A következő Utazz Velem állomás Eger városa. Ez az egyik kedvenc történelmi városom.
Eger (latinul: Agria, németül: Erlau, szlovákul: Jáger, törökül: Eğri) megyei jogú város az Észak-Magyarország-régióban, az Eger-patak völgyében, a Bükk-vidék délnyugati szélén; Heves vármegye és az Egri járás székhelye, Észak-Magyarország második legnépesebb települése. A dinamikusan fejlődő magyar városok közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben utak épültek, és velük párhuzamosan az ipari park jelentősége is nőtt, számos bevásárlóközpont létesült. Az egri borvidék központjaként a legjelentősebb magyar borvárosok közé tartozik, az egri bikavér külföldön is ismert és elismert borfajta.
A város nevének eredete ismeretlen; többek szerint az „éger(fa)” elnevezésből származik (a környező területeken még ma is valóban sok égeres található). Ezen elmélet kritikusai szerint az Eger kifejezés szerepel települések neveiben is közvetlenül (például Zalaegerszeg) vagy formában (mint Grád, Győr). Eger neve a 670 körül a Kárpát-medence északkeleti területére beköltözött bolgár (onogur) népességtől eredhet.
A környék már a kőkorszak óta lakott terület. A korai középkorban avar és szláv törzsek is éltek itt. Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták. A Bükk-vidéken épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, II. Kilit püspöksége alatt, a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek.
Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A keresztény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost, miután sikerült kiéheztetniük a vár védőit. Az ostrom alatt a város teljesen leromlott, a falakkal körülvett területen mindössze 413 ház maradt lakható, és ezekben is főként török családok laktak. I. Lipót 1688-ban szabad királyi várossá nyilvánította. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja.
A századforduló után Egerben az iskolaváros jelleg dominált, iskolái és más kulturális intézményei miatt a „magyar Athénnak” is nevezték. 1904-ben nyílt meg Eger első kőszínháza, megkezdték a csatornázást és az egyéb közművek építését is. A második világháború alatt, 1944 őszén a visszavonuló német csapatok gyárakat, üzemeket szereltek le, elhajtották az állatokat, megrongálták a vasútállomást, felrobbantották az Eger-patak valamennyi hídját. A szovjet csapatok november 30-án vonultak be a városba.
Eger egykoron katonaváros volt. A Dobó István Laktanya 2007-es bezárásáig sok alakulatnak adott helyet. Az első alakulat 1853-ban került Egerbe. A Császári-és királyi 60. Gyalogezred, ami 1918-ig állomásozott itt. Az első világháborút követően a Magyar Királyi Honvédség 14. Dobó István Gyalogezrede állomásozott a laktanyában. 2007-ben a MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj Debrecenbe került áthelyezésre, ahol a MH 5. Bocskai István Lövészdandár felderítő alegysége lett. Az átdiszlokáció során az alakulat közel 50%-a nem vállalta a költözést. A zászlóalj távozása után a 116 éves Dobó István Laktanyát bezárták.
Magyarország fővárosát a világ nagyrésze ismeri; nem egyszer kérdezték meg tőlem is az angolok, hogy akkor budapesti vagyok-e, mert más várost nem ismernek. Viszont itt az ideje, hogy egy „kis” bemutatást hozzak a magyar fővárosról.
Budapest Magyarország fővárosa, egyben legnagyobb és legnépesebb települése, jelenleg az Európai Unió 9. legnépesebb városa. A város lakossága 1989-ben volt a legnagyobb, az akkori lélekszám 2,1 millió fő volt, és az ezt követő szuburbanizáció után is megmaradt az ország legnépesebb településének.
Budapest története a keltákig nyúlik vissza az 1. századra, mivel a város eredetileg kelta település volt. 89 körül a rómaiak a Danubius folyó jobb partján megalapították Aquincum városát, mely Pannonia Inferior provincia székhelyeként szolgált, és amely a mai Óbudának felel meg. Aquincummal szemben a Duna bal partján feküdt Contra-Aquincum, mely a mai Pestnek felelt meg. Pannóniába hunok, osztrogótok, longobárdok, avarok és szlávok érkeztek, majd a 9. században a magyarok. Az első általuk létrehozott települést a mongolok 1241 és 1242 között, a tatárjárás során teljesen kifosztották és elpusztították. 1243-ban indult meg a budai vár építése az akkori neve szerint „pesti Újhegyen”, a mai budai Várhegyen. A 15. században a helyreállított város lett a Magyar Királyság reneszánsz humanizmus központja. A város a szarvasmarha- és borkereskedelem jelentős központja lett. Ezt az idillt borította fel az 1526-os mohácsi csatában elszenvedett magyar vereség, majd Buda 1541-es török kézre kerülése. A 150 évnyi török hódoltság alatt a keresztény templomokat mecsetté alakították, és ekkor vált jelentőssé a főváros fürdőkultúrája is.
