Először még a Tyndrumos munkahelyemről mentünk egyik munkatársammal.

Ez is egy kicsi város, szintén a tenger mellett és nagyon jó élmény volt. Persze később többször is mentem és mindig eltudtam ütni az időt. Rengeteg kis bolt van ott, ami adományos vagy kézzel készült dolgokat árulnak. Egyszer még bulizni is mentem oda munkatársakkal még az Invergarry-s munkámból.És a lényeg, hogy a West Highland Way itt kezdődik/ér véget. Mèg mindig tervezem, hogy egyszer végigmegyek rajta. 🙂

Egy kis történelem: Fort William egy kisváros Lochaberben, a Skót Felföldön, a Loch Linnhe keleti partján. A város jelentős túrista központ a Szigetek Útja közelében, Glen Coeval délen, a Nevis és Aonach Mór hegyekkel keleten és a Glenfinnan heggyel nyugaton. Nem csak a West Highland Way egyik végpontjáról híres (Milngavie – Fort William), hanem a Great Glen Way-ről is, ami Fort William és Inverness között húzódik.

Más címet nem igazán tudok adni az ilyen bejegyzéseknek, így akárhányszor felmerül, ezzel a címmel fog kikerülni a blogra.

A mentális egèszségemmel való küzdelem egy hatalmas nagy hullámvasút – vannak jó és rossz napok. Ugyan az utóbbi pár hónapban sokat fejlődtem és soha nem jutottam olyan mélyre, mint tavaly ősszel vagy az év elején. Ebbe nem szeretnèk bővebben belemenni, mert számomra még mindig érzékeny téma, de idővel mindenképp szeretnék írni róla.

Viszont az elmúlt időben megint sikerült úgy kiakasztani melóban (is), hogy a szorongásomból adódóan a mai szabad reggelem nekiálltam takarítani. Ami inkább pozitív, minthogy magamba forduljak.

A lényeg, hogy valami oknál fogva ha valaki új jön, akkor engem pakolgatnak át anèlkül, hogy ezt nekem jeleznék és másoktól tudom meg vagy éppenséggel a fali beosztásról. Rákérdezésem után, hogy ez miért is történt, közölték velem, hogy egy kis változás nem árt. Persze, ezzel egyet értek; de először is szeretnék tudni róla, hogy legyen beleszólásom, plusz ne a másik oldalra tegyenek be, ahol az egész csapat semmit nem csinál, így nekem kell majd háromszor annyit dolgoznom. Amikor mondtam, hogy akkor szeretnék az ajtóban lenni, mert az vàltozás lenne, akkor mondták, hogy ez nem fog megtörténni, mert van elég ember oda. Bárba sem lehetek, mert szerintük nem állok készen – de ha nem is hagynak, akkor soha nem szokok bele.

Úgyhogy jelenleg próbálom kiharcolni, hogy akkor legalább visszakerüljek az eredeti oldalra, ahol eddig is voltam. De ennyi harc után én is kimerülök. Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy munkát keresek és ennek az alakulásàt – ezek után ez még mindig tart, már csak azt kell kivárnom, hogy végre sikerüljön elkerülnöm innen. 🙂

Ugyan sokat nem fedeztünk fel belőle, mert 1 szabadnappal és hullafáradtan örültünk, hogy éltünk.

Viszont szerettünk feljárni, mert sokszor kellett, hogy kimozduljunk és persze költöttük is a pénzt.

Nagy városnéző beszámolót nemigazàn tudok mondani, de az biztos, hogy még TikTokon ment egy Pizza Hut/KFC/McDonalds videó és a helyszín, amit bevàgtak, éppen Glasgowban van 🙂

Rengeteget jártunk Primarkba, könyvesboltba, ettünk és mindig jól elvoltunk.

Egy kis történelem: Glasgow az egyik legnagyobb város Skóciában és a második legnépesebb az Egyesült Királyságban, valamint a 27. egész Európában. Egy vidéki telepen épült a város a Glasgow katedrális mellett, a Clyde folyó mellett emelkedve. A 18. századtól az óceáni iparág legjelentősebb városa lett és azóta is az. A város rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt, kezdve a moziktól át a színházakon egészen az operákig. A sok látnivaló között megtalálhatók a következőek: Scottish Opera, Scottish Ballet, National Theatre of Scotland, Glasgow University Library, Theatre Royal, King’s Theatre – ezen kívül a város rengeteg fesztivál színhelye is, mint például Glasgow International Comedy Festival, Glasgow International Festival of Visual Art, Glasgow Film Festival stb.