King’s Lynn (1537-ig Bishop’s Lynn) város az Egyesült Királyságban, Anglia Norfolk megyéjében.

King’s Lynn Norfolk északnyugati részén fekszik, Londontól 156 km-re észak-északkeletre, a Great Ouse mentén, közel ahhoz a ponthoz, ahol a folyó az Északi-tengerbe (illetve annak The Wash nevű öblébe) torkollik. A Great Ouse itt mintegy 200 m széles, a város túlnyomó részben a jobb parton helyezkedik el, de egy kisebb városrésze, West Lynn a bal parton található. További városrészek a központon kívül North Lynn, South Lynn és Gaywood. A városon folyik át a jóval kisebb Gaywood River is.

A város neve talán kelta eredetű vagy a bérlemény jelentésű angolszász leankifejezésből ered. Kezdetben a norwichi püspök birtoka volt és Bishop’s Lynn-nek hívták, de VIII. Henrik idejében a koronához került és King’s Lynnre változott a neve. A helybeliek ma is egyszerűen Lynn-nek hívják. Az első település a 10. század elején jött létre, de első írásbeli említésére csak a 11. század elején került sor. Ekkoriban a Great Ouse még Wisbechnél torkollott a tengerbe, de a 13. század elején megváltoztatta medrét és Lynn fontos kikötővárossá vált. A 14. századra Lynn Anglia egyik legforgalmasabb kikötővárosává vált; kereskedelme legalább olyan fontos volt a középkori királyság számára, mint Liverpoolé 500 évvel később.

1537-ben Lynn a korona birtokává vált és VIII. Henrik bezáratta bencés kolostorát. Ugyanebben a században engedélyezték, hogy polgármestert válasszanak, iskolát alapítottak, vízvezetéket építettek, de a nagy vásárok számát évi kettőről egyre csökkentették. A várost rendszeresen látogatta a pestis: 1516-ban, 1587-ben, 1597-ben, 1636-ban és végül 1665-ben jegyeztek fel járványt.  17. században megkezdődött a városkörnyéki lapos, sós mocsárvidék (The Fens) lecsapolása és az itt termelt mezőgazdasági termények jó piacra leltek a rohamléptekkel fejlődő Londonban. 1766-ban megnyitotta kapuit az első állandó színház, 1784-ben megalakult az első lynni bank. 1847-ben a várost bekötötték a vasúti hálózatba ami új gazdasági pezsgést eredményezett. Az 1950-es 60-es években Lynn gyors ütemben gyarapodott, elsősorban élelmiszeripara fejlődött. 2006-ban – az Egyesült Királyságban elsőként – csatlakozott a történelmi Hanza-városok szövetségéhez.

Balatonfüred (németül: Bad Plattensee, szlovákul: Blatenské Teplice, mindennapi nyelven gyakran csak: Füred) város Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járás székhelye. A település eredetileg Szent István király korától 1946-ig Zala vármegyéhez tartozott. Magyarország hatodik legnépszerűbb települése. Ismertségét a Balaton közelsége mellett elsősorban szénsavas forrásainak és mediterrán jellegű klímájának köszönheti. Jelentős vitorláskikötő.

Területe három részből tevődik össze: a vasútvonal két oldalán húzódó őstelepülés, a gyógyforrások körül kialakult régi gyógyhely, valamint ennek két oldalához csatlakozóan a legújabb Füred üdülő/idegenforgalmi életét befogadó központok, szállók, kemping, üdülőtelep stb. térsége. Az egykori Balatonarács községet 1954-ben csatolták hozzá.

A belvárost zömmel 18. és 19. századi épületek alkotják, mely évente több ezer látogatót vonz, viszont emellett modern turisztikai infrastruktúrával rendelkezik. A város hagyományos rendezvénye az „Anna bál„, melyet 1825 óta minden év július végén rendeznek meg a centrumban. A Balatonfüredi Kardiológiai Klinika 1913-ban nyílt meg, mely rendelkezik Magyarország legnagyobb szív-rehabilitációs központjával.

Keszthely (németül: Kesthell, szlovénül: Blatenski Kostel, horvátul: Kestel vagy Monoštor) város a Nyugat-Dunántúlon, Zala vármegye Keszthelyi járásának központja. A Balaton nyugati szegletében fekszik, a tóparti térség második és Zala vármegye harmadik legnagyobb települése és a régió egyik legfontosabb kulturális, oktatási, illetve gazdasági központja.

Bár már a római idők óta lakott hely, az első történelmi bizonyíték a település létezéséről egy 1247-es dokumentumból ismert. 1421-ben kapott mezővárosi címet; későbbi története során igen sokat köszönhetett a Festetics családnak. A horvát származású Festetics Kristóf ugyanis Keszthelyt választotta birtokai központjául, ekkor kezdődött meg a Festetics-kastély építése és a térség lendületes fejlesztése. 1797-ben Festetics György itt alapította meg a Georgikont, Európa első olyan felsőfokú tanintézetét, melynek célja a hazai gazdálkodás fejlesztése volt.

A főtéren található a város legrégebbi, ma is álló épülete, a Magyarok Nagyasszonya-templom, mely 1390 körül épülhetett, és melyben a mai Magyarország legnagyobb gótikus freskója található. E templom szentélyében helyezték el a Festetics család síremlékeit.