Balatonfüred (németül: Bad Plattensee, szlovákul: Blatenské Teplice, mindennapi nyelven gyakran csak: Füred) város Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járás székhelye. A település eredetileg Szent István király korától 1946-ig Zala vármegyéhez tartozott. Magyarország hatodik legnépszerűbb települése. Ismertségét a Balaton közelsége mellett elsősorban szénsavas forrásainak és mediterrán jellegű klímájának köszönheti. Jelentős vitorláskikötő.

Területe három részből tevődik össze: a vasútvonal két oldalán húzódó őstelepülés, a gyógyforrások körül kialakult régi gyógyhely, valamint ennek két oldalához csatlakozóan a legújabb Füred üdülő/idegenforgalmi életét befogadó központok, szállók, kemping, üdülőtelep stb. térsége. Az egykori Balatonarács községet 1954-ben csatolták hozzá.

A belvárost zömmel 18. és 19. századi épületek alkotják, mely évente több ezer látogatót vonz, viszont emellett modern turisztikai infrastruktúrával rendelkezik. A város hagyományos rendezvénye az „Anna bál„, melyet 1825 óta minden év július végén rendeznek meg a centrumban. A Balatonfüredi Kardiológiai Klinika 1913-ban nyílt meg, mely rendelkezik Magyarország legnagyobb szív-rehabilitációs központjával.

Keszthely (németül: Kesthell, szlovénül: Blatenski Kostel, horvátul: Kestel vagy Monoštor) város a Nyugat-Dunántúlon, Zala vármegye Keszthelyi járásának központja. A Balaton nyugati szegletében fekszik, a tóparti térség második és Zala vármegye harmadik legnagyobb települése és a régió egyik legfontosabb kulturális, oktatási, illetve gazdasági központja.

Bár már a római idők óta lakott hely, az első történelmi bizonyíték a település létezéséről egy 1247-es dokumentumból ismert. 1421-ben kapott mezővárosi címet; későbbi története során igen sokat köszönhetett a Festetics családnak. A horvát származású Festetics Kristóf ugyanis Keszthelyt választotta birtokai központjául, ekkor kezdődött meg a Festetics-kastély építése és a térség lendületes fejlesztése. 1797-ben Festetics György itt alapította meg a Georgikont, Európa első olyan felsőfokú tanintézetét, melynek célja a hazai gazdálkodás fejlesztése volt.

A főtéren található a város legrégebbi, ma is álló épülete, a Magyarok Nagyasszonya-templom, mely 1390 körül épülhetett, és melyben a mai Magyarország legnagyobb gótikus freskója található. E templom szentélyében helyezték el a Festetics család síremlékeit.

Végre hoztam egy újabb Utazz velem rovatot és ezúttal Sopron van a terítéken.

Sopron (németül: Ödenburg, horvátul: Šopron, az ókorban latinul: Scarbantia, régies német írásmóddal: Oedenburg) több mint hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a soproni borvidék központja, a Soproni járás székhelye. A Nyugat-Dunántúl harmadik, valamint Győr után megyéje második legnépesebb települése. Magyarország egyik legrégebbi városa, a határhoz való közelsége miatt pedig kapcsolatot teremt hazánk és nyugati szomszédunk, Ausztria között. Műemlékekben a második leggazdagabb település Magyarországon  kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében pedig Magyarország 9. legnépszerűbb települése.

A mai Sopron területe az ősidők óta lakott volt, az első épületek azonban csak a Római Birodalom idején épültek. Scarbantia néven fontos római város volt, ugyanis két fontos kereskedelmi útvonal keresztezte itt egymást. A népvándorlás során Scarabantia hanyatlani kezdett, később a magyarok telepedtek itt le, majd megerősítették a római kori falakat és várrá alakították a települést. Ekkor nyerte el mai nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1273-ban II. Přemysl Ottokár cseh király hadserege elfoglalta a várost, majd túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit. 1277-ben IV. László visszafoglalta Sopront és szabad királyi város rangra emelte.

 1625. december 8-án itt koronázta Pázmány Péter esztergomi érsek magyar királlyá III. Ferdinándot, a város főterén álló Kecske-templomban, mivel Pozsonyban ekkor pestisjárvány dúlt. 1676-ban tűz ütött ki a városban, melynek eredményeként a középkori épületek nagy része hamuvá égett. 1896-ban Moritz Hinträger építész tervei alapján megkezdték Sopron új városházának építését. Az első világháború után a város Ausztriához került, a háború utáni trianoni és saint-germaini békeszerződések által meghatározott Burgenland tartomány részeként. Ez nyugtalanságot váltott ki, melyet csupán népszavazás ígéretével tudtak csak lecsillapítani. 1921. december 14 és 16. között népszavazást írtak elő a hovatartozásról, melynek eredményeként a város és nyolc szomszédos község lakói nagy többséggel választották Magyarország fennhatóságát, Ausztriáéval szemben. A második világháború végén bombázások érték Sopront, majd 1945. március 6-án bevonult a Vörös Hadsereg.

Sopron egyetemi város, 1919-ben költözött ide Selmecbányáról a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola, amit ma Soproni Egyetemnek hívnak. A reformációban betöltött szerepe miatt a város 2016-ban elnyerte az „európai reformáció városa” tiszteletbeli címet.