Mèg csak szemezgettem a színhàzakkal, mikor ez feljött velem szemben. Először hezitàltam, mert nagy kedvencem ugyan Shakespeare jó pàr műve, angolul sosem mertem belevàgni egyiknek sem az olvasásába – mégpedig azért, mert valamiért az én agyam nem tudja olyan szépen átadni az óangolt, mint ahogy megismertem magyarul.

Richard elég korán, 10 évesen került a trónra és megítélését jelentős mértékben befolyásolta William Shakespeare II. Richárd  drámája, melyben negatívan ábrázolta az uralkodót és őt tette felelőssé az angol történelem következő századának kaotikus viszonyaiért, bár túlzott centralizációs törekvéseivel hozzájárult saját bukásához és nárcisztikus személyiségzavara is befolyásolhatta döntéseit, különösen uralkodásának utolsó éveiben. (Wikipédia)

A darab nagyszerű volt. Ugyan némelyik színészt csak futólag ismertem, így névileg nem nagyon vannak meg bennem, viszont a darabban megírt Richárdot Jonathan Bailey fantasztikusan hozta.

Szívesen néztem volna korhű jelmezekben, viszont a mostani kornak megfelelő kosztümök (öltöny pl) sem rontott az élményen. 

Az idei pszínházazás első része le is zajlott. Erre az alkalomra a Tarantula című darabot választottam, ami egy egyszereplős darab és Georgie Henley játszik benne. Maga a darab még a karantén alatt formálódott meg és akkor még online színházban volt előadva, így azóta ez az első alkalom, hogy előközönség előtt játszódik. Maga a darab rövid életű – csak január 8-25 között játszák és örültem, hogy volt lehetőségem élőben megnézni. Georgie Henley-t láttuk felnőni a Narnia Krónikái filmeken keresztül és persze után is, viszont egy ilyen kaliberű alakításban még nem láthattuk.

Toni, a karakter, egy fiatal lány, aki az érettségi előtt áll. Mint minden fiatalt, őt is megtalálta a szerelem, majd a kiszemelt el is hívta egy randevúra. Ám ez a bizonyos randevú pár percen belül rossz irányba fordult – a fiút meggyilkolták és Toni kórházba is került. Miközben gyógyul és gyászol, Tonit és családját folyamatosan zaklatja az elkövető – mely addig fajul, hogy költözniük kell, bár a költözés igazi okát a szülők nem ismerik; Mas, Toni bátyja, magára vállalja, hogy rossz társaságba keveredett és menniük kell.

Eltelt egy év a történtek óta. Mindenki megtalálta a helyét, Toni kevesebbszer kap pánikrohamot és kevesebbszer gyötrik rémálmok – bár az emlékképek még elèg élénken ott vannak a tudatàban. Toni újra randizik. Mèg van esély, hogy boldog legyen.

A darab nagyon sok érzelmen megy keresztül. És nagyon gyorsan. Ugyan a kérdezz-feleleket már nem vártam meg – a kicsi előadó teremben a végére már nagyon nem volt levegő -, viszont hihetetlen színészi játékot láthattunk és mindenképp lenyűgözött az egész.

Ezt a darabot még 2023-ban volt szerencsém megnézni, ám míg gyűjtök a következőre, addig gondoltam megosztom veletek az élményemet.

6 éves korom óta vagyok a Harry Potter világában, úgyhogy minden ezzel kapcsolatos dolog vonz magához. Mikor kiderült, hogy készítettek egy színházi forgatókönyvet, akkor még otthon éltem és koptattam az egyetemi padokat (míg nem abba nem hagytam). Maga a könyv annyira nem nyűgözött le, de miután volt szerencsém látni a színpadon, ott zseniális volt – a kosztümök, a díszlet és persze a színészek, akik abban az évben játszották a karaktereket.

Remélhetőleg sikerül újra megnéznem a színpadon (az Oroszlánkirállyal együtt, amit szívesen megnéznék mégegyszer), hiszen hatalmas élmény.