Ebben a hónapban kicsit visszavonultam, ám ezt nem jelenti azt, hogy néhanapján nem dolgoztam a blogon a háttérben.

Hónap elején szabin voltam – 5 napot eltöltöttem Londonban, le volt foglalva 3 színház, amiről hamarosan olvashattok (plusz egy extra, amit még tavaly láttam), összeszedtem valami ágyi bogarat amugy, ami miatt tele voltam csípésekkel (mindkét karomon volt, a combomon egy csomó és az egyik bokámon is lett csípés). A csípéseken kívűl nagyon jól éreztem magam, a színházi darabok hatalmas élmények voltak. Ezután hazamentem Magyarországra egy hétre… először is mikor repültem, a női gondok megtaláltak, aztán meg is fáztam (még Londonban), úgyhogy ezekkel elszenvedtem egy darabig – a megfázással még egy extra hétig is. Jó volt végre napot látni, viszont ellettem volna a folyamatos fülrágástól („miért ezt vetted fel”, „miért jársz így”, „menj el edzőterembe”, „fogyj le”, „így soha nem találsz senkit, sminkelj és fogyj le” és társaik).

Meló téren nagyjából most minden rendben. Legalábbis igyekszem nem felbaszni magam a legapróbb dolgokon. Persze még mindig vannak pillanatok, amikor nagy levegőt kell vennem és nem zsigerből visszavágnom, hanem inkább normálisan elmondani, hogy csinálja az emberünk, amit mondtam neki. Bár szépen visszatértem úgy, hogy az első napomon a nyaralás után teleírtam a chatet, hogy miért látok koszos bögréket a kávéfőzőn és miért néz ki úgy a bögrés szekrény, mint amibe belehánytak (minden volt mindenhol – mi értelme volt akkor szépen összerendezni, ha senki nem tartja tiszteletben), plusz miért vannak összekeverve a menük és ha ez probléma volt az előző napokban, miért nem lett szólva és javítva… Szeretném mindenképp megértetni a csapattal, hogy tartsuk tiszteletben a másik munkáját és figyeljenek oda, és ez egy nagyon hosszú folyamat lesz.

Nagyjából ezek történtek ebben a hónapban és remélhetőleg pozitívan folytatódik tovább az augusztus.

A második könyv, amit levettem a polcról a párizsi Shakespeare & Co könyvesboltban, az ez a könyv volt. Őszinte leszek, leginkább a borítója fogott meg és ahogy olvastam a történetet, nem igazán kötött le – ennek lehet sok köze volt annak, hogy össze-vissza dolgoztam és az agyam nagyon lefáradt, de lehet hogy nem. A későbbiekben lehet újra olvasom és más lesz a véleményem.

Ugyan nem bántam meg, hogy a kezeim közé került ez a könyv, de mindenképp legalább kétszer kell elolvasni, hogy egyáltalán valami érthetőt ki tudjon szűrni belőle az ember. Elméletileg egy színházi kivonat, de hogy semmi színházias nincs benne, az tuti biztos. Viszont biztosan nem volt véletlen, hogy márciusban a kezem ügyébe került, így adok neki még egy esélyt.

Hol is kezdjem…

Nagyjából sikerült kipihengetnem magamat, bár sokszor a vendégek agyzsibbasztó megszólalásait elég nehéz volt. Ebben a hónapban is rengeteget rohangáltam, aminek meg is lett az eredménye és egyik nap úgy mentem be dolgozni, hogy a bal lábam úgy nézett ki, mint egy kisebb görögdinnye – színre is és persze be is volt dagadva. A munkatársaim aznap ki is akadtak, hogy mi a francért mentem be dolgozni, de mondom egyrészt nem nagyon engedhettem meg magamnak, hogy beteget jelentsek, plusz még ha sántítok is, rá tudtam állni, ami lehet csak az én makacsságomnak köszönhető. Azután persze pihentetve volt és jegelve, viszont még ha le is ment a dagadás, attól függetlenül még fájdogál – úgyhogy hamarosan célszerű lenne meglátogatni vele egy dokit, aki majd megmondja, hogy túlsúlyos vagyok és azért fáj, nem pedig azért mert vendéglátásban dolgozom és állandóan talpon vagyok….

Ezen kívűl az otthoniak megosztottak velem pár infót, amitől be stresszeltem és aznap végig remegtem és jópofizhattam, mert ugye mennem kellett dolgozni, miközben igyekeztem nem elbőgni magam, hogy nem tudok semmit sem csinálni. Azóta persze lenyugodtam, de emelem kalapom a HR-es előtt, aki többször is rám nézett, hogy jól vagyok-e, pláne, hogy aznap miután megkaptam a hírt, kihisztiztem magam neki az irodában. Bár szerintem látja rajtam, hogy még nem őszinte az „igen, jól vagyok” válaszom, de mivel nem mondhat mások előtt semmit, mert nem tudja, hogy kinek említettem még, így nem igazán tud mit kezdeni a szituval.

Viszont lassan itt az ideje a kikapcsolódásnak, hiszen július 1-tól szabadságon vagyok másfél hétre, így megyek színházba, moziba, haza (bár ahogy nézem női problémák lesznek, így a medencét nem igazán fogom tudni élvezni), de legalább nyugiban elleszek és majd olvasgatok, mert rám is fér a kikapcsolódás. 🙂