben beindult. Az igazi turizmus fellendülése azonban csak 1929-ben történt meg, amikor elkészült a Palotaszálló.

Mivel most voltam Magyarországon, elmentünk egy napra Lillafüredre, ami akkor éppen egy alföldi lánynak elég hideg volt (mondom úgy, hogy Skóciában is éltem egy ideig). Viszont nagyon jó volt kimozdulni még jobban és hoztam egy kis információt a településről és majd lesz egy kis érdekesség a Szent István barlangról, a tóról és a Palotaszálló környékéről is.

Lillafüred (Miskolc-Lillafüred) Miskolc településrésze, de a város belterületétől több kilométerre helyezkedik el, tulajdonképpen az agglomerációban. Miskolc egyik legmagasabban fekvő része, a Bükk-vidéken, a Szinva és a Garadna patak összefolyásánál.

A Garadna-völgyben a két patak összefolyásánál kialakult kisebb, természetes tavat 1813-ban egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották, hogy biztosítsák a vashámorok – vízzel hajtott pörölyök – működéséhez szükséges vizet. Gróf Bethlen András mezőgazdasági miniszter az 1890-es évek elején elhatározta, hogy a Hámori-tó közelébe kormányüdülőt építtet. A település nevét Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről kapta, akinek a beceneve Lilla volt (Lilla Vay Elemérnek, Borsod vármegye akkori főispánjának testvére volt). A Szinva eredetileg a Hámori-tóba torkollott, a Lillafüredi-vízesést a Palotaszálló építésekor alakították ki. Ma ez Magyarország legmagasabb vízesése. Korábban, a rendszerváltás előtt egy Sziklának nevezett rejtélyes katonai objektum is működött a Hámori-tó partján. Ez később diszkónak adott helyet, majd turistaszállás volt, jelenleg kihasználatlan. Az állomásépületben egykor postahivatal is működött. Lillafüred Hámorhoz tartozott 1950-ig, amikor a községet Miskolchoz csatolták.

Erre a hónapra egy rövidebb könyvet választottam, hiszen nem voltam benne biztos, hogy a hónap végére sikerül-e egy nagyobb kaliberű könyvet befejeznem. Plusz egy kicsit szeretném az írót is bemutatni nektek – nem csak most, hanem majd a következő kihívásos bejegyzésekben is 🙂

Tomihiko Morimi

Tomihiko Morimi 1979 január 6.-án született, Ikama városában, Nara megyében. A Kyoto-i egyetemen diplomázott és művei gyakran Kyoto-ban játszódnak.

2018. júliusában jelentették be, hogy Morimi első két könyve megjelenik angolul a Yen Press által, ezek pedig a Penguin Highway és a The Night is Short, Walk On Girl (Rövid az éjszaka, csak menj tovább) könyvek voltak. 2022-ben a Tower of the Sun (A Nap Tornya) és a Fox Tales is kiadásra kerültek a Yen press által, míg a The Tatami Galaxy művét a HarperCollins adta ki.

Fox Tales

Négy különös történetből álló gyűjtemény a modern kornak, mely egy bizonyos Kyoto-i antikvitás boltjához kötődik. Egy ficánkoló kosár, egy maszkos ember árnyéka a sötétben, és dolgokat ajánlanak fel, felejtenek és elveszítenek. Milyen rejtélyek lehetnek a város kanyargó utcáin? Tomihiko Morimi stílusos bepillantást nyújt a régi főváros elbűvölő és titokzatos sötétjébe. 

Mit gondolok?

Őszintén szólva, a történetek nagyon érdekesek – bár amikor az agyam nem volt éppen kipihenve, semmi nem fogott meg. Viszont, miután kialudtam magam rendesen, akkor viszont alig tudtam letenni a könyvet. Mind a négy történetnek meg van a maga kis bűbája és határozottan lehetett érezni ahogy a 4 történet hasonló, de mégis különböző gondolatmenetet váltott ki belőlem. Egyedül az utolsónál voltam úgy, hogy gyorsan és össze-vissza rohamoztak meg nevekkel és fogalmam sem volt a végére, hogy akkor ki kicsoda, de még annak is volt valami értelme, mert pont ez az egész történetnek a lényege. Szerintem mindenképpen lesz majd egy újraolvasás, és akkor újabb kisebb részleteket fedezek fel majd a történetekben