Magyar színházban talán még a gimiben voltam utoljára, így mikor egyik ismerősöm felhozta, hogy tud jegyet szerezni az egyik Mamma Mia! előadásra, megörültem. Természetesen így nővéremmel is meg kellett beszélnem, hogy maradok egy extra napot, ha őket nem zavarja.

A Mamma Mia! zenéit ország-világ ismeri, hiszen az Abba zenekar dalai világszinten ismertek; valamit a történet is ismert lehet a szintén ezt a címet viselő filmből is.

Valahogy mindig szíven üt, hogy mennyire fantasztikus magyar színészeink vannak és sokszor mennyire hiányolom pár le nem szinkronizált filmnél is az ismert és nagyon is szeretett magyar hangokat. Így mindenképp jó érzés volt ennyi tehetséget egy színpadon látni. Valamint olyan bulit csináltak a végére is pár extra Abba dallal, hogy hihetetlen.

Mèg csak szemezgettem a színhàzakkal, mikor ez feljött velem szemben. Először hezitàltam, mert nagy kedvencem ugyan Shakespeare jó pàr műve, angolul sosem mertem belevàgni egyiknek sem az olvasásába – mégpedig azért, mert valamiért az én agyam nem tudja olyan szépen átadni az óangolt, mint ahogy megismertem magyarul.

Richard elég korán, 10 évesen került a trónra és megítélését jelentős mértékben befolyásolta William Shakespeare II. Richárd  drámája, melyben negatívan ábrázolta az uralkodót és őt tette felelőssé az angol történelem következő századának kaotikus viszonyaiért, bár túlzott centralizációs törekvéseivel hozzájárult saját bukásához és nárcisztikus személyiségzavara is befolyásolhatta döntéseit, különösen uralkodásának utolsó éveiben. (Wikipédia)

A darab nagyszerű volt. Ugyan némelyik színészt csak futólag ismertem, így névileg nem nagyon vannak meg bennem, viszont a darabban megírt Richárdot Jonathan Bailey fantasztikusan hozta.

Szívesen néztem volna korhű jelmezekben, viszont a mostani kornak megfelelő kosztümök (öltöny pl) sem rontott az élményen. 

Az idei pszínházazás első része le is zajlott. Erre az alkalomra a Tarantula című darabot választottam, ami egy egyszereplős darab és Georgie Henley játszik benne. Maga a darab még a karantén alatt formálódott meg és akkor még online színházban volt előadva, így azóta ez az első alkalom, hogy előközönség előtt játszódik. Maga a darab rövid életű – csak január 8-25 között játszák és örültem, hogy volt lehetőségem élőben megnézni. Georgie Henley-t láttuk felnőni a Narnia Krónikái filmeken keresztül és persze után is, viszont egy ilyen kaliberű alakításban még nem láthattuk.

Toni, a karakter, egy fiatal lány, aki az érettségi előtt áll. Mint minden fiatalt, őt is megtalálta a szerelem, majd a kiszemelt el is hívta egy randevúra. Ám ez a bizonyos randevú pár percen belül rossz irányba fordult – a fiút meggyilkolták és Toni kórházba is került. Miközben gyógyul és gyászol, Tonit és családját folyamatosan zaklatja az elkövető – mely addig fajul, hogy költözniük kell, bár a költözés igazi okát a szülők nem ismerik; Mas, Toni bátyja, magára vállalja, hogy rossz társaságba keveredett és menniük kell.

Eltelt egy év a történtek óta. Mindenki megtalálta a helyét, Toni kevesebbszer kap pánikrohamot és kevesebbszer gyötrik rémálmok – bár az emlékképek még elèg élénken ott vannak a tudatàban. Toni újra randizik. Mèg van esély, hogy boldog legyen.

A darab nagyon sok érzelmen megy keresztül. És nagyon gyorsan. Ugyan a kérdezz-feleleket már nem vártam meg – a kicsi előadó teremben a végére már nagyon nem volt levegő -, viszont hihetetlen színészi játékot láthattunk és mindenképp lenyűgözött az egész.