Budapest Béta+ rangú globális város, erős kereskedelem, pénzügy, média, művészet, divat, kutatás, technológia, oktatás és szórakoztatás terén. Magyarország pénzügyi központja, 2014-ben Európa második leggyorsabban fejlődő városi gazdasága volt. Budapesten található az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, az Európai Rendőrakadémia, valamint a Kínai Befektetési Ügynökség első külföldi irodája. Budapesten több UNESCO világörökségi helyszín is található, többek között a Duna-part látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út, a Hősök tere és a Millenniumi Földalatti Vasút, a világ első villamos hajtású, egyben Európa második földalatti vasútja a londoni után.
Az első világháború és az azt követő események, az 1918–1919-es őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság azonban megakasztották a város addigi fejlődését. A trianoni békeszerződés után a Horthy-korszak konszolidációs politikája következett. Az elcsatolt magyarlakta területekről sokan költöztek (illetve menekültek) a fővárosba. A második világháború végén a város súlyos csapásokat szenvedett. Az 1944-es német megszállást követően a lakosság egy része a holokausztnak esett áldozatul, másik része (38 000 fő) pedig a 102 napig tartó ostrom során vesztette életét.
Az Utazz Velem sorozat első bejegyzése a szülővárosom, Debrecen. Ugyan sok angol nem ismeri a várost, viszont szomszédaink jó szívvel beszélnek róla és mi, lakosok, örülünk, hogy végre nem csak Budapestről van szó, mert mindenki csak azt a várost ismeri és akkor tuti biztos mindenki odavalósi..
Viszont egy kis ismertető kedvenc városomról:
Debrecen (németül: Debrezin, latinul: Debretinum, szlovákul: Debrecín, románul: Debrețin, lengyelül: Debreczyn) Magyarország harmadik legnagyobb területű és második legnépesebb települése, Hajdú-Bihar vármegye és a Debreceni járás székhelye, megyei jogú város. A 13. században említik először írásban. I. Lajos 1361-ben a debreceni polgároknak jogot adott a város bírójának és tanácsának megválasztására, emellett mezővárosi, 1693-ban pedig szabad királyi városi rangot kapott. A fő bevételi forrás a szarvasmarha-kereskedelem, az állattenyésztés és a kézművesség volt. 1450 és 1507 között Debrecen volt a nemes Hunyadi-család székhelye.
A város nyitottsága lehetővé tette a reformátusok gyors és korai betelepülését, ezért Debrecent Méliusz Juhász Péter református püspök (kb. 1536–1572) nem sokkal később már Kálvinista Rómaként emlegette, és a mai napig a kálvinizmus magyarországi központja maradt. 1693-ban I. Lipót szabad királyi várossá emelte. 1715-ben a római katolikus egyház visszakerült Debrecenbe, a város templomépítési engedélyt is adott nekik, így a piarista szerzetesek felépíthették a Szent Anna-székesegyházat. A város ekkorra már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ volt, melynek 1538-ban alapított Protestáns Főiskolájára (amely a mai Debreceni Egyetem és egyben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem elődje) számos jövendőbeli tudós és költő járt.
1849-ben Debrecen volt egy rövid ideig Magyarország fővárosa, amikor a magyar forradalmi kormány Pest-Budáról (a mai Budapest) ide menekült, miután Windisch-Grätz serege elfoglalta azt. Debrecen 1944-ben rövid időre másodszor is Magyarország fővárosa és kormányszéke lett. Ugyanebben az évben a Vörös Hadsereg indított egy támadást Budapest és Debrecen felé.
A várost először 1235-ben dokumentálják, Debrezun néven. A név a török debresin szóból származik, ami azt jelenti, hogy „él” vagy „mozog”, és szintén férfikeresztnév. Egy másik elmélet szerint a név szláv eredetű, és azt jelenti, hogy „nagyra becsült” (pl. Lengyelül: dobrze cenione), a szláv Dübricin-ből, vagy a dobre zliem-ből („jó föld”